A demokratikus magyar társadalom kialakulását többek között a vélemények és az értékrendek sokfélesége, a viták és a kiegyezések váltakozása szolgálja. Istennek hála, ez a sokféleség Magyarországon jelen van. Így nem is lehet szó az értékrendről, ahogy Nagy Imre sugallja augusztus 6-i, a magyar népet Orbán Viktor rajongóival összemosó és a melegség nyílt vállalását ostorozó olvasói levelében (Demokrácia és kisebbségi kultúra). Csak ilyen vagy olyan értékrendekről, az értékrendek és az értékek sokféleségéről beszélhetünk.

A melegségnek azért van a nyilvánosságban a helye, mert a hozzá fűződő tabuk, félreértések, előítéletek és vádak, egyszóval a homofóbia az egész társadalom hangulatát mérgezi. A nyilvánosság lehetőséget biztosít ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére.

Az említett levélben sokadszor hangzik el az a félrevezető értelmezés, mely szerint a melegek szexualitásukra volnának büszkék.

A Meleg Büszkeség Napján felvonuló melegek és leszbikusok büszkesége talán inkább abból fakad, hogy a többség előítéletei, megvetése és elutasítása ellenére is képesek megőrizni emberi méltóságukat és őszinteségüket. Meg merik mutatni magukat, a többségtől való különbözőségüket és azzal való azonosságukat egyaránt.

Büszkék lehetnek arra is, hogy a felvonulók között maguk mellett tudhatnak egyre több heteroszexuálist is, akik szolidaritásukat kifejezve velük együtt ünneplik a meleg büszkeséget, az emberi méltóságot és egymás békés elfogadását.

A heteroszexuális többségnek tehát nem egyszerűen tolerálni kell a melegséget, hanem megismerve és elfogadva a tényeket természetesnek tekinteni és megbékélni vele.

Teljességgel abszurd az a feltételezés, amely szerint bárki dicséretet várna melegségéért, pontosan úgy, ahogy a heteroszexuális irányultság sem érdem. Dicséretet érdemel viszont az őszinteség, a nyíltság és a bátorság. Ezt a főpolgármester is fontosnak tartotta elmondani az idei Meleg és Leszbikus Fesztivált megnyitó beszédében. Hallgatóságát úttörőnek nevezte abban a folyamatban, amelyik a másik ember elfogadásához, mindennemű diszkrimináció felszámolásához, az emberi jogok maradéktalan érvényesüléséhez vezet.

A meleg- és leszbikus fesztivált szervezők, a látogatók és a Pride-on felvonulók nem reklámozzák a homoszexualitást, csupán láthatóvá teszik magukat. A láthatóság nem propaganda. A láthatóság lehetőséget teremt a megismerésre, a tévképzetek korrigálására és az előítéletek feloldására. Ez vezethet a társadalomban feszülő ellentétek oldásához, amely végső soron a többség érdekeit szolgálja.

A felvonulás megítélésében nem elegendő a sajtó - nyilvánvaló okokból - elsősorban a szenzációs, provokatív elemeket kiemelő tudósításaira hagyatkozni. Egy megalapozott álláspont kialakításához ott kell lenni vagy a felvonulók, vagy a járdáról nézelődők között, és látni kell, hogy az ünneplők hétköznapi, "normális" emberek: idősek, fiatalok, szülők, nagyszülők, melegek és heterók egyaránt. A Pride nem nyújt természetellenes látványt, a gyermekeket sem kell félteni tőle. A melegség nem terjed sem tüsszentéssel, sem ráolvasással, de még meztelen felsőtestek és kivillanó férficombok látványának útján sem, de ha így lenne is (nincs így) - az sem tragédia, ha az ember gyermeke meleg vagy leszbikus irányultságúvá érik. És különben is, ha végképp nem tudunk félelmeinktől megszabadulni, ne vigyük gyermekeinket a melegfesztiválra.

Az, hogy a melegek csak szexuális életük vonatkozásában különböznek a heteróktól, csak akkor lenne igaz, ha a heteró párkapcsolatok is csak a coitusra korlátozódnának. De, istennek hála ismét, ez sem igaz. A melegeknek és leszbikusoknak is lehetővé kell tenni, hogy szitkok és mocskolódások, megvető pillantások és elutasítás nélkül járhassanak az utcán kézen fogva, hogy párban látogathassanak társasági eseményeket, vagy hogy urambocsá\' párjukat félelem nélkül bemutathassák családjuknak.

Ha a melegek titkolózva a négy fal közé visszabújnának, mindannyian szegényebbek lennénk a valóságról szerzett ismereteinkben, és esélyünk is kevesebb lenne a nyilvánosságban folyó őszinte párbeszédre. Nem csökkennének az előítéletek, csak a szőnyeg alá söpörnénk a kibeszéletlen, megoldatlan konfliktusokat.

Véssük jól az emlékezetünkbe: a melegmozgalmak sehol a világon, Magyarországon sem óhajtanak többletjogokat, kiváltságokat. Csak annyit, amennyi mindenkinek jár. Méltóságuk, emberségük, egyéniségük és emberi jogaik tiszteletben tartását.

Ferenczi István
Zöld Fiatalok Egyesület
Solymár Ildikó
Háttér Társaság a Melegekért
Mocsonaki László
Szivárvány Misszió Alapítvány