Fölszaladt az ország lottóláza. Soha azelőtt nem nyertek nálunk annyi pénzt, amennyit ekkor sem. A hónap végén már 900 millió forintot nem fizetett az ötös. Az ötös elnyerésének esélye kb. egy a negyvennégymillióhoz. Több milliószor nagyobb eséllyel lehetett elnyerni Lévai Anikó pogácsáját. Néhány ezer jelentkezőből választották ki a hónap végén a 322 főből álló népet, mely szeptember elején a Parlamentben fölereszkedhetett a kormányfőhöz, és föltöltődhetett a kormányfőné pogácsájával.

A Mancs augusztus 26-i száma egy gyufásdobozt idéz: "Magyar cigarettát, magyar forgalmazótól! Mi holnap is itt leszünk! MADOF Rt. Tartalom átlag negyven gyufaszál. Forgalmazza: MADOF Rt. Készült Törökországban."

Törökországban nemcsak magyar nemzeti gyufákat gyártottak, hanem török nemzeti kártyavárakat is. Ezekben a kártyavárakban a faluról feláramló olcsó munkaerő talált - a bádogtanyák helyett - silány betonból készült olcsó lakást. A világ egyik leginkább földrengésveszélyes övezetében építették ezeket a kártyavárakat úgy, hogy semmilyen földrengésnek ne tudjanak ellenállni. Nem is tudtak. A régi házak háromnegyede kibírta a földrengést, az újak tízezreket temettek maguk alá.

Lányi Zsolt, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke a maga részéről lezárta a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatát, és István király halálának napján Szentendrén, a Magyar Királyi Honvéd Hadastyán Vezérkar ünnepségén hozta nyilvánosságra annak eredményét: "a magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával". A jelen lévő hadastyánok vélhetőleg nem voltak már abban az állapotban, hogy emlékezzenek a fentiek szellemében felszerelt második magyar hadsereg sorsára. Mátrai Márta, a Fidesz frakcióigazgatója viszont elfogadhatatlannak nyilvánította a beszédet, úgy vélte, "Lányi úrnak a jövőben kontroll alá kell vennie kijelentéseit".

Tizenegyedikén az ország népe besűrűsödött az ország közepére, hogy minél jobban ne lássa a Napot. A napfogyatkozás eszmei mondanivalóját Bíró Lajos foglalta össze a Magyar Demokratában (Koppány éve, 1999. augusztus 5.): "A teljes napfogyatkozás sávja pedig éppen Somogy északi felén, Koppány egykori földjén halad keresztül, mintegy emlékeztetve az ezer évvel ezelőtti szörnyű bűntettre, az egyik krónikaíró szerint is »talpig becsületes« Koppány sátáni feldarabolására."

A "darabolós sátán" ünnepén, huszadikán szokás szerint kitüntetéseket osztogattak. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjéből kiérdemelt egyet Vass mester is, a cipész, hiszen az ő művében lépett fel a miniszterelnök a történelem színpadára. Megyesi Gusztávtól tudjuk, hogy a mester "tényleg gyönyörű cipőket készít, meg lehet nézni őket a Váci utcában. Egy pár potom nyolcvanezer forintba kerül, de olyan is a talpa, hogy nem kell rá spiccvas." (Csoszogi, a fiatal suszter, Népszava, 1999. augusztus 28.)

Egy héttel korábban, a szerencse napján (pénteken és 13-án) a Budapest Kongresszusi Központban osztották a kitüntetéseket az FTC centenáriumi gálavacsoráján. A klub történetének legjelentősebb személyiségei vehették át a centenáriumi arany emlékérmet. Elsőként Torgyán József, másodikként Szabadi Béla, sokadikként Albert Flórián és Kárpáti György. Stumpf István és Deutsch Tamás is jelen volt, de ők nem kaptak érmet, csak vacsorát.

