Csurka István április 7-én nyilatkozatot adott ki, mely szerint a NATO beavatkozása egyrészt barbár és eredménytelen, másrészt a kormánynak közvetlenül a barbár NATO védelme alá kellene helyeztetni a vajdasági magyarokat, hogy az eredménytelen beavatkozás eredményeként kiszakadhassanak Jugoszláviából. A vajdasági magyarokat azonbannem a kiszakadás, hanem a túlélés lehetősége foglalkoztatta. A Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, Kasza József a magyar tévében rosszallotta Orbán kijelentését, miszerint a katonai erő mellett "az emberi és történelmi igazság is a NATO oldalán áll". Kasza szerint "Egy ilyen megjegyzés csak borzolja a kedélyeket Szerbiában, a következményei pedig a mi hátunkon csattannak".

Április ötödikén, húsvét hétfőjén jugoszláv vadászrepülőgépek megsértették a magyar légteret. Vagy sem. A hivatalos közlemény szerint a légtérsértés tényét nem lehet kizárni, "a tízezer méteres magasságban feltételezett behatolás vagy határvonalérintés azonban a felderítés szerint nem tekinthető ellenséges szándékúnak".

A Népszava főszerkesztőjét hiába tájékoztatták, ő továbbra is információhiányban szenvedett, és szenvedéseibe bevonta olvasóit is: "Itt az ideje, hogy a Magyar Köztársaság kormánya eldöntse meddig kíván hazudni az ország lakosságának, a polgároknak. Tudtae a magyar kormányfő, hogy… a  magyarok lakta Vajdaság szerepel a kiemelt célpontok listáján? Miért először csak külföldi forrásból és kétnapos késéssel értesülhetett az ország lakosság a két szerb MIG-29es légtérsértéséről? Magyarország területe milyen mértékben lehet felvonulási terület a NATOnak a koszovói háborúban? Használjae és mire a NATO a taszári bázist? Szállíte a NATO Magyarorország szárazföldi, vasúti útjain keresztül hadianyagot? Miképpen kell részt vennie Magyarországnak egy esetleges szárazföldi offenzívában? Mit szállított a magyar- ukrán határon feltartóztatott orosz segélykonvoj? Eddig egyedül arra a kérdésre kaptunk választ, hogy szállítottake Magyarországon keresztül olajat a szerbeknek. Igaz, erre kétfélét is: tagadást minden létező illetékes részéről, majd egyszer csak nyílt beismerést a gazdasági minisztertől." (H. Bíró László: Hazudni nem szabad, Népszava, 1999. április 23.)

Ugyanebben a lapszámban Szabó Iréne azt próbálta megtudni Wachsler Tamás államtitkártól, hogy Jugoszláviával hadban állónak tekinthetjüke magunkat. A válasz kimerítő volt: "nehéz lenne megmondani, hogy minek tekintjük magunkat. Kétségtelen, hogy nem vagyunk hűvös, kívülálló szemlélői a NATO katonai műveleteinek. Sokkal inkább a ‘finoman kiegyensúlyozó\' jelző illene ránk. Egyébként a két ország között jogilag ‘béke\' van, hiszen Jugoszlávia és Magyarország nem szakította meg diplomáciai kapcsolatait, Belgrádban működik a magyar nagykövetség és fordítva".
Konrád György szerint a NATOkormányoknak be kell látniuk, hogy bombákkal nem lehet lebeszélni a gyilkosokat a gyilkolásról, nem lehet sehol erőszakkal demokráciát csinálni, ezért az lesz a legjobb, ha "lassan visszahátrálnak, fokozatosan megfeledkeznek a bombázásról, gondolkodási szüneteket engedélyezve, ahogy ezt Irak esetében is tették, anélkül, hogy a követelményeik teljesültek volna". (Népszabadság, 1999. április 6.) Négy év múltán Konrád belátta, hogy a diktátorok nem gondolkodásra szokták használni az ilyen szüneteket, ezért a mostani háború előtt már így beszélt Szaddámról: "Őt senki sem akarja Hágába vinni, és odaültetni Milosevics mellé? A diktátor szuverenitása megtörése nélkül megint ugyanaz lesz, mint ami volt. … Nem lenne mégis helyénvaló az olyan államoknak, kormányoknak a szuverenitását, amelyek veszélyesek a saját lakosaikra és a szomszédos népekre nézve, ideiglenesen - akár katonai nyomással - fölfüggeszteni…. A diktatúrák omlékonyak, néha azonban nem árt meglökni őket. Az első dátum, amelyre hivatkoznék, 1945 lenne." (A csoda pedig késik, Népszabadság, 2003. március 1.) 

