Mit kell tennie egy fontos pozícióban lévő embernek, ha kiderül, hogy ügynök? Le kell mondania, mert hiszen zsarolható: "Ha ügynök volt vagy ügynöki szolgálatra jelentkezett (erkölcsi szempontból ez ugyanaz), haladéktalanul le kell köszönnie - ha minden kétséget kizáróan tisztázza magát, akkor vádlóinak meg kell követniük őt… fontos, hogy aki a közélet tisztaságát, a politikai alapvető erkölcsét firtató kérdéseit fölteszi, annak érdemben válaszoljanak, s … ne bélyegezzék a jogos kíváncsiságot csurkizmusnak… Azzal a minősítéssel, hogy a huszonkét éve történtek kiteregetése »nem komoly dolog«, semmiképp sem érthet egyet a polgár. Igenis komoly dolog. A legkomolyabb." (Csontos János: Komoly dolog, Magyar Nemzet, 1999. október 1.) A vádló egy beszervezett pártállami ügynök volt, bizonyos Csurka, és a pártállami ellenzék vezéralakjának, Demszky Gábornak kellett volna tisztáznia magát. Ha lett volna mi alól, de nem volt. A vád alapjául szolgáló dokumentum, mely Csurka ügynök lapjában megjelent, nem volt hamis, viszont nem a vádat igazolta, hanem az ellenkezőjét. Demszky, miután feltételezte, hogy a hatóság azért nyúl mindenhová utána, azért nem kap se munkát, se állást, mert az emigrációban élő Pór György itthoni kapcsolatának vélik, 1977-ben bement a BM-be, és közölte: Pór-ügyben nyugodtan békén hagyhatják őt, a \'68-as maoista szervezkedés vezetőjével már nincs érdemi kapcsolata, ami keveset az emigránsról tud, azt szívesen elmondja. A rendőrök persze az itthoniakról akartak információkat. Róluk azonban Demszky nem volt hajlandó mondani semmit. A rendőrök megállapították, hogy Demszkytől nem tudtak meg semmi értékelhetőt, ezért nincs is rá semmi okuk, hogy kevésbé üldözzék őt, mint addig. A Magyar Nemzet idézett vezércikkéből például ki sem derül, hogy az "ismert szélsőbalos maoista csoport vezetője" már rég külföldön él, a magyar belügy hatókörén kívül. Demszky pert indított Csurka és a lap ellen. Csurka alperest azóta első fokon már elmarasztalták, jogerős ítélet talán jövőre lesz.

ÉS alperest már ebben a hónapban elmarasztalták "A fiúk a bányában" című cikk miatt. A Napi Magyarország vezércikke szerint az ítélet a Dolomit Kft. "indulása körüli kételyeket is eloszlatta, így most már joggal tehető fel a kérdés: vajon mi céllal adta közre írását a hetilap". (Szerető Szabolcs: Tényfeltárók, Napi Magyarország, október 9.) Ugyancsak a Napi Magyarországban olvasható, hogy "Orbán a bíróság döntéséből azt emelte ki, hogy bebizonyosodott, nem alakultak át magánvagyonná közpénzek". A bíróság döntésében azonban egyáltalán nem volt benne az, amit a miniszterelnök kiemelt belőle, mert bíróság azzal nem foglalkozott. Nem is foglalkozhatott, hiszen a felperesek úgy fogalmazták meg a keresetüket, hogy a bíróság ne ítélkezhessen arról, amit az ítélettel igazolni akartak. Tudniillik mást akartak vele igazolni, mint amit igazolni tudtak. Dr. Pataki Árpád bíró az ítélet indoklásában leszögezte: "A bíróság a per tárgyává nem tett cikkrészletekkel éppen a kereseti kérelemhez kötöttség folytán nem foglalkozott, így nem feladata állást foglalni a cikkben leírt gazdasági-pénzügyi történések bekövetkezéséről, a bíróság ezekről semmilyen megállapítást nem tett." (Fiúk a bányában, dokumentumkötet, Irodalom Kft. 2000, 137.o.) Ezzel szemben megállapította, hogy nem lehet Fidesz-cégekről beszélni olyan cégek kapcsán, melyeknek a párt közvetlenül nem tulajdonosa. Az ÉS-t egyetlen tartalmi kérdésben marasztalta el a bíróság: a lap valótlanul állította, hogy a Fidesz-közeli vállalkozások pénzt gyűjtöttek volna a Fidesznek. Erre vonatkozó bizonyítékkal a lap nem rendelkezett. Kövér László és társai által indított párhuzamos perben elmarasztalták a lapot azért is, mert valótlanul állította, hogy "a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg". A lap szerzői ezt ugyan nem állították, csupán azt, hogy létezik egy ilyen, ma is élő vélekedés. A bíróság álláspontja szerint egy lap akkor is felel a tényállításaiért, ha azokat mások vélekedéseként közli. Ha ez igaz, akkor csak azok az orgánumok nem hazudtak, amelyek sohasem foglalkoztak Orbán Viktor és társai tényállításával, miszerint a Horn-kormány idején közpénzekből titkos és törvénysértő megfigyeléseket folytattak a Fidesz vezetői és családtagjai ellen. A magyar sajtó etikusnak tekinthető része ezek szerint a Filatéliai Szemléből és a Dörmögő Dömötörből áll.

