Ken Livingstone, a 2000 májusában, első ízben közvetlenül megválasztott londoni főpolgármester radikális koncepcióját világszerte felfokozott érdeklődés kíséri, mert ez az első eset, hogy nyugati főváros központjában behajtási díjat vezetnek be. A főpolgármester óriási kockázatot vállal: ha a rendszer nem válik be, búcsút mondhat 2004-es újjáválasztási esélyeinek. A tapasztalt politikus nyilatkozataiban lehetőség szerint megpróbálja csökkenteni a rizikót. A The Independent napilapnak elsőként vallotta be, hogy kész az ellentmondásos, 200 millió fontot felemésztő közlekedési szisztéma feladására, ha a bevezetést követő első két hónapban nem javul látványosan London belvárosának forgalmi helyzete. A kitűzött cél, hogy a már reggeli és esti csúcsot nem ismerő, mert egész nap szinte folytonos dugóban élő városközpont forgalmát 15 százalékkal csökkentsék. "Ha a forgalmi dugó nem csökken, el kell döntenünk, vajon a behajtási díj nem elég magas, vagy más, alapvető problémáról van szó. Ha úgy látszik, hogy 6 fontra kell emelni a díjat, és akkor működni fog, ezt ki lehet próbálni. Ha azonban két hónap elteltével világossá válik, hogy nincs változás, bocsánatot kell kérni, és visszavonni az intézkedést." Livingstone azt is elképzelhetőnek tartja, hogy kiderül, a rendszer nem eléggé átütő, és 2007-ig vagy 2008-ig kell várni, amikorra a műholdas technológia fejlődése tökéletesebb ellenőrzést tesz majd lehetővé. A főpolgármesteri hivatal becslése szerint a rendszer bevezetésének költsége másfél év alatt térül meg.

Ken Livingstone a dugódíjjal kapcsolatos vitától függetlenül a szokásosnál is többet szerepel manapság a hírekben. Visszatetszést keltett, hogy az 57 éves férfi viszonyt kezdett, sőt teherbe ejtette a harmincas éveiben járó Emma Bealt, egykori újságírónőt, jelenleg hivatali titkárságának vezetőjét. Még inkább felborzolta a kedélyeket, hogy az Emma nővérének 40. születésnapja alkalmából rendezett házibulin egy vendég tisztázatlan körülmények között lezuhant a lépcsőn, és nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Tanúvallomások szerint az alkoholos állapotban lévő Livingstone és nem kevésbé ittas barátja összeverekedett, és ez okozta a balesetet.

Közvetlenebb és súlyosabb politikai csapást mért a főpolgármesterre, hogy menet közben, amikor az ügy kilátástalansága egyértelművé vált, fel kellett adnia a kormány elleni bírósági akcióját, amelyet a londoni metróhálózat modernizációját szolgáló ún. partnerségi politika megtorpedózása végett indított. (Ennek lényege az, hogy a hálózat állami tulajdonban marad, de az egyes vonalak fejlesztésére és hosszú távú működtetésére a magánszférával kötöttek szerződést.) A félbehagyott per négymillió fontos költséget és súlyos presztízsveszteséget okozott a fővárosi önkormányzatnak, egyben késleltette a metróhálózat régen esedékes felújításának kezdetét. A legnagyobb csalódást mégis a Munkáspárt országos választmányának határozata okozhatta a régi vágású, a párt baloldalán helyet foglaló Livingstone-nak: nem vették vissza a tagok közé. A Labour 2000 elején zárta ki soraiból, amikor határozatát figyelmen kívül hagyva, Livingstone független jelöltként elindult - és nyert - a főpolgármester-választáson. A Munkáspárt szabályzata szerint a kizárás legalább öt évre szól. Így 2004-ben ismét csak saját magára - és természetesen eredményeire - hagyatkozva indulhat a következő főpolgármester-választáson.

Az ügyvédek pénztárcáját látszólag szívesen dagasztó főpolgármester ugyanakkor megnyerte azt a pert, amelyet londoni kerületek kezdeményeztek ellene és Bob Kiley, az Amerikából importált közlekedési főigazgató ellen. Az önkormányzatok úgy vélték, a belvárosi behajtási díj a választóvonal közelébe tolja ki a forgalmat, ott fokozza a levegő szennyezettségét és megsérti a lakók emberi jogait, amennyiben rontja életük minőségét. Westminster és két másik kerület azzal vádolta a főpolgármestert, hogy nem végeztetett el alapos környezetvédelmi vizsgálatot a díj bevezetéséről szóló döntés meghozatala előtt.

Livingstone szeretné, ha tevékenységét nem árnyékolnák be a jogi eljárások, és munkája alapján ítélnék meg. Legnagyobb eredményének a buszok - mint tömegközlekedési eszközök - forgalmának növekedését, a londoni rendőrök létszámának emelkedését tartja, és különösen büszke az Embankment metróállomás és a South Bank Kulturális Központ között nemrégiben átadott temzei gyalogoshídra, amelyet a fővárosi önkormányzat finanszírozott és - ellentétben a nagy csinnadrattával épített millenniumi sétálóhíddal - nem imbolyog.

London, 2002. szeptember