Maradt még a végére néhány zenekar. Mindannyian a rockzene peremvidékéről, de még talán a rockzenéből. Gyakorlatilag besorolhatatlanok, még alternatívnak sem nevezném őket. Legyenek tehát pszeudo-alternatívok.Álalternatívok.

Jobb híján soroltuk ide azt a zenekart, amely talán 1994 legkellemesebb meglepetése volt. A Korai Öröm zenéje rokon az acid típusú progresszív dance-zenékkel, a VHK-féle spontán folyamatzenékkel és persze benne van az etno is.

A Korai Öröm egy év alatt az egyik legnépszerűbb "alternatív" zenekarrá vált, Budapesten szinte lehetetlen bejutni egy acidpartyval kombinált KÖ-bulira. Van egy koncertkazettájuk és most csinálnak új lemezt.

Itt, a nem alternatív alternatívok között kell emlegetni egy nagyon jó szintetizátorzenekart is, a tömény acidot nyomató Liquid Limbs-et. Britanniában már alighanem az indie-listák elejét ostromolhatnák, itthon néhány százan ismerik őket. És szerencsére felfigyelt rájuk a HMK.

Ide kerül két dzsesszkörnyéki együttes is: a Másfél és a Drums . A Másfélt jazzcore-nak is szokták nevezni, én közelebb érzem a rockhoz. Instrumentális zene pazar ritmusokkal, dzsesszes ötletekkel