Az ítélet után három nappal Betlen János (október elsejétől A Hét főszerkesztője) elkészítette hírhedt interjúját az ÉS főszerkesztő-helyettesével, Tarnói Gizellával az Aktuálisban: "Betlen: Hetet-havat összekevertek, komolyan mondom! Tarnói: Már elnézést kérek, de… Betlen: És nincs bizonyított állításotok. Tarnói: … én úgy gondolom, hogy nem kevertünk össze hetet-havat, én úgy gondolom, hogy az újságíró… Betlen: Akkor mondd meg, hogy kapott-e pénzt az Orbán papa vagy nem? Mert ha nem kapott, ha nem tudjátok bizonyítani, akkor sok a két oldal meg a nagy hercehurca. (…) Betlen: Figyelj, Gabi, én azt ajánlom, maradjunk barátok, jó, oké? Tarnói: Maradjunk barátok és a Fideszt kérjük meg arra, hogy az érdemi állításokért pereljen, és utána, ha nem azokért perelt, akkor… Betlen: Picikém, hogyha van bizonyíték, ide be kell írni, mert ha nincs, akkor elvesztitek a pert, nem? Tarnói: Hát akkor várjuk, hogy az érdemi állításokért pereljenek, és mi azt… (…) Betlen: Na jól van, hagyjuk ezt abba, jó? Ezt már ötödször mondjuk. Köszönöm szépen, hogy eljöttél." (Fiúk a bányában, dokumentumkötet, 182., 190-191.o.)

A Magyar Televízióból két csoportban elbocsátottak ezer embert. Az első 534 érintettet szeptember közepén értesítették, hogy ki vannak rúgva, a második listát ekkoriban állították össze. A televíziós érdekvédelmi szervezeteknek Szabó László Zsolt elnök azt ígérte, hogy az aktív alkotók közül csak annyit küldenek el, amennyit a teljes körű öregségi nyugdíjazás, az önkéntes korengedményes nyugdíjazás, a végkielégítéssel önként távozók, az évek óta munkát nem végzők és az adminisztratív dolgozók leépítése után kell. Nem így történt. Maradtak nyugdíjas korúak, távozni akarók, érdemi munkát évek óta nem végzők (például Pálfy G. István, Peták István), viszont már az első körben elküldtek 140 aktív alkotót. Csermely Péter hírigazgató kikotyogta, hogy többeket utólag, "föntről" vétettek föl a listára, például Sipos Pált, a Napzárta, a Mélyvíz, a Csak nézünk, mint a moziban stb. szerkesztőjét, vagy Menthy Mariannt, aki a Szabad verseny című műsorában olyan cégek ügyeit firtatta, melyekben Boross Péter és Pintér Sándor családtagjai is érdekeltek voltak. Szerepelt még a listán Pécsi Vera, Koltay Gergely, Szemadám György, Gombár János, Kóthy Judit (a néhány héttel azelőtt megszüntetett Mélyvíz szerkesztője), Szombathy Pál, Érdi Sándor, Békés Pál, Rudi Zoltán, Ilkei Csaba, Kósa Somogyi György. A második turnussal távozott Bayer Ilona, Málnay Levente és a sportosztály tizenöt munkatársa közül tizenkettő Knézy Jenővel az élükön. A leépítésekkel párhuzamosan több száz új munkatársat vettek föl a Magyar Televízióhoz.

A kulturális és közművelődési szerkesztőségeket szinte teljesen felszámolták, a kulturális, irodalmi, környezetvédelmi, tudományos és ismeretterjesztő műsorok jelentős részét ekkor, vagy még korábban megszüntették, a színházi közvetítések számát a felére csökkentették.

A fizetésképtelen cég 300 millió forint értékű szerződést kötött az Ezüsthajó Kft.-vel és a Happy End Kft.-vel, hogy megtervezzék a televízió új arculatát és utazási s divatműsort gyártsanak a számára adásonként hárommillió forintért.

