Április elsején elkezdődött az új pénzügyi szuperfelügyelet, a PSZÁF története. Fejetlenül kezdődött. Az átalakulást levezénylő Szalkai István lett volna ott a fej, ha a felügyelet megkapta volna azt az önállóságot, ami a nemzetközi gyakorlat szerint járt volna neki. De nem kapta meg. A Szalkai által megnevezett vezetőket a Pénzügyminisztérium nem fogadta el, ragaszkodott a saját emberihez, ezért aztán a fej is a sajátja lett. Jött Szász Károly, Szalkai pedig bánatában a K & H elnöke lett.

Abszol út. Április első munkanapján megkezdődött az M7-es felújítása és az M3-as továbbépítése. Lotz Károly képviselő, az előző kormány közlekedési minisztere hivatalosan megkérdezte a Pénzügyminisztériumot, miként finanszírozzák a hatalmas értékű állami beruházásokat, milyen alapon, milyen feltételekkel választották ki a kivitelezőket és miért éppen őket, kiktől kértek ajánlatokat, és milyenek érkeztek. A PM azt felelte, hogy ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre nem válaszol, mert a beruházást a Magyar Fejlesztési Bank szervezi, ezért az adófizetők pénzének sorsa banktitoknak minősül.

Rossz az, aki rosszat kérdez. "Ne kérdezz, akkor nem hazudunk", mondta Fred Wesley Hermione Grangernek, amikor a kotnyeles leány a Harry Potter ötödik kötetében az iránt érdeklődött, miből fognak a Wesley-ikrek varázsboltot nyitni az Abszol úton.

Az autópálya épülgetett, a metró nem. Erről a nem-épülésről faggatták a 168 órában a fővárosi Fidesz-frakció vezetőjét: "- Másképp festene a főváros, ha 1998-ban sikerül leváltaniuk a városgazdát? - Még erre sem lett volna szükség. Megelégedtünk volna azzal is, ha 22 helyett 28 mandátumot szerzünk. Ez esetben rá tudtuk volna kényszeríteni elképzeléseinket Demszkyre. - A többséghez 34 szavazat kell. Honnan szedték volna a maradék hatot? - Tényleg nem tudja? - Az Ön szájából szeretném hallani. - Hát ugye, hat szavazata van a MIÉP-nek… - És ha a jobboldal van többségben, maga Orbán Viktor is a főváros mellé áll? - Ki tudja./…/ - Kell a metró, vagy nem? - Kell. De ami nem megy, azt ne erőltessük. A vidék kormánya van hatalmon? Igen. Dobog a szívünk Kelet-Magyarországért? Dobog. És a vidék kormánya autópályát épít, nem metrót. Mert a metró nem fog elmenni Nyíregyházáig. Metró és autópálya egyszerre nem készülhet. Kell metró, de most nem aktuális. - Mikor válik azzá? - Ha 2010-ig nem kezdődik el a fejlesztés, abból csőd, közlekedési káosz lesz." (Budapesti csata, Nagy József interjúja Tirts Tamással, 168 óra, 2000. április 6.) De hisz akkor még mindig van hat évünk! Föltéve persze, hogy 2006-ben győz a vidék a kormánya, mert akkor 2010-re ismét megbuknak. Ha fölborul a menetrend, akkor jön a káosz.

Tirts Tamás hátoldalán Kósáné Kovács Magda lelkesedett a pápáért: "Amikor II. János Pál Magyarországon járt, úgy éreztem, az élő történelem egyik legnagyobb személyiségével találkozom, s ez a meggyőződés azóta erősödött bennem. A pápa hihetetlen következetességgel, fizikai-testi erejét messze meghaladó lelki erővel megy tovább a maga útján." (Permanens penitencia, Gyémánt Mariann interjúja Kósáné Kovács Magdával, 168 óra április 6.) Sic itur ad lenyúlás…

Veszélybe került A Hídember. A film körüli munkálatok leálltak, az előkészületekre kapott pénz elfogyott, a kulturális tárca többet nem folyósított, a külföldi partnerek elbizonytalanodtak, és azt mondták, hogy ők majd akkor adják, ami ígértek, ha a NKÖM már odaadta. A végén minden jóra fordult, és a derék gróf a kétszázadik szülinapjára megkapta a filmet.

