Október elsején arra ébredtek a Kurír olvasói, hogy nincs mit olvasniuk. Ezen a napon már nem jelent meg a Postabank tulajdonában lévő veszteséges bulvárlap. Két napilapja volt a Postabanknak, egy kevésbé veszteséges ellenzéki, és egy nagyon veszteséges kormánypárti. A bank megelégedett a Magyar Nemzet évi háromszázmilliós veszteségével, a Kurír százmilliós ráfizetéséről lemondott. Bezzeg a Horn-kormány nem sajnálta a pénzt az ellenzék lapjától, árulta el Suchman Tamás: ők megegyeztek az ellenzékkel abban, hogy ki legyen a Magyar Nemzet főszerkesztője, kik legyenek a szerkesztőbizottság tagjai, és ki legyen a tulajdonos. Orbán Viktor visszafogottan részvétét nyilvánította: ő is sajnálja, ha lapok szűnnek meg, de hát mit lehet tenni, Magyarországon a veszteséges lapok tönkremennek, mert finanszírozójuk nem hajlandó feneketlen zsákba dobálni a pénzét. Ha a miniszterelnök előrejelzése hiányosan teljesült, az bizonyára azért van, mert a zsáknak is lehet politikai feneke és a finanszírozónak is lehet politikai pénze, pláne közpénze. Horváth Béla azt nyilatkozta, hogy ha Smuck Andor a Xénia-lázból finanszírozni tudja a Kurír kiadását, akkor tegye. A Kurírt azonban nem menthette meg semmilyen láz, mert az új Postabanknak azért annyira nem kellett a pénz, hogy eladja a lapot, az Új Kurírra kiadott lapengedélyt pedig egy Fidesz közeli ügyvéd visszavonatta, mivel az sértette a megszüntetett lap üzleti érdekeit... A Magyar Narancs is veszni látszott, arra se jutott több pénz, azt se lehetett kivásárolni, de a rakoncátlan hetilap végül Mancs néven túlélte a következő éveket.

Orbán Viktor az Állami Számvevőszéknél tett látogatása alkalmából leszögezte, hogy az ÁSZ jelentéseinek a fényében "helyes úton jár a kormány, ha az olyan veszteséges és megújulásra képtelen intézményeknél, mint a Magyar Televízió és a Magyar Rádió, megteszi a szükséges szervezeti és személyi változtatásokat". (Népszabadság, október 3.) Stumpf kancelláriaminiszter azonban nem lelte ezt a helyes utat: "A közmédiához annyi közünk van, hogy mi álljuk a veszteséges gazdálkodás számláját. A rendteremtéshez kellenek reformok, személycserék, de a médiatörvény kizárja, hogy ebbe a kormány beleavatkozzék." (Népszabadság, október 24.) A médiatörvény azonban nem képezett megkerülhetetlen akadályt az Európába vezető úton. "Európai gyakorlat, hogy kormányváltást követően új vezetőket neveznek ki a közszolgálati tévék élére" - világosította fel a tudatlan újságírókat Feledy Péter, az MTV új alelnöke. (Népszava, október 6.) A simicskázós Világgazdaságot kiadó Forró Tamás viszont nem lehetett egy európai jelenség, mert az új alelnök nyomban letiltotta őt a képernyőről.

A média az ex lex Répássy állapotában vegetált. A lex Pokol sorsa végleg megpecsételődött. Répássy Róbert alkalmatlannak, alkotmányellenesnek és fölöslegesnek nyilvánította a javaslatot. Úgy vélte, egyáltalán nincs szükség arra, hogy a sajtó etikai normáit törvényalkotással próbálják meghatározni. Ezeket a sajtónak belülről kell megalkotnia, s ezeket a normákat a magyar sajtó 70-80 százalékban be is tartja. (Népszava, október 22.)

A Népszava korábban azt híresztelte, hogy Áder János rezidenciáját harmincmillió forintért újítják fel a Béla király úton a házelnök igényei szerint. Október 3-án a lap beismerte, hogy tévedett, a felújítás költségei hiteles források szerint a hetvenmillió forintot is elérik. A hiteles forrás lelkiismeretét az államtitoksértés bűne terheli, mert a közbeszerzési eljárás mellőzésével folyó munkálatok valamennyi adatát államtitoknak minősítették.

Október 7-én súlyos csalódás érte Bill Clintont, az Egyesült Államok elnökét. Gyerektelenül állított be hozzá az Orbán házaspár. Az Egyesült Államokat ezekben a hetekben egy félezer oldalas pornográf mű tartotta izgalomban. A washingtoni képviselőház feltette a hálóra Kenneth Starr független ügyész beszámolóját Bill Clinton és Monica Lewinsky erotikus kalandjairól. Nem csoda, ha az Orbán házaspár úgy látta, hogy az ovális iroda nem gyerekeknek való hely.