Tabajdi Csaba az MSZP témafelelőse úgy találta, hogy az Orbánkormány érzéketlen nemzeti érdekeinkre és túlságosan mélyre süllyed a szövetségesi hűségben. Megállapította, hogy a NATO "nem tudja térdre kényszeríteni a szerb népet. Újra működhet a vietnami - vagy afganisztáni - szindróma… A NATOnak fel kell hagynia a mindenáron ‘győzni\' akarás céljával\'". Magyarország "részvétele veszélyes küszöbig jutott el. Itt kellene a magyar politikának megálljt parancsolnia …. A kormány diplomáciai passzivitása, sodródása, fölösleges radikális kijelentései, kommunikációs ellentmondásai azt jelzik a magyar lakosságnak, hogy egyre kevésbé ura a helyzetnek". (A világ csapdahelyzetben? , Népszabadság, 1999. április 29.) Tabajdi hevesen bíztatja a kormányt, tegye végre egyértelművé, hogy hazánk területéről nem indulhat szárazföldi támadás Jugoszlávia ellen. Ekkor ez már meg volt téve. Orbán a NATO washingtoni csúcsértekezletén sikerrel érvényesítette ezt az előzetesen egyeztetett, hatpárti magyar álláspontot. Tabajdi tudta, hogy nyitva van a kapu, amit dönget, de ő a kívülállóknak döngetett, akik nem tudták.

Thürmer Gyula április 8án Belgrádban járt, és első kézből értesült arról, hogy Milosevics a béke híve, és szeret minket.

Krausz Tamás, az MSZP Baloldali Tömörülésének élharcosa úgy vélte, hogy a szocialistáknak meg a liberálisoknak szoros szövetségbe kellene forrniuk Thürmer Munkáspártjával, valamennyi szövetségesünk valamennyi ellenségének barátjával. Krausz átlátott a nagytőke szitáján: "a hadiipar számára oly fontos ólom, cink és rézbányáinak kitermelése az olcsó munkaerővel profitábilis vállalkozások sorát tenné lehetővé. A légi háború kirobbantása és az amerikai cégek érdeklődése e bányák iránt egymástól elválaszthatatlan. A jelentékeny mennyiségű ásványi kincs privatizálására vonatkozó ajánlatok, görög és amerikai társaságok ügyletei már a nemzetközi sajtóban is megjelentek. Ismert: a világ cink és ólomkitermelésének igen jelentékeny része a koszovói bányákból történik és a jugoszláv kormány a görög társaság érdeklődése után az amerikait is visszautasította". (Krausz Tamás: A nagyhatalmak és a Jugoszlávia elleni NATOlégi háború okai) Az amerikaiak már rég kilopták volna az albánok alól a cinket, ha nem félnének attól, hogy a Krausznak egyszer igaza lesz.

Krausz Tamást ekkor választották volna meg egyetemi tanárnak az ELTE Bölcsészkarán, de nem választották. Hiába tizenöt értékes kötet, az Akadémia nagydoktori címe, a történésztanszékcsoport tizenkét tanszékvezetőjének egyhangú ajánlása - az egyetemi tanács elűzte a szakértelem bolsevista kísértetét. A bölcsészkar hallgatói önkormányzatát elnöklő diák a Napi Magyarországnak elárulta, hogy számára Krausz "tudományos munkássága nem elég meggyőző…". Szvák Gyula, Krausz főnöke megjegyezte: eddig nem volt szokás, hogy a diákok felülbírálják a Tudományos Akadémiát. Hát, Kínában sem, amíg színre nem lépett a kulturális forradalom ifjúsága.

A parlamenti ellenzék fordított obstrukcióval kísérletezett, megpróbálta ellehetetleníteni a parlamenti munkaszünetet. Az volt a szándéka, hogy az elszabotált ülésnapok helyébe időnként rendkívüli üléseket iktat, mert azokat a képviselők ötödének kívánságára is össze kell hívni. De hol van az leírva, hogy meg is kell tartani? A rendkívüli vitanapot április 29re összehívták, de nem tartották meg, mert a kormánytöbbség egyszerűen nem szavazta meg a napirendet. Kolumbusz záptojása.

Április 13án két kormánypárt jól összeveszett a parlamentben. Deutsch Tamásnak a sportingatlanokkal kapcsolatos interpellációkra adott válaszait kétszer is leszavazta a T. Ház a kisgazdák segédletével. Lányi Zsolt emlékeztetett rá, hogy a fociban két sárgalap egy pirosat ér. Torgyánt csak egyszer tudták leszavazni, mert tőle csak egyet kérdeztek: azt, hogy miért diszkriminálja a nagyüzemi disznókat a családban nevelkedőkkel szemben. A leszavazás után Torgyán fölfortyant, mint Beckmesser A nürnbergi mesterdalnokok negyedik felvonásában, és közölte, hogy ő nem is a saját válaszát olvasta fel, hanem Chikán Attiláét, a Fidesz tehát önmagát szavazta le. Orbán, aki előzetesen informálisan hozzájárult Torgyán leszavazásához, az ülés után figyelmeztette