Legfőbb ügyészt kellett jelölni. Normális esetben ilyenkor a kormánypártok egyeztetnek az ellenzékiekkel. Ez is egy ilyen normális eset volt. A nagyobb kormánypártok egyeztettek a kisebb ellenzéki párttal, a kisebb pedig a nagyobbakkal. Csak a kisebb meg a nagyobb kormánypártok nem egyeztettek egymással, miként az ellenzékiek sem, már ha szabad ilyet mondani a MIÉP-re. A Fidesznek, a Kisgazdapártnak és a MIÉP-nek megfelelt a Fideszből jött Polt Péter, az MSZP, az SZDSZ és az MDF jelöltje Heidrich Gábor volt.

Az MSZP nyilatkozatot adott ki, miszerint az ügyészi szervezet élén olyan személyiségnek kell állnia, akinek eddigi tevékenysége kizárja "még annak a gyanúnak a lehetőségét is, hogy nem a teljes pártatlanság, hanem korábbi politikai kötődése vezeti". A Fidesz ezt a fölvetést erkölcstelennek és szégyenletesnek minősítette. És az elmúlt évek valóban nem is igazolták azt a gyanút, hogy Polt politikai kötődése korábbi lett volna.

Thürmer Gyula instruálta az MSZP-t: mit is kell látnia, midőn szövetséges után néz: "Látnia kell azt is, hogy az SZDSZ kifelé tart a parlamentből, mi meg befelé." (Napi Magyarország, 2000. április 3.). Kövér László egy egri pártrendezvényen elárulta, hogy az EU úgy megbánta a tíz évvel ezelőtti, csatlakozásra tett ígéreteit, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett. Az EU szerinte jelenleg nem kívánja fölvenni Magyarországot, s a csatlakozás legkorábbi szóba jöhető dátuma 2005. (Népszabadság, 2000. április 20.)

Sajóládon az önkormányzat összekötötte a spórolást a neveléssel: aki nem műveli a földjét, nem kap segélyt. Aki nem ás, ne is egyék. A néhány ezer forintos segélyeket munkanélküli romák kérték, akik a betonelemgyárban, vagy közmunkán dolgoztak, amikor volt mit, de többnyire nem volt. Azon a környéken nem is szokott lenni. A földek, amiket föl kellett volna ásni, föltöretlen, szennyezett területek voltak, tele betemetett fémhulladékokkal, fatönkökkel. Tán még a Hruscsov se vettetett volna beléjük kukoricát. Legfeljebb többszöri gépi szántással lehetett volna föltörni azokat, ásóval aligha. Egy évvel azelőtt az önkormányzat megfizetett egy gazdát, szántsa fel a területet. A gazdának a feladatba beletört az ekéje, föladta. Azt mondta, parcellánként kétszázezerért se szántana. De ha szántana, azok a földek a megélhetéshez sokat hozzá nem adnának. Kap segélyt, ha kertészkedik, írta az önkormányzat egy súlyosan cukorbeteg, nehezen mozgó, félszemére vak férfinak és szomszédjának, egy ugyancsak cukorbeteg asszonynak, akinek már mindkét lábát amputálták.