Torgyán József 22-én Ópusztaszeren is megkapta, amit akart. Meg amit nem. Egy kérdést meg egy kazettát. A kérdést nem akarta, csak a kazettát. Dicső Anikó, a szegedi tévé riportere a Duna TV megbízásából próbált interjút készíteni a miniszterrel. Azt kérdezte tőle, miként kívánja letompítani, feloldani azt az ellenségeskedést, széthúzást, amit az agrárium szerkezeti átalakítására tett kísérleteivel előidézett. A miniszter a kérdést dilettánsnak és provokatívnak ítélte, és félbeszakította az interjút. Ezután - a TV 2 Jó reggelt, Magyarország! című műsorának adott nyilatkozata szerint - megkérte a riporternőt, akinek szerinte egyébként nincs helye a közszolgálatiban, hogy adja át a fölvételt tartalmazó kazettát. A kazettát a tévé munkatársai önként átadták a titkárnőjének, a biztonsági emberek csupán az interjúkészítők azonosításában vettek részt. A miniszteren kívül mindenki másképp emlékszik. A Köztársasági Őrezred jelentésében az áll, hogy a miniszter védelmére rendelt biztonsági tisztek vették át az önként átadott fölvételt. A tévések és a szemtanúk szerint önkéntességről szó sem volt, Torgyán egyszerűen utasította a testőreit, hogy igazoltassák a tévéseket, és vegyék el a kazettát. Így tudta ezt a Duna TV is, és így tájékoztatta a nézőit. Azután megérkezett a miniszter "helyreigazító" és bocsánatkérést követelő levele, a Duna TV pedig helyreigazított, és bocsánatot kért.

Mindenesetre nehéz az önkéntes engedelmességről lemondani egy dühös miniszterrel és szigorú testőreivel szemben.

Azon az ópusztaszeri agrárrendezvényen egyébként, melyet a fent leírt események követtek, a miniszter úgy fogalmazott, hogy "az agrárgerillák kora lejárt". Ezek a lejárt gerillák szervezték a napfogyatkozás és a Fradi-gála közötti napon a nagy szolnoki agrárnagygyűlést, melyen félmillió gazda és az "összeomlás szélére sodródott mezőgazdaság" nevében sürgős intézkedéseket követeltek a kormánytól. A Magyar Nemzet vezércikke szerint "Néha a közelmúlt történelme mintha ismételné önmagát. A tavalyihoz hasonló időpontban, ugyanolyan forgatókönyv szerint, ugyanazokkal a főszereplőkkel szerveződik idén is az országos agrárdemonstráció. (…) a tiltakozók most magasabbra emelték a lécet, a tavalyinál is többet követelnek", pedig "a tavalyi búzaügy utáni egyezség is majd negyvenmilliárd forintjába került az adófizetőknek". (Nánási Tamás: A támogatás ára, Magyar Nemzet, augusztus 14.)

Bizony a nyár vége felé, a költségvetés körüli csatározások évadján mindenki a tiltakozás léceit emelgeti. A pedagógus- szakszervezetek például: a tanárokat jól becsapták. Béreik felzárkóztatásából nem lett semmi, a 16 százalékosnak hirdetett béremelésből a pótlékok kimaradtak, az emelés jó részét elvitte a magasabb adó, a minőségi bérpótlék megszüntetése miatt a pedagógusok majd felének egyenesen csökken a fizetése szeptembertől átlagosan négyezer forinttal. A pedagógus átlagkeresete nemhogy közeledett volna a nemzetgazdasági átlaghoz, de még távolodott is tőle. Ráadásul az önkormányzatokra is egyre nagyobb teher hárul, ezért sok helyütt bezárják vagy összevonják az iskolákat, és szeptembertől tanárok ezrei maradnak majd munka nélkül (ld. Rudas Péter: Bizonytalan pedagógusbérek, Népszabadság, 1999. augusztus 5.). A kormány a következő évre csak 2,5 százalékos reálbéremelést ígér a pedagógusoknak, holott a választások idején az egyszer jelentősebb emelés után évente 7-8 százalékról volt szó. Magyar Bálint, az előző kormány illetékes minisztere 24-i sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy megszegett ígéretek, konzervatív fordulat és soha nem látott káosz jellemzik a kormány oktatáspolitikáját.

Nyilvánosságra került a Pénzügyminisztérium körirata, mely szerint jelentős létszámleépítést kell végrehajtani a közszférában, kiváltképp a felsőoktatási intézményekben. A következő évi bérfejlesztést az intézményeknek nagyrészt maguknak kell kigazdálkodniuk, ami csak úgy lehetséges, ha elküldenek egy csomó embert. A szakszervezet kinyilvánította, hogy a PM elképzelései végképp romba döntenék a felsőoktatást, az Oktatási Minisztérium illetékesei pedig hevesen bizonygatták, hogy a PM köriratát nem kell kormánydöntésnek tekinteni, ők sem értenek egyet vele.

