Szeptember elsején kezdődött az országos szájápolási hónap - a fogorvosok szakmai szervezeteinek támogatásával -, és már egy hete tartott, amikor Szabó Zoltán szocialista képviselő ápolt szájából kitört az őszinteség, és egy bekapcsolva felejtett mikrofonon keresztül kiszaladt a nyilvánosságba: "Baszd meg! A kurva életbe!" Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője fölszólította a képviselőt, hogy a T. Ház tekintélyének helyreállítása végett mondjon le. Szájer már akkor is frakcióvezető volt, amikor 1997. június 17-én az Országgyűlés jegyzőkönyve szerint Kis Gyula MDF-es képviselő "Menj a picsába!" - felkiáltással távozott az ülésteremből, de akkor nem érzett késztetést arra, hogy föllépjen a T. Ház tekintélyének helyreállítása érdekében. Bizonyára azért, mert az MDF-es képviselő egy szocialista képviselőtársához intézte szavait, míg Szabó Zoltán csak úgy magától gurult be, mert kifutott az időből és nem fejezhette be a mondókáját. A drasztikus kritika természetes parlamenti jelenség, amely nem rombolja a T. Ház tekintélyét, a drasztikus önkritika viszont természetellenes.

A napilapok főcímei szerint a képviselők az őszi ülésszak nyitónapján "ott folytatták, ahol a nyár elején abbahagyták", éles szócsaták keretében vitatták meg a kormány eddigi teljesítményét. Orbán napirend előtt méltatta a kormány sikereit, Kovács László szerint jobban tette volna, ha győzelmi jelentések helyett a beteljesületlen ígéretekkel számol el, Kuncze Gábor úgy vélekedett, hogy a kormány a hatalmi pozíciók megszállásán kívül nem is tett semmit, mire Orbán Viktor azt válaszolta, hogy nem választhatja mindenki a barátait és ismerőseit az MSZMP Központi Bizottságából és a Hit Gyülekezetéből. Orbán Viktor itt elsősorban bizonyára Kuncze Gábor és Hack Péter legendás barátságára gondolt, arra viszont még gondolni sem mert, hogy a szocialista frakcióban lapuló Szűrös Mátyás személyében egyszer ő majd még a KB titkárságából is választhat magának fegyverbarátot.

Egy héttel később az SZDSZ-frakció kiszavazta Hack Pétert a frakcióvezető-helyettességből. Kuncze Gábor erről azt nyilatkozta, hogy "személy szerint én sajnálom, ami történt. Hack Péter úgy veszítette el a pozícióját, hogy a szavazás tulajdonképpen nem róla szólt, mégis ő szenvedte el ennek a következményeit". Már tudniillik a Hit Gyülekezete körüli konfliktusokét. Mindenesetre megfontolt biztosítótársaság nem kötne életbiztosítást azzal, aki mérget venne rá, hogy Kuncze őszintén sajnálkozott.

Az SZDSZ vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményezte a Lockheed-botrány hátterének kivizsgálására. A kormánytöbbség ezúttal egészen kivételesen lehetővé tette a bizottság megalakítását, csak a vizsgálat tárgykörét módosította egy kicsit: kivette belőle a Lockheed-botrányt, hogy ahelyett inkább és kizárólag az előző kormány hadibeszerzéseivel foglalkozzanak. Szent-Iványi István felhívta a kormánypárti képviselők figyelmét arra, hogy a módosítások ellenkeznek a házszabállyal, és a jövőben értelmetlenné teszik az ellenzék számára, hogy vizsgálóbizottság felállítását indítványozzák. A kormánypárti képviselők azonban nem ijedtek meg, mert tudták, hogy mire ők lesznek az ellenzék, már egészen másmilyen lesz a kormánytöbbség.