Tölgyessy Péterrel és Lengyel Lászlóval páros interjút közölt a Kritika. Tölgyessy szerint még egyik kormány sem kezdett ilyen jól, mint ez a mostani. Lengyel László is úgy látja, hogy bevált Orbán Viktor koncepciója: ha megadja Torgyán Józsefnek azt a lehetőséget, hogy miniszterként "állandóan cselekedjen, akkor ez az ember csöndben fog maradni, és nem fog komoly gondokat okozni a kormányzásban". Tölgyessy nem jósol nagy jövőt az MSZP-nek: "a szocialisták korosodó választói ismeretében állítható: 2002-ben több százezerrel lesz kisebb a táboruk. (...) A Fidesznek valósággal el kell űznie szavazóit ahhoz, hogy a szocialisták ismét hatalomra kerüljenek."

Torgyán József Tiszadob polgáraihoz intézett levelében kifejtette "a kormánypártok egységes álláspontját" az önkormányzatok és a kormány viszonyának várható alakulásáról: "A kormánypártok egységes álláspontja az, hogy akik az eltelt nyolc év alatt nem tudták eldönteni hovatartozásukat, számításból, praktikából a széljáráshoz igazították pártjuk iránti szimpátiájukat és elkötelezettségüket, ezek az emberek... esetleges megválasztásuk után, a polgármesteri ténykedésük ideje alatt, munkájukhoz látványos támogatást, segítséget tőlünk ne várjanak." A korábban MDF-es, ekkor független polgármester volt az "ezek az emberek", aki politikai zsarolásnak minősítette a levelet. Nem úgy a falu népe, mely megkövette ezért a minisztert: "Mi, tiszadobiak bocsánatot kérünk Torgyán Józseftől" - áll abban a nyilatkozatban, melyet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település pártszervezetei, roma kisebbségi szervezete, az egyház hívei, munkaadók és vállalkozók, illetve a Polgári Kör juttatott el az MTI-hez. (Népszava, október 3.) A falu népével szembekerült polgármestert 71 százalékos többséggel újraválasztották, Torgyán protezséje 11 százalékot kapott, és egyetlen kisgazda jelölt sem került be a képviselő-testületbe.

Kovács László televíziós vitára hívta ki Orbán Viktort. A miniszterelnök elfogadta a kihívást: áll az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a rendelkezésére - 2002 tavaszán. Az ország addigi sorsa a tavaszi választások során eldőlt, a kormány is teszi a dolgát, az ellenzék is tegye. A miniszterelnök szerint "az ellenzéknek az a feladata, hogy éber szemmel vigyázzon, hogy a kormány valóban az elfogadott programot hajtja-e végre, és nem az, hogy a saját, a választások során már elutasított elképzeléseit ütköztesse a kormányéval." (Népszava, október 3.)

Október 4-én vasárnap egy szomorú férfi cigarettát vásárolt valahol a Köztársaság tér környékén. "Cigarettáért megyek" - mondta Katona Béla a rá várakozó újságíróknak, amikor kiviharzott a pártházból. Távozása után a budapesti szocialisták110:50 arányban megszavazták a visszaléptetését. Pedig Katona tábora a közvélemény-kutatások szerint augusztus óta 8 százalékról 12 százalékra nőtt, és Demszky is pontosan ennyivel vezetett Latorcai előtt. (Ebből lett 19 százalék a választásokon, Demszkynek 58, Latorcainak 39.) Deutsch Tamás egy sajtótájékoztató keretében kifejtette, hogy Katona visszaléptetése Latorcai esélyeit növeli.

Az SZDSZ újsághirdetésén a "Mi Demszkyre szavazunk" szöveg alatt 163 név szerepel, köztük öt Miklós. Az ötből hárman az idén már igazoltan hiányoztak a listáról. Mészöly, Szabó, Vásárhelyi...

Az önkormányzati választások sokféle listájának sokféle eredményét sokféleképpen lehetett összesíteni. Miután az összeredmény döntetlenféle volt, mindenki győztesnek hirdette magát.

