Három verseskötet és egy regény után Jónás Tamás cigány témájú novelláinak gyűjteményével jelentkezett. A tematika megjelölése hangsúlyozandó, hiszen a Herder-díj keretében Esterházy Péter javaslatára nemrégiben egyéves bécsi ösztöndíjat kapott ifjú szerző a cigány szokások és a többségi nemzet diktálta normák között bukdácsoló emberekről mesél. Elbeszélései arról tanúskodnak: ha talán szándékában is állna, Jónás Tamás akkor sem tudna elszakadni gyökereitől. Bár a kötet utolsó három (erotikusnak is nevezhető) novelláját külön ciklusba sorolta, jelezve: azok mondandójukban elkülönülnek a többitől, az egyikben utal arra, hogy a szereplők romák. Az írói világ tehát, ha kitágul is, alapjaiban érintetlen marad.

Jó olvasni Jónás Tamás könyvét. Hiányzik a mai magyar prózából ez a csöndességével és egyszerűségével erős hang. A történetek megformáltsága, nyelvhasználata az ún. "posztmodern" előtti magyar prózát idézi: kőkemény realizmus, karakteres figurák, jelző nélküli, lecsupaszított mondatok, többé-kevésbé lineárisan felépített szerkezet, amelyben az elbeszélés első mondata gyakran előreutal a cselekmény egészére. (Mindebbe, ha kakukktojásként is, de belefér egy történet a világ igazságtalanságairól, illetve egy másik Jézus látogatásáról a cigány faluban.)

Bár Jónás Tamás igyekszik szenvtelen maradni, a mélyben nagy feszültségeket támasztó érzelmek és indulatok hullámzanak. Olyan nagyok, hogy nem is tud nekik ellenállni: keresztül törnek a viszszafogott szövegen, s magukkal sodorják az olvasót. Jónás Tamás történeteit az ember elfogultan, de legalábbis megértő, együtt érző rokonszenvvel olvassa. (Romano Kher/Cigányház, 306 oldal, 2000 forint)