A Duna tévénél tervbe vették a Közép-európai Magazin megszüntetését. Ez ellen négyszáz erdélyi értelmiségi (köztük Tőkés László és Kincses Előd) tiltakozott nyílt levélben. Néhány hete új műsorral, a Heti Hetessel boldogította nézőit az RTL Klub. Schmidt Mária miniszterelnöki tanácsadó (a televízió politikai tanácsadó-testületének tagjaként) szeptember 24-én beinvitálta a kereskedelmi tévé vezetőit a Miniszterelnöki Hivatalba, és fölhívta a figyelmüket, hogy kiegyensúlyozottabban kellene viccelődni, és nem kellene annyit emlegetni a miniszterelnököt. Állítólag arra is emlékeztette őket, hogy veszélybe kerülhet az RTL Klubnak a Legfelsőbb Bíróság által is kifogásolt koncessziós szerződése. És valóban, az első adásban még 26-szor emlegették a Heti Hetesben a miniszterelnököt, a negyedikben pedig már csak 8-szor. "Verebes István: Azt mondták, ne Orbánozzak. Ezt kérték! Nem felső szintről… Bajor Imre: És hogy betartod." Ez a párbeszéd hangzott volna el a Heti Hetes október 1-i adásában, ha ki nem vágják (Népszava, 1999. október 7.).

Végveszélybe kerültek az önkormányzatok. Eddig is minden évben végveszélyben voltak, de ennyire végben még soha. "Jövőre tehát kevesebb út épül, kevesebb jut csatornázásra, az iskolák, kórházak fenntartására, megint egy kicsit rosszabbul érezzük magunkat"- panaszkodik Szekeres Imre a Népszavában (október 9.). A szabad demokraták frakcióvezető-helyettese Kiss Zoltán is a Népszavában panaszkodik, amiért a pártja nem érti egészen pontosan, hogy mi is egy ellenzéki párt dolga: "Nálunk csak olyan módosító indítványt lehet beadni a költségvetéshez, aminek megvan az ellentételezése. Ez nagyon tisztességes, nagyon rendes hozzáállás, csak nem hasznos. (…) Szerintem ellenzéki pártként ne vegyél el sehonnan semmit, mert azonnal magadra haragítod azt, akitől elveszed, és nem nyered meg azt, akinek adni akarsz. (Népszava, október 30.)

Az Aradi Csaba elleni vizsgálat lezárult, a vádlott ártatlannak találtatott. Orbán Viktor a rádióban kijelentette: "Ha egyébként valóban valami komoly gyanú van, akkor a minisztériumnak kell tenni a dolgát, de hogy utána kiderüljön, hogy semmi komoly vád, egyáltalán semmilyen tény, amely nem a komoly gyanút, hanem a gyanú árnyékát is megalapozta volna… nem kerül felszínre - az ilyen eljárásra az ember csak szomorúan tud tekinteni. Tehát ez tarthatatlan helyzet. (…) …én el is várom a minisztertől, hogy amit ilyenkor szokás, a szóban forgó igazgató becsületének helyreállítása érdekében, azt személyesen meg is tegye." Azt bizony várhatta. Pepó miniszter a vizsgálatot lefolytató fideszes Medgyesy Balázs államtitkárt vádolta meg azzal, hogy rosszul végezte a dolgát. Torgyán megállapította, hogy az évszázad bűncselekményét próbálták itt eltussolni, és a saját minisztériumában újabb vizsgálatot indított Aradi ellen. Orbán hallgatott. A végén nem az bukott bele - Orbán jóváhagyásával - Aradi ártatlanságába, aki a becsületét besározta, hanem az államtitkár, aki megvédte.

Időközi választásokat tartottak Siófokon és Székesfehérvárott. A két forduló között Orbán éles hangon elítélte az MDF-et, amiért nem lépteti vissza a jelöltjét, Viniczai Tibort a kisgazda koalíciós jelölt javára. A második forduló előtt néhány nappal a Viniczai bejelentette, hogy mégiscsak visszalép, mégpedig a cégeinél folyó APEH-vizsgálattól teljesen függetlenül. Siófokon a szocialisták nyertek, Székesfehérvárott a kisgazda jelölt kapta ugyan a legtöbb szavazatot, de az alacsony részvétel miatt érvénytelen volt a választás.

Orbán Viktor október 8-án zárt körben pénzemberek előtt a jegybank elnökével kapcsolatban a "kulturált távozás lehetőségéről" beszélt. Boross Imre tárca nélküli miniszter a nyilvánosság előtt szorgalmazta Surányi György lemondását.

