Például - ne menjünk messzire - az igencsak közkedvelt labdarúgásban.

Az itthoni vezető hír az, hogy Balaskó Iván középpályás nem bírta tovább, és beperelte klubját, a Dunaújvárost, mert az elég régóta nem fizet neki. Túl azon, hogy Balaskó korábban nem bírt beférni az MTK-ba, aztán pedig olyan volt, mint a mesében (sérülései miatt: egyszer volt, hol nem volt), s túl azon is, hogy emlékezetes megmozdulásaiból nem lehetne összeállítani egy tízperces videokazettát, ne tanúsítsunk elmarasztaló magatartást az információval szemben. Magyarországon igenis téma, hogy az ifjú futballista megkapja-e a pénzét, tehát foglalkozni kell azzal.

Külföldön, mondjuk, Olaszországban más a sztori. Noha ott is téma a futballban elharapódzó recesszió, a klubok adóssághalmaza, ilyesmi, a lapokat elsősorban az foglalkoztatja: a szombati rajton miként áll föl a Milan. Megtartja-e a "karmesteri pálcát" Rui Costa, esetleg Pirlo dirigál; Ancelotti edző pályára küldi-e a Sevcsenko, Inzaghi, Rivaldo csatársort vagy két ékre voksol?

Itt Balaskó, ott Rivaldo: ha valóságshow-val és őszinteségi rohammal kelünk-fekszünk, akkor ez a konklúzió.

Csak csöndben jegyzem meg, hogy ha vasárnap esti magazinműsor-vezető volnék, s a globális futball lenne a téma, a reklám után unottan mondanám: nézzük meg a diagramot, hogy áll a szavazás./p>