Az elutasítottak föllebbeztek, demonstráltak, éhségsztrájkoltak, fölhívták magukra a figyelmet egy kis időre. Göncz Árpád küldött segélycsomagot, Horváth Aladár érkezett és intézkedett. Lett egy kis közmunka harminc embernek, próbálták megtisztítani a területet. Szó volt róla, hogy ha nem történik semmi, az érintettek bírósághoz fordulnak, mivel az önkormányzat törvénysértő indoklással utasította el a segélykérelmeket. A per elmaradt, Seszták Ágnes nem maradt el: "Magyarországon ma az a bevett szokás, hogy a cigányok sportot űznek a magyarok feljelentéséből és rágalmazásából" - írta Seszták az ügy kapcsán a Magyar Demokratában. És folytatta: "Természetesen a dolgok nem maguktól lesznek olyanná, amilyenek. Kell hozzá a közeg, a táptalaj, amibe a békétlenség magvát elhintik és szorgalmasan locsolják. Polgárjogi aktivisták, ügyvédek, képviselők és politikusok fáradoznak magukat nem kímélve, hogy ez a helyzet konzerválódjon." Kiemelten említtetik a fáradozók között a Helsinki Bizottság. "Szerkesztőségünk kíváncsian várja a cikk következményét, amely úgy véljük, vagy inkább reméljük, korszakos jelentőségű lehet." - írta a Demokrata szerkesztője ugyanebben a számban, de egy másik cikk kapcsán. Ezt a másikat Somogyi János írta, a Magyarországi Helsinki Bizottság lelkes ügyvédje, azon ügyvédek egyike, akik polgárjogi érzékenységük folytán leginkább kiérdemlik Seszták mérgezett vicsorát. Ő azzal keltette föl a szerkesztőben a korszakos következmények reményét, hogy a róla készített ügynöki jelentéseket ismertetve állítólag először megnevezte a ráállított besúgókat. Miután azonban ezek a besúgók nem voltak közismert emberek, az egyik már nem is élt, a megnevezés nem keltett különösebb figyelmet. Hiába besúgó valaki, ha nem ismert. Ha meg ismert, akkor hiába besúgó…

"Több nő halt meg Edward Kennedy autójának hátsó ülésén Chappaquiddickben, mint ahányan valaha az auschwitzi gázkamrákban" - hirdette David Irving, és beperelte Deborah Lipstadtot, aki őt holokauszt-tagadónak meg antiszemitának rágalmazta. Irving, akit Magyarországon főleg az \'56-os forradalom gyalázásáért becsülnek (régebben az MSZMP, újabban a MIÉP köreiben), nemzetközi összeesküvés áldozatává vált, vagyis elvesztette a pert. A gatyája is ráment, viszont tisztelői a világhálón keresztül összegyűjtötték számára a gatyára valót.

A Veszprémi Városi Ügyészség megszüntette a nyomozást az okirat-hamisítással vádolt Szabó Gábor ellen. A nyomozók megállapították, hogy Szombathely fideszes polgármestere 1996-ban leadott valamilyen papírt az ELTE megfelelő irodáján, amivel a doktorihoz szükséges nyelvvizsga meglétét igazolta; és azt is megállapították, hogy Szabó ilyen nyelvvizsgát soha nem tett. Mégsem emeltek vádat, mert nem tudták teljességgel kizárni annak lehetőségét, hogy Szabó Gábor mégsem követett el okirat-hamisítást. Szabó azt állította, hogy a főiskolai orosznyelv-vizsgájáról szóló igazolást adta le, ami ugyan a doktorihoz nem jó, de valahogy mégis elfogadták. Csak a vizsgabizonyítványról készített másolatból lehetne kideríteni, hogy Szabó hamis, vagy érvénytelen papírral igazolta nem létező nyelvtudását, de ez a másolat ismeretlen körülmények között eltűnt a doktori eljárás iratai közül. És hol volt akkor még a Polt?

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság jogerősen megállapította, hogy Gergényi Péter megyei rendőrfőkapitány jogtalanul távolította el Kastyák Jánost a kiskunhalasi rendőrkapitányság éléről. Kastyák egy belső jelentésben fölhívta felettesei figyelmét arra, hogy Sepsi László nagykereskedő a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez fűződő szoros kapcsolataival és ezek révén szerzett befolyásával dicsekszik. Sepsi ezután már azzal dicsekedett, hogy ha akarja, kirúgatja a Kastyákot. Akarta.