Először Deutsch Tamás szólalt meg: hiába győzött Budapesten Demszky, "a közgyűlési többséggel rákényszeríthetik, hogy a Fidesz programját teljesítse". Azután Kovács László örvendezett a Köztársaság téren, hogy az MSZP-nek lesz a legnagyobb frakciója a városházán. Sem-sem. A huszonkét fős Fidesz-MDF-frakció lett a legnagyobb, de a kormánykoalíció a képviselői helyek harmadát tudta csak megszerezni, a kisgazdák messze elmaradtak a bejutási küszöbtől. Budapesten tavasszal is az előző kormánykoalíció pártjaira szavaztak többen, de a tavaszi 5 százalékos előny őszre 19 százalékra nőtt. Még le se fújták a 4-es metrót, még el sem árvult a nemzeti gödör, Budapestnek máris elege volt az Orbán-Torgyán-kormányból.

A megyei közgyűlésekben és a kisebb településeken a kormánykoalíció szerepelt jobban, a kerületi és nagyvárosi polgármester-választások pedig körülbelül döntetlenre végződtek.

Orbán Viktor megállapította, hogy az ország igent mondott a kormány első száz napjára, és a fiatal magyar demokrácia történetében először fordult elő, hogy a tavasszal győztes párt az önkormányzati választásokon nagyságrendekkel erősödjék. Tölgyessy Péter nem észlelte ezeket a nagyságrendeket: "Mindent egybevetve mégis az ellenzék kezében maradt az önkormányzati hatalom nagyobbik fele. Ez pedig mind a tavaszi sikerekhez, mind a jelenlegi közvélemény-kutatásokhoz képest fiaskó a jobbközép részére." (Népszabadság, október 24.)

A szocialisták körében sem osztozott mindenki a pártelnök örömében. A fent említett szomorú dohányos férfi például úgy vélekedett, hogy öt-tíz mandátummal is többet nyerhetett volna az MSZP Budapesten, ha ő is versenyben marad. (Népszabadság, október 20.).

Torgyán Józsefet a választások estéjén a pártközpont környékén se látták. Másnapra aztán ő is kiszámította, hogy a kisgazdapárt hatalmasat lépett előre a négy évvel azelőtti eredményeihez képest, és különösen ott ért el kiemelkedő eredményeket, ahol ő személyesen is megjelent. A fővárosban meg majd le kell vonni a személyes konzekvenciákat.

Lányi Zsolt már a választások estéjén elkezdte vonni a konzekvenciákat. Azt mondta, ők már régen szóltak, hogy Latorcai rossz választás, a kisgazdák koalíciós magatartása pedig szereptévesztés, hovatovább önfeladás, határozottabb pártvezetésre és politizálásra lenne szükség, hogy a párt ne szürküljön bele a koalícióba. Hétfőn Torgyán a frakcióülésen jól lehordta Lányit és a többi békétlent, amiért bedőltek a liberál-bolsevikok szalámitaktikájának, akik éket próbálnak verni az FKGP és a Fidesz közé. Aztán beállított Orbán Viktor a testvérfrakcióból, s megnyugtatta Lányit, hogy alapjában véve igaza van neki, de nyilvánosság nélkül, egymás között kellene rendezniük közös dolgaikat. "Ezt követően Orbán, Torgyán és Lányi összeölelkezett, és a teremből kijőve Lányi örömmel mondta: »Szent a béke«. (Népszava, 22.)

A bolsevikok újabb ékekkel próbálkoztak. Az MSZP több megyei közgyűlésben együttműködést ajánlott a kisgazdáknak, de kosarat kapott. A kosarat központilag rendszeresítették. 21-én szerdán mind a Fidesz, mind az FKGP országos elnöksége ülést tartott, a Fidesz vezetése eltanácsolta, a kisgazdáké meg egyenesen eltiltotta helyi szervezeteit attól, hogy a kormánykoalíciótól eltérő szövetségeket kössenek az önkormányzatokban. Orbán nyomatékosan kérte a fideszes polgármestereket, hogy "következetes személyzeti politikát" folytassanak hivatalaikban.

Október 20-án a T. Házban is szó esett a liberál-bolsevista szalámipolitikáról. A plenáris ülések drasztikus megritkításáról szóló kormánypárti javaslat örvén e szavakkal fordult Hegyi Gyula a kisebb kormánypártokhoz: "ha önök kormánypárti nagy testvérüket, a Fideszt abban támogatják, hogy a jogot, az etikát félretéve cinikusan, mindig csak erőből politizáljon, előbb-utóbb a kisgazdapárttal és az MDF-fel szemben is ezt a taktikát fogja alkalmazni..." Deutsch Tamás egy közbeszólás keretében üzemorvoshoz irányította a fölszólalót. Kósa Lajos pedig így válaszolt: "Annyit szeretnék csak Hegyi Gyula megjegyzéséhez fűzni, hogy nagyon figyelmezzenek az ő szavaira! Tényleg nagyon figyelmezzenek, mert ha a szalámitaktikában van szakértő a Házban, az csakis az MSZP padsoraiból kerülhet ki." De hiába szólt idejében a Kósa, azok a buta kisgazdák nem figyeltek a Hegyire.