A közhangulat a kormány ellen fordult. A Fidesz előnye tavaszig tartott, a fej fej melletti küzdelem a nyár végéig. A szeptemberben közreadott eredmények szerint a Fidesz jelentős hátrányba került az MSZP-vel szemben. A Gallup szerint 11 százalék az MSZP előnye, a kormányfő tanácsadójának cége, a Tárki szerint (a biztos szavazó pártválasztók körében) 19 százalék. A különbség elsősorban abból adódik, hogy az MSZP potenciális szavazói közül egyre többen, a Fideszéi közül egyre kevesebben mennének el szavazni, ha most lennének a választások. (Azok a cégek, a Medián és a Szonda Ipsos, amelyeket a "jobboldali" sajtó, a "baloldali" pártokhoz köt, a "jobboldal" számára kevésbé kedvezőtlen eredményeket publikáltak.) A Tárki őszre borús időt jósol: a politikai konfrontációk tovább éleződnek, a közhangulat tovább romlik, lelassul a gazdasági növekedés, leáll az államháztartási reform, visszatér a pesszimista közérzet. Pedig a reáljövedelem már másfél éve emelkedik. Répássy Róbert szerint nem az ellenzék tevékenységét díjazták a polgárok, csupán a Fidesztől távolodott el néhány százaléknyi szavazó, de ha a két párt között nem lesz tartósan tíz százaléknál nagyobb a különbség, azt a Fidesz szinte bármikor megfordíthatja. Demszky Gábor ebben kételkedik, szerinte "lehetséges, hogy jövőre előre hozott választások lesznek", mert a kormánypártok "azt gondolhatják, hogy jövőre, egy előre hozott választáson van még esélyük, de azt már most tudják, hogy 2002-ben semennyi nem lesz". (Népszava, 1999. szeptember 11.) Horn Gyula is előre hozott választásokról beszélt, Áder János meg arról, hogy éhes disznó makkal álmodik. A jóllakott disznók ezt onnan tudják, hogy ők is voltak már éhesek.

1989. szeptember 10-én Hegyeshalomnál ledöntötték a berlini falat: éjfélkor megnyitották a magyar-osztrák határt a hazatérést megtagadó keletnémet állampolgárok ezrei előtt. Ennek tizedik évfordulójára emlékeztek a parlamentben. A határnyitás főszereplői közül nem kapott szót senki. Az akkori német kancellárt és külügyminisztert azzal a kissé sértő feltétellel hívták meg, hogy az ünnepségen nem szólalhatnak fel. Meg is sértődtek, Kohl kancellár el sem jött, Genscher külügyminiszter az ünnepség előtti napon tüntetőleg hazautazott. Horn és Németh csöndben végighallgatta Orbán és Áder beszédét, amelyben őróluk szó sem esett. Az ünnepség utáni közös sajtóértekezlet kínos várakozással kezdődött. Orbán Viktor az előző hónapokban megvárakoztatta már az amerikai és a német hadügyminisztert, valamint Holbrook balkáni különmegbízottat is, és nem tett kivételt Schröder német és Klima osztrák kancellárral sem.

A NATO Rewiew őszi számában egy Sebestyén L. Gorka nevű szakértő szóvá tette, hogy a magyar hadsereg presztízse nulla, s Brüsszelben az az általános vélemény, hogy Szabó János miniszter a legminimálisabb szinten sem tudja ellátni feladatát. Úgy vesz részt NATO-tanácskozásokon, hogy előtte el sem olvassa a magyar Külügyminisztérium anyagait.

Az illetékes megyei ügyészség kezdeményezte Atyánszky György kisgazda képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. A képviselőnek volt Martfűn egy jól menő péksége, amely egyszer csak elkezdett rosszul menni. Fölhalmozott több tízmilliós adósságot, felszámolási eljárást kezdeményeztek ellene, s a kezdeményezés és a felszámoló kijelölése között a cég gyakorlatilag teljes vagyona eltűnt. Atyánszky kimentette vagyonát a cégből, később ezért el is ítélték őt. A pékségnek akkor kezdett rosszul menni, amikor Atyánszky közéleti tevékenységének költségeit ráterhelte a cég rezsijére. A pékség vásárolta meg például negyedmillió forintért Szinte Gábor festőművésznek az FKGP székházában elhelyezett alkotását, amelyen Torgyán József látható az íróasztala előtt fehér öltönyben, talpig olajban.

Torgyán Józsefet az Európai Unió is modellként állította maga elé. A miniszter gyümölcsöző külföldi tárgyalásait értékelve beszámolt az országgyűlésnek arról, hogy az Európai Unióban is átvették az ő módszerét, vagyis a földművelésügy és a vidékfejlesztés összekapcsolását.