Azt viszont már eldöntötte a kormány, hogy a nagy esőzések okozta károk enyhítésére mindenhonnan elvesz egy kis pénzt, a felsőoktatástól például egymilliárd forintot.

Az Országos Igazságügyi Tanács is méltatlankodott, hogy több mint nyolcmilliárd forinttal kevesebb pénzt szánnak nekik, mint amennyire a legszerényebb számítások szerint is szükségük lenne.

A gyógyszerészek sem voltak túlzottan elégedettek. A gyógyszerkasszát, mint mindig, most is alultervezték, s a kassza időarányos részének kiürülése miatt a hónap közepén az ország egyetlen patikája sem kapta meg a kincstártól az esedékes gyógyszerár-támogatást, "ami veszélyeztette szállítói számláik kifizetését" - panaszolta Hávelné Szatmári Katalin, a gyógyszerészkamara elnöke.

A kormány tizedikén eldöntötte, milyen lesz a jövő évi adórendszer. Olyan, mint volt, pedig úgy volt, hogy nem olyan lesz. A nagyobbik kormánypárt például kamatadót akart, földadót akart, a kisebbik meg nem akart. Nem is lett. Szó volt róla, hogy szigorítják az adókedvezményeket, hogy államosítják a helyi adókat, hogy megtartják a könyvek áfájának eltörlésére vonatkozó ígéretet, hogy csökkentik a személyi jövedelemadót az áfa egyidejű növelése mellett, de semmi se történt, így aztán a bérből és fizetésből élőknek már több mint a fele belecsúszott a legmagasabb, 40 százalékos adósávba.

A Fidesz a választási kampányában azonnalra ígérte az adóreformot, a kormányprogramban 2000-re. Most pedig Orbán Viktor szerda reggel a rádióban azt mondta, 2001-ben lehet végrehajtani a nagyarányú adóreformot, ha a gazdaság állapota és az emberek hangulata lehetővé teszi. Nem tette lehetővé. Miután a gazdaság állapota a ciklus végére Orbán szerint már mindent lehetővé tett, csak az emberek hangulata lehetett az akadály. Nem volt a nép olyan idegállapotban, hogy elviseljen egy adócsökkentést.

Az Igazságügyi Minisztériumban elkészült az alkotmány új preambulumának tervezete. Dávid Ibolya úgy gondolta, illő lenne az alkotmány ideiglenességének megszüntetésével ünnepelni a jubileumi évet. Az új preambulum bővebb történelmi áttekintést adhatna a magyar történelemről, rögzíthetné a Szent Korona jogi helyzetét, s az agyonmódosított 1949/20-as alaptörvény egységes szerkezetbe foglalva új és kivételesen szép számot kaphatna, 0 lehetne a 2000/1-es.

Megjelent Ószabó Attila és Vajda Éva tényfeltáró riportja az Orbán család vállalkozásairól (Fiúk a bányában, ÉS 1999. augusztus 20.) A riportból sok egyéb mellett az is kiderült, hogy a nevezetes székházügyből befolyt pénz nagy része eltűnt a Fidesz tagságának szeme elől, az eltűnt pénz egy része pedig a Simicska Lajos, Varga Tamás, Kövér Szilárd alapította Quality Invest Rt.-n keresztül a miniszterelnök apjának cégét, a Dolomit Kft.-t gazdagította. "A pénz, útja során, a következő minőségekben egzisztál tehát: állami pénz - pártpénz - magánpénz. Törvénysértés nem történt ugyan, de az ügy erkölcsi megítélése igen súlyos. A súlyát az növeli rendkívülivé, hogy a politikus, akinél a pártja és a családja anyagi ügyei öt évvel korábban egy időre összekeveredtek, a botrány kirobbanásakor az ország miniszterelnöke" - írja a miniszterelnök biográfusa. (Debreczeni József: Orbán Viktor, 449. o.)