Feljelentették Deutsch Tamást. A sportminiszter személyesen fordult az állampolgárokhoz, hogy adójuk egy százalékát ajánlják föl a leégett sportcsarnok újjáépítésére. Amikor fordult, akkor erre még törvényes lehetőség nem volt. A minisztérium felhívásában szereplő telefonszámon a Sportmúzeum jelentkezett, az általuk megadott adószámon pedig természetesen a múzeumot és nem a sportcsarnok újjáépítését lehetett támogatni. Egy polgár úgy vélte, hogy a miniszter öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményt követett el, mivel gazdasági előny megszerzése végett megtévesztette a döntésre illetékes személyeket (ti. az adózókat). A feljelentés másnapján a rendőrség megjelent a feljelentő lakásán, kikérdezte az édesanyját, begyűjtötte a feljelentő személyére és munkaviszonyára vonatkozó adatokat, ezeket haladéktalanul eljuttatta a miniszterhez, aki a másnap megjelent sajtóközleményében már fel is használta azokat.

A HVG április 15-i száma beszámol róla, hogy az APEH fölszámolási eljárást kért a Hudson Kft. ellen. Ez a kft. Schlecht Csabáé, azelőtt pedig Stumpf Jánosé és Lukács Zoltáné volt. Egyetlen ismert ügyletét 1994-ben kötötte. Akkor 150 millió forintot kaptak a Liszkay Gábor vezérigazgatta állami tulajdonú Hírlapkiadó Vállalattól a vállalat lapjainak reklámozására. A HKV egy hét múlva bagóért bérbe adta lapjai kiadási jogát a Mahírnak, a Hudson pedig alvállalkozóként ugyancsak a Mahírnak adta tovább a lapok (saját lapjai) reklámozásának feladatát. Az állam tehát adott a Mahírnak három lapot közvetlenül, 150 millió forintot kerülő úton, az adó pedig kerülés közben elpárolgott. Az adomány végül is hozzátapadt Liszkayhoz, aki azt az állam nevében adományozta.

Április 4-én fölvirradt a szabadság napja. Kiengedték a börtönből a Magyar Szuzuki Rt. három legmagasabb szintű vezetőjét, akiket március végén a munkahelyükön bilincsbe vertek, és a munkatársak sorfala előtt pórázon elvittek. Még tévéstábokat is hívtak, hogy nagyobb legyen a felhajtás. Orbán Péter országos rendőrfőkapitány a Nap-keltében azzal indokolta a bilincselést, hogy "a japánok vérmérséklete nem kiszámítható. Gondolom, minden rendőr olvasott szamurájtörténeteket". Igaz, hogy a három japánból kettő magyar volt, de bizonyára betyártörténeteket is olvastak a rendőrök. A három vezetőt azzal vádolták, hogy öt év alatt elsikkasztottak húszmillió forintot. A rendőrök azt remélték, hogy majd kiderül, sokkal több pénz tűnt el, de sajnos még a húszmillió is megvolt, csak nem az egyik páncélszekrényben, hanem a másikban. De a rendőrök nem adták föl: No no! Nem biztos, hogy ez a húszmillió az a húszmillió!