Pepó Pál egyetemi tanár a debreceni agrártudományi egyetemről pályázati támogatásért fordult Torgyán József miniszterhez. Nem fordult hiába. Torgyán nemcsak a búzanemesítő professzorként, hanem erkölcsnemesítő miniszterként is becsülte Pepót. Ha egy miniszter visszaélésekről értesül, kötelessége kivizsgáltatnia azokat, mondta, és megvédte őt azokkal a kisgazda képviselőkkel (Bánk Attilával, Horváth Bélával) szemben, akik megütköztek azon, hogy Medgyesy Balázs fideszes államtitkár a miniszter határozott utasítására fölfüggesztette állásából Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park közmegbecsülésnek örvendő, nemzetközi hírű igazgatóját. A nyolcvanas években forgatott Csoóri-Sára-film, a Tüske a köröm alatt Aradi egykori harcairól szól. Aradi volt a tájvédő tüske a libatenyésztő káderek körme alatt. Most is arról volt szó, hogy Aradi nem engedte jó pénzért tönkretenni a nemzeti park földjeit. Olyan formában hasznosította azokat, hogy a bérlőknek megtilthassa a gyep feltörését, előírhassa, mikor kell a rónán tartaniuk az állatokat, mikor és mennyit kaszálhatnak stb.

A "Fiúk a bányában - az Orbán család vállalkozásai" című cikk megjelenése után huszonöt nappal megérkezett az Élet és Irodalom szerkesztőségébe a Fidesz vezetőinek és pártigazgatójának helyreigazítási kérelme. A két kérelem arra épült, hogy azok a cégek, amelyeken a párt pénze átfolyt, s amelyeket a párt gazdasági és politikai vezetői, illetve azok rokonai irányítottak, jogilag nem tekinthetők Fidesz-cégeknek. A cikkben megjelent fölöttébb kínos tények közül az érintettek egyet sem cáfoltak, sem ekkor, sem máskor. Az ÉS a helyreigazítási kérelmeket tartalmazó leveleket szeptember 24-én faximilében leközölte egy szerkesztőségi kommentár kíséretében, amely arról szólt, hogy a lap valamennyi állításait fönntartja és azokat újabb tények közreadásával erősíti meg. A szerkesztőség fölidézte Deutsch Tamás 1997. február 11-én elhangzott parlamenti beszédét, amelyben a Tocsik-ügy kapcsán egyrészt arról beszélt, hogy a modern demokráciában jogszerű lépések során keresztül is megvalósulhat a korrupció, másrészt arról, hogy "a szavak köznapi értelmében valótlan állítás", hogy az MSZP és az SZDSZ nem érintett az ügyben, hiszen "a pártnak nincs keze, feje, lába, teste, a pártnak tagjai vannak, a pártnak politikusai vannak, amely politikusok és amely személyek érintettek ebben az ügyben."

A Fidesz elnöksége a szerkesztőségi kommentárt egyszerűen nem létezőnek tekintette, s közleményt adott ki, amely szerint az ÉS elismerte, hogy alaptalanul vádolta meg a párt vezető politikusait. Ezt a nyilatkozatot a Napi Magyarország "Meghátrált az Élet és Irodalom", a Magyar Nemzet pedig "Alaptalanul vádolt az ÉS" címmel közölte. Három napig tartott, amíg a szerkesztőségi kommentárról tudomást szereztek a Lendvai utcában, és végre pert indítottak az ÉS ellen.