Orbán találkozott Solt Pállal, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, lesújtóan vélekedett a bíróságok ítélkezési gyakorlatáról, és kifejezte azt a reményét, hogy az igazságszolgáltatási tevékenységek a jövőben jobban illeszkednek majd a kormányzati szándékokhoz. Dávid Ibolya felháborodásának adott hangot, amiért a bíróság késlekedik az agrárbankos Kovács ügyének kivizsgálásával - bizonyára nem véletlenül. Solt ellennyilatkozatában kikérte magának a gyanúsítást, tájékoztatta az igazságügy-minisztert, hogy nincs joga egyedi ügyekbe ilyen módon beleavatkozni, mert az sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Orbán Viktor október 25-én találkozott Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel, és megkérte őt, hogy készítsen jelentést az eddig feltárt olajügyekről. 27-én, szerda reggel Orbán a rádióban kifejtette, hogy a kormány hatékonyabban küzdhetne a bűnözés ellen, ha az ügyészség az ő alárendeltségében működne, de az ellenzék sajnos nem támogatja a kormány ilyen irányú törekvéseit. 28-án Horváth Béla, a kisgazda frakcióvezető-helyettes kifejtette, célszerűnek tartaná, ha Györgyi Kálmán és Arnold Mihály, a VPOP országos parancsnoka felajánlaná lemondását.

Október 14-én tüntettek a Wesley János Főiskola szociális munkás szakos hallgatói. A főiskolán két kiváló oktatói műhely, nagyfokú önállósággal lelkes és elkötelezett diákokat képzett szociális munkásnak 1999 nyaráig. Az egyik műhely a Solt Ottilia és Havas Gábor vezetésével kidolgozott program szerint működött. A főiskola főigazgatója az ő korábbi fegyvertársuk, Iványi Gábor, szabad demokrata országgyűlési képviselő megszüntette a műhelyek önállóságát, az oktatókat pedig szinte kivétel nélkül kirúgta. Arra hivatkozott, hogy a műhelyek tevékenységében súlyos gazdasági szabálytalanságokat észlelt s az oktatók akadályozták az átszervezést. A diákok túlnyomó része ragaszkodott oktatóihoz, ahhoz a programhoz és szellemhez, amit ők képviseltek, és a magyar felsőoktatásban kivételes határozottsággal léptek fel érdekeik és oktatóik védelmében. Kevés eredménnyel. Azóta valamennyi munkaügyi per lezárult. A főiskola valamennyit elvesztette, az oktatókkal szembeni vádak megdőltek, de a szétvert műhelyek és közösségek elvesztek a felsőoktatás számára.

Október 6-án Aradon néhány száz román nacionalista tüntető megzavarta a megemlékezést. Minden szónokot kifütyültek, a román kormány képviselőjét pedig le is hazaárulózták. Az igazságügyminiszter a nemzetárulás vádjától tartva le is mondta az ünnepségen való részvételt. A rendzavarás előzménye az volt, hogy a magyar-román alapszerződés értelmében átadták a minoritáknak a Szabadság-szoborcsoportot, és megkezdődtek a tárgyalások a szoborcsoport felállításáról. A román sajtó és a román politikusok túlnyomó része elutasította a szobor felállításának a gondolatát. A romániai magyarok radikális csoportjai az RMDSZ vezetését is és a magyar kormányt is elítélték, amiért visszafogottan reagált az aradi eseményekre.

Talán emlékszik még az olvasó: szeptemberben a repülőtérre száguldván balesetet okozó szociális miniszterre való tekintettel technikainak nevezett okokból félórás késéssel indították a Malév járatát Prágába. Nos, ebben a hónapban nem úgy működtek a technikai okok, ahogy kellett volna: A kormánydelegációt Londonba szállító gép késéssel érkezett meg előző útjáról Ferihegyre, a biztonsági átvizsgálást nem lehetett megspórolni, a gép késéssel indult tovább, a londoni légirányítás negyedórát várakoztatta a gépet a levegőben, így a delegáció tagjai - Orbán és szűk kísérete kivételével - lemaradtak az ottawai csatlakozásról. Orbán hazatérése után kijelentette: "Rendet kell teremteni. Semmilyen technikai magyarázatot nem lehet elfogadni ebben az ügyben." Hozzátette: "A kormány takarékossági okokból mindig menetrendszerű járatokkal utazik… Ez az utasítás továbbra is él." Bizony semmi sem él örökké…

A vizsgálat eredményét nem ismerjük, de kitaláljuk: a pilótának nem kellett volna feltartott kézzel és moszkovita reflexekkel engedelmeskednie a londoni légi irányító szabotőröknek, hanem nemzeti öntudattal felvértezett határozottsággal kellett volna válaszolni nékik: Shut up, poor boys! Mr. Orbánnal akarnak maguk ujjat húzni?