A kormány szerint az általa felszámolt Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat pénzét hűtlenül kezelték, s ezért a Miniszterelnöki Hivatal kabinetfőnöke feljelentést tett. Hiába tette, az ügyészség megszüntette a nyomozást. Simsa Péter felemelt fejjel távozott a feledés homályába. Juszt Lászlóról maga a miniszterelnök mondta el a rádióban, hogy nyilvánvaló titoksértést követett el, amit "meg kell torolni". Az ügyészség azonban nem hagyta magát rábeszélni a megtorlása, ebben az ügyben is megszüntette a nyomozást. Kövér László hivatalvezetője közölte: nem nyugszanak bele az ügyészség határozatába, vizsgálják, milyen jogi lépéseket tehetnek még a megtorlás érdekében. A Mancs szerkesztőségi cikkben gratulált a kormánynak: "Juszt László visszakapta számítógépeit, lemezeit, minden vackát. Ha van igazság, kártérítési perek sorozatát kell megnyernie a magyar állammal szemben. A hősszerep bónusznyeremény. Periferikus látásunkon Kovács Attila és Princz Gábor alakja jelenik meg. A hatalomtól megrészegedett, a jogállam elveire érzéketlen amatőrök az előző kormányzathoz ezer szállal kötődő, gyanús üzelmeket folytató alakokból mártírokat gyártanak. Gratulálunk." (Álomtitok, 1999. augusztus 19.)

Mint tudjuk, Horn Gyula kötődött a legtöbb szállal az előző kormányzathoz. Az APEH megszállta az ő elhíresült házát építő - részben a Postabank tulajdonában lévő - Dom Rt.-t, ahol a Horn-villára vonatkozó papírokat keresték. A Dom Rt. munkatársai nem járultak hozzá, hogy az APEH emberei elvigyék az átvizsgált iratok eredeti példányait, ezért az APEH büntetőeljárást kezdeményezett ellenük. Végül az adóellenőrök leltár nélkül elvittek több köbméter iratot, mindent, amit találtak. Ezzel sikeresen megbénították a Dom Rt. működését, de a Horn-villáról nem tudtak meg többet, mint amit már 1996-ban is tudtak, amikor Torgyán parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelte a miniszterelnök háza ügyében.

Az Új Magyarország kiszagolta, hogy Paszternák László szocialista képviselő, a Vasas Szakszervezet elnöke gyanús körülmények között üdülőrészt vett a Balatonnál. 1996-ban a Vasas Szakszervezet egyik tagszervezete eladta az üdülőjét. Az üdülőt a Vasas Szakszervezet négy vezetője vette meg, sokkal többen nem is tudtak a kivételes vételi lehetőségről. Paszternák bevallotta: mai eszével már nem vásárolná meg azt a nyomorult üdülőrészt, de három évvel azelőtt még kisebb volt a veszélyérzete.

Akkor még másoknak is, hiszen majd csak szeptemberben lesz három éve, hogy az ország megismerte Tocsik Márta nevét. Voltak persze, akik már korábban is ismerték. Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke a Szabad Demokrata Hírlap első számának beköszöntőjében írja: "Volt, hogy hibáztunk, volt, hogy szégyellnivaló hírbe keveredtünk. Csakhogy a szabad demokraták abban különböznek más pártoktól, hogy egy ilyen ügy nálunk lelkiismereti válságot okozott. Mi nem lesöpörtük a vádat, hanem lelkiismeretvizsgálatot tartottunk, utat engedtünk a parlamenti vizsgálatnak és az igazságszolgáltatásnak." Az SZDSZ lelkiismerete ezek szerint négy éve át van vizsgálva, de ma sem tudjuk, hogy mit találtak benne.

Simicska Lajos APEH-elnök a Fiúk a bányában megjelenése után kilenc és lemondása előtt három nappal a Napi Magyarország hasábjain leszögezte, hogy az elmúlt hónapokban eltávozott édesapját és apósát azok ölték meg, akik az ő üzleti ügyeit firtatták: "Az elmúlt három hónapban megöltétek az apámat, apósomat, az Úristen irgalmazzon néktek!"

E nyilatkozat megjelenésének napján, augusztus 28-án ünnepelte kétszázötvenedik születésnapját Johann Wolfgang Goethe, ki Végrendelet című versében a következőket tanácsolta nékünk:

S most nyomban térj magadba, ott benn

találsz rá a központra, melyben

kétséged soha nem lehet.

Szabálynak ott nem lesz hiánya,

mert erkölcsi napod világa

a szabad lelkiismeret.