Április 4-e, mint tudjuk, másról is nevezetes. Ezen a napon rohant ki Kosztolányi Dénes képviselő a nemzetbiztonsági bizottság üléséről kiáltván: "Hol vannak az újságírók?! Vancsik nekiment Kovácsnak!" Hát, majdnem. Kovács Zoltán fideszes képviselő szerint neki ment volna, ha nem áll közibük Nikolits képviselő, Vancsik szerint nem ment volna. Ez most már sose fog kiderülni. De az biztos, hogy csúnyán ordibáltak egymással és Vancsik használta a csúnyább szavakat. Vancsik Zoltánnak (Isten nyugosztalja!) nehéz napjai voltak. Ő vezette a szocialisták kampányát a székesfehérvári időközi választásokon, amelynek első fordulója két nappal azelőtt, a második meg két héttel később a szocialista jelölt nagyon szoros győzelmével végződött, közben meg a képviselő kábítószer-függőségben szenvedő fia Bécsben várta az ítéletét kábítószer-birtoklás miatt. A kormánypárti képviselők nem tudták ugyan megmondani, mi köze van Vancsiknak a fia ügyéhez (nyilván annyi, mint Szűrös képviselőnek az ő fiáéhoz, Rapcsák képviselőnek - Isten nyugosztalja! - a lányáéhoz, Dávid Ibolya képviselő asszonynak az apjáéhoz stb.), de kitartóan kérdezgették. És amikor a legkitartóbb képviselő az ülés után odavetette Vancsiknak, hogy sötét takargatnivalói lehetnek, Vancsik kiborult. Ismerve Vancsik helyzetét, állapotát és vérmérsékletét a kormánypárti képviselők bízvást számíthattak rá, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik.

Nyugatról jött Schüssel, keletről az árvíz. Az árvíz pont olyan volt, mint egy évvel azelőtt, csak még hatalmasabb. Schüssel viszont nem olyan volt, mert az enervált, de szalonképes szocdemek helyett az energikus, de szalonképtelen Haider pártjával szövetkezett, ezért bojkottálta a kormányát az EU, és errefelé próbált kitörni az elszigeteltségből. Az osztrák kitöréshez az Orbán-kormány törte az utat. Sokan azt hittük akkor, sokba fog ez még nekünk kerülni. De végül is ingyen volt. Az árvíz viszont annál többe.

Ez a hónap is jól végződött. Torgyán Józsefet meggyőzte az árvíz arról, hogy "ma még sziklaszilárdan kell" állnia "a magyar politikai élet bolsevista restaurációtól átnedvesedett gátrendszerén", ezért nem engedheti, hogy a kisgazda nemzet az államfői székbe emelje őt. A meggyőzésben az árvíz segítségére volt az MDF, amelynek elnöke előre jelezte, hogy nem szavaznak Torgyánra, meg a Fidesz, amelynek vezetői jelezték, hogy az adott erőviszonyok mellett sajnos nem valószínű, hogy Torgyán elegendő szavazatot kaphatna a Parlamentben. Mire április 29-én a kisgazdák országos nagygyűlése összeült, a mezei küldötteken kívül már nagyjából mindenki tudta, milyen boldog lesz a vég.

A kongresszusi központban három-három percet kapott minden megye, a főváros, az elnökség és a frakció képviselője, hogy Torgyánnak hódoljon. Utána meg két-két puszit a párt elnökétől. Az összesen hatvannégy perc és negyvennégy puszi. "A Jóisten kísérjen utadon, és ezt a koronát, amit mi ajánlunk neked, Jóska, fogadd el szívesen." Így a Somogy megyei elnök, és hasonlóképp a többi. Bánk Attilától Lányi Zsolton keresztül Turi-Kovácsig jelen volt mindenki, aki, mint később kiderült, már akkor is világosan látta, mekkora csapás ez a Jóska a jobboldal számára. Ott voltak és mind megszavazták Jóskának a koronát, aztán hogy annak passzolja le, akinek akarja, aztán hogy kikerüljön a pártalkotmányból minden, ami korlátozza az elnök jogait. "Mindenki tudja, hogy az FKGP nem tartana ott Torgyán József nélkül, ahol ma. /…/ … örülök annak, hogy Torgyán József velünk marad./…/ Meg vagyok győződve, hogy egy energikus és jó köztársasági elnök lett volna belőle… /…/ Torgyán József rendkívüli gesztust gyakorolt, mondhatnánk áldozatot hozott, és ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy semmiféle feszültség nincs a két koalíciós párt között." - nyilatkozta a Demokratának a Kisgazdapárt új szervező főtitkára, Balogh Gyula, a Fidesz (nem sokkal) későbbi képviselője.