Nem sokáig kell már tanácstalankodnunk egy-egy utca nevének hallatán. Hamarosan Budapest 1965, személyről elnevezett közterületére kikerülnek a táblák a legfontosabb életrajzi adatokkal. Bár már 1989-ben, a fővárosi utcanévrendelet megszületésekor felvetődött az ötlet, csak két éve hozott a közgyűlés - Ráday Mihály javaslatára - határozatot a táblák kihelyezéséről. A testület 6,5 millió forintot szánt a feladat végrehajtására. Az alapot az utcanévlexikon szolgáltatja, de az előkészítés során természetesen még az Akadémia intézeteivel is konzultáltak. Elkerülendő, hogy - miként Mészáros György fogalmaz - újabb hülyeségek kerüljenek ki a falra.

Bár az szinte lehetetlennek tűnik, hogy valaki többet tudjon a főváros utcaneveiről, mint ő. Mészáros György csaknem fél évszázada, 1953-ban kezdett ezzel a témával foglalkozni. Akkor, amikor Kispesten a Szapáry utcát Hamvas utcává nevezték át. Az előterjesztő arra hivatkozott, hogy a kertjében szépséges, hamvas szilva terem, ami igazán romantikus asszociációkra ad alkalmat. Később viszont vigyorogva vallotta be Mészáros édesapjának, hogy távoli rokonára, Hamvas Endre csanádi püspökre gondolt, így ejtvén át a proletárdiktatúrát. Nem úgy, mint kortársa, aki Albertfalván javasolta, hogy az ottani Kossuth utca Kenderes utca legyen. Az utca megkapta ugyan Horthy falujának nevét, a javaslattevőt viszont internálták.

Mészáros György azóta ezerszám gyűjtött össze hasonló történeteket. Mint mondja, azóta, hogy a XVIII. század végén szokásba jött az utcák üzletekről, kocsmákról avagy telekulajdonosokról való elnevezése, számos furcsaság megesett. Az első Kossuth utca például az 1780-as években kapta a nevét Pesten: igaz, egy bizonyos Kossuth Sámuel után. Élőkről később is virágzó szokás volt utcát elnevezni, egészen a rendszerváltásig, amikor kimondatott, hogy bárki emléke csak a halála után huszonöt évvel örökíttethetik meg az utcanévtáblákon. József nádor és felesége, Dorottya még 1825-ben kapott utcát - történetesen a nádor szobra közelében. Apponyi Albertet a hetvenötödik születésnapjára ajándékozták meg egy térrel, Gömbös Gyula ugyancsak életében dicsőült meg Rákospalotán.

A legszebb történet mégis egy bizonyos Szvetenay Mártonról, ferencvárosi potentátról szól. Ő a XIX. század utolsó harmadában maga javasolta, hogy az újonnan parcellázott vidéken utca örökítse meg a nevét. Kettőt is kapott, a Szvetenay és a Márton utcát. A Szvetenay ma már Lenhossék, a Márton viszont őrzi az erős önbizalmú ügyvéd emlékét. Mussolini tere - az Oktogon - ellenben arról híres, hogy az átnevezés körül minden óraműpontossággal zajlott. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1936. november 13-án délben döntött arról, hogy a főváros utcanévtáblákon fejezi ki háláját a Duce iránt. Fél egykor a nevezett táblák már kint voltak az Oktogon házain. Hasonló alighanem csak 1950-ben történt, amikor a város összes címfestője ott szorgoskodott a Sportcsarnokban, hogy időre elkészüljön a temérdek Lenin körút, Sztálin út és November hetedike tér tábla.

Nem Szvetenay Márton volt persze az egyetlen, aki pusztán helyi jelentőségű érdemekért lett utcanévadó. A mai XXI. és XXII. kerület területén például egy időben a Magyar-Holland Bank parcellázott. Így lett itt Holland utca, sőt Rohonczi utca is - Rohonczi Izidor volt ugyanis az egyik ingatlanügynök. Rudawszky Ferenc viszont köztiszteletnek örvendő utókalkulátor volt a lőrinci Ganz-gyárban, érthető, hogy névadóvá vált a gyár lakótelepén.

Rudawszky utcája ma is megvan, Rohonczié már nincs. Kár volna a mögöttes okokat keresni, alighanem a véletlen a ludas. Az elmúlt száz évben több hullámban zajló utcaátnevezések egyébként is számos furcsa helyzetet teremtettek. Újpesten például 1990 után Károlyi István mindkét utcája visszakapta a nevét - így az István út is -, Bajcsy-Zsilinszky Endrének viszont egy sem maradt. Ugyanitt a rendszerváltozáskor minden fegyveres ellenálló emlékét igyekeztek eltörölni a falakról: ennek a buzgalomnak aztán a tizenhárom embert kimentő bányász is áldozatul esett. Az aradi vértanúknak sem volt egytől egyig utcájuk a fővárosban; kevesen tudják, de a VI. kerületi Lázár és Dessewfy utca mások nevét viseli. Kispesten viszont már 1872-ben neveztek el utcát Batthyányról, míg Újpest, Rákospalota és Soroksár mindegyikük emlékét megörökítette. De az 1848-as Tízek Társaságából is akad, aki máig nem bír utcával. Nem őrzi utca Ráth Károly főpolgármester nevét vagy a török elleni harc olyan hőseiét, mint Losonci István vagy Tury György. Érdekes viszont, hogy sokan úgy hiszik, a ferencvárosi Angyal utca Angyal Istvánnak állít emléket. Pedig nem, a kis utca még 1838-ban lett Engel Gasse. Igaz, az Üllői út és a körút sarkán lévő terecske hivatalosan Angyal István parknak hívatik.

Ha kikerülnek a magyarázó táblák a fővárosi házakra, sok kérdésre választ kaphatnak a járókelők. Mészáros György azonban siet lehűteni azok lelkesedését, akik - a törvényi szabályozással olykor mit sem törődve - minden követ megmozgatnak, hogy utcát neveztessenek el egy nekik kedves személyről. Hogy ez volna az örökkévalósághoz vezető út? Dehogy - mondja Mészáros. A közösség megbecsülését, a szeretetteljes emlékezést még egy emlékfa vagy akár egy emlékpad is maradandóbban fejezi ki.