"Megfigyelési ügy" már rég nem volt, de még mindig volt neki bizottsága, annak pedig elnöke, aki koronatanúként megnevezett egy Lakatos Miklós nevű nemzetbiztonsági tisztet, kinek meghallgatása majd "fordulatot hoz" az ügyben. Lakatos tanú attól lett korona, hogy a Pinpoint Kft. nevű fedővállalkozás ügyeivel foglakozott, s ha lett volna egyáltalán megfigyelés, akkor azzal leginkább egy ilyen tisztázatlan helyzetű vállalkozást lehetett volna megbízni. Lakatos még az ősszel találkozott ebben az ügyben a Fidesz óbudai irodájában Szadai Károllyal, Orbán Viktor nemzetbiztonsági tanácsadójával, Kövér László legközelebbi munkatársával. Lakatos a megfigyelési bizottságban elárulta, hogy semmiféle politikus, semmiféle megfigyelésének nem találta nyomát, és ő ugyan hallott pletykákat arról, hogy a titkosszolgálat politikusokat figyeltet meg, de azokat még hét évvel azelőtt hallotta, az Antall-kormány idején. Mire Lakatos tanú a bizottság elé került, már nem volt nemzetbiztonsági tiszt. Augusztus végén leszerelt, és szeptember elsején az ő furcsa történetével foglalkozott a nemzetvédelmi bizottság azután meg a sajtó. Lakatos azt állította, hogy májusban egy titokzatos személy a titkosszolgálati miniszter, Kövér László környezetéből megbízta őt azzal, hogy búsás jutalom ellenében hajtson végre önmerényletet, lőjön bele a kocsijába, gyújtsa fel, tűnjön el egy hétre, és a megbízói majd a Pinpointra terelik a gyanút. Nem lesz nehéz, hiszen csakis a Pinpointnak állhatott érdekében elhallgattatni őt. Az önmerényletbe hiba csúszott, Lakatos önmagát is meggyújtotta, égési sebeket szenvedett, kénytelen volt eltűnés helyett kórházba vitetni magát. Lakatos egészségi okokra hivatkozva közös megegyezéssel elhagyta a nemzetbiztonsági szolgálatot, és a történtekről feljegyzésben tájékoztatta Keleti Györgyöt, a nemzetbiztonsági bizottság elnökét. A bírósági eljárás most zárult le. Megrovásban részesítették Lakatos Miklóst a hatóság félrevezetésért, megállapították, hogy a vádlott teljesen normális, viszont rendre elutasították a védelem indítványait, melyek az önmerénylet hátterének feltárására irányultak. A magyar igazságszolgáltatás számára érdektelen, igaz-e, vagy sem az az állítás, hogy Kövér László környezete aljas és törvénytelen eszközökkel igyekezett befeketíteni azokat, akiket érdekükben állt.

A fent említett Szadai Károly jelenleg a Magyar Rádió Rt. kuratóriumának az elnöke. 1999. szeptember 5-én Áder János a Vasárnapi Újságban kijelentette: ideje lenne felszámolni azt a törvénytelen állapotot, miszerint a Magyar Rádió tulajdonosi testületének élén még az előző kormánypártok jelöltje áll. Az ORTT kimutatása szerint a Magyar Rádió leghallgatottabb hírműsorában, a reggeli Krónikában a megszólaló politikusok beszédidejének 91 százaléka jutott a kormányoldalnak 1999 májusában, és 97 százaléka júniusban. A Krónika főszerkesztője, Hollós János szerint az ilyen kiragadott számok önmagukban nem mondanak semmit, csupán azt jelzik, hogy "hiperaktív" kormánya van az országnak.

Kilencedikén reggel Harrach Péter miniszter elindult Prágába. Későn indult, sietnie kellett. Fölcsapta a szolgálati autójára a kék jelzést, és szirénázva belehajtott a pirosba a Hungária körút és a Kerepesi út kereszteződésében. Az első sávon még túl jutott, aztán jött a karambol meg a rendőr, aki kérte a miniszter jogosítványát. Jogosítványa még csak volt neki valahol, ha nem is nála, megkülönböztető jelzést használó autó vezetéséhez szükséges engedélye viszont sehol. Ha lett volna, talán tudta volna, hogy a tilos jelzésen szirénával is csak akkor haladhat át, ha meggyőződik róla: van esélye átjutni rajta. (Volt a szolgálati kocsiban hivatásos sofőr is, de őt nem vette igénybe a miniszter.) Az ilyen jogsértéssorozatért általában tetemes pénzbírság, négy-hat hónapos jogosítványvesztés és kötelező utánképzés jár. A szociális miniszter e járandóságok közül mindenekelőtt az utánképzésre tartott igényt, de arra sürgősen. Fölhívta a belügyminisztert: gyorsan mutassák meg neki, hogyan tud egy járőrkocsi szabályosan kiszirénázni vele a repülőtérre. Megmutatták. A prágai járat indítása oktatástechnikai okokból fél órát késett. Harrach miniszter hazatérte után lemondott mentelmi jogáról, harmincezer forint pénzbüntetésre ítélték. A szolgálati kocsiban háromszázezer forintnyi kár esett, volt rá casco, az önrészt a minisztérium fizette. Kórodi Mária interpellált az ügyben: "Örülök neki, hogy a miniszter úr lemondott a mentelmi jogáról. De nem fogadható el az a mentalitás, amikor szándékosan veszélyeztetnek más közlekedőket. Ezért nem fogadom el… (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Közbekiabálások: Szégyen! Üljön le! - Nagy zaj.)" Szégyen a figyelmeztetés, de haszontalan. Még várni kellett a tragédiára.