Az önkormányzati választások után három nappal Hámori József miniszter bejelentette, hogy mégsem ott lesz a Nemzeti Színház, ahol épül, hanem inkább a Városligetben. Egy héttel később hivatalba lépett a Nemzeti új kormánybiztosa, Schwajda György.

Egy másik kormánybiztost is hozott az október, Nemeskürty Istvánt, akinek a vezetésével éppen négyszer annyi pénzt készültek a millennium tiszteletére fordítani, mint amennyit a Nemzeti elmozdításával megtakarítani véltek.

Új seprő kezdett sepregetni a kormány kommandós egységének csúfolt Kormányzati Ellenőrzési Irodában is. Sepsey Tamás, az MDF választmányának elnöke bevallotta, hogy egyetlen vizsgálatot sem indítanak politikai okokból. Pláne azt az ötöt nem, amelyet a miniszterelnök rendelt el. Sepsey sajnálattal állapította meg, hogy a politikai munkakörökből távozóknak a kormányváltáskor "bár törvényesen, de erkölcsileg elfogadhatatlanul sok százmillió forintot kellett a költségvetésből kifizetni". Az új kormány majd tesz róla, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő. (Népszava, október 1.)

Az MDF elnöke, Lezsák Sándor október 23-án hidat vert a huszadik századi magyar történelem tragikus eseményei közé: "a multinacionális cégek és a bevásárlóközpontok ma ugyanúgy bekerítik Budapestet, mint egykor a szovjet csapatok". Ráadásul a bevásárlóközpontok szolgáltatásaiért fizetni kell, a tankok meg ingyen lőttek.

A Lezsák helyére készülődő Dávid Ibolya egyelőre csak a szimuláns pénzembereket, a börtönbe vonulásukat orvosi igazolással halogató Kunos Pétert és Lupis Józsefet söprögette be a dutyiba, mondván, hogy ott is el tudják látni a bajukat.

Selmeczi Gabriella bejelentette, hogy a rögvest beinduló egészségügyi reform keretében 2001-re már 3-4 egészségbiztosító fogja ellátni az egészségügy finanszírozásának feladatát Magyarországon, Ungár Klára pedig megírta a Népszavában (október 10.), hogy nincs esély egészségügyi reformra a következő négy évben. Az egészségügyi reform már csak ilyen, mindig be szokták jelenteni, és sose szokott lenni.

Zajlottak a 2000-es foci-Eb selejtezői. A magyar labdarúgó-válogatottat többek között a román selejtezte. Október 14-én a Népstadionban számos sportbarát füttyögetett, cigányozott és jövendölte magyar falunak Bukarestet, miközben a hangszórók a román himnusszal próbálkoztak. Deutsch Tamás nyilatkozata szerint: "Mindaz, ami a pályán és azon kívül történt, nem konfliktus, hanem nemes, a sportban természetes versengés volt." A lelátón versengő hazafiak ebből levonták a jövőre vonatkozólag a logikus következtetést: ahol a romázás és románozás természetes, ott a zsidózásnak is annak kell lennie.

Október 29-én Simicska Lajos kétnapos szabadságra küldte az APEH Dél-budapesti Igazgatóságának munkatársait, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a munkatársaknak legyen idejük családjukkal együtt megemlékezni a halottak napjáról. Simicska és munkatársai mindenesetre munkával emlékeztek, de hogy mit munkálkodtak az üres hivatalban, azt nem lehet tudni, mert, ahogy az APEH mostani elnöke fogalmaz a négyéves késéssel elvégzett vizsgálatok után: "semmilyen cáfolhatatlan bizonyíték nincs arról, hogy 1998 őszén bárki módosította vagy törölte volna az APEH nyilvántartási rendszerének egyes adatait". (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 28.)

Sándor László, az MSZOSZ elnöke október 28-án Debrecenben azt nyilatkozta, hogy ha a kormány kártékonykodása nem állítható meg demokratikus eszközökkel a parlamentben, akkor erőteljes parlamenten kívüli akciókra is szükség lehet. Szájer József felszólította az MSZP vezetőit, hogy viszonyuljanak Sándor kijelentéséhez. Kovács László viszonyult: bizony nagyon is szükség lehet rá, hogy a kormányt a politizálás parlamenten kívüli alkotmányos eszközeivel próbálják jobb belátásra bírni.

Aztán mégsem próbálták, mert belátták, hogy a belátásra egyelőre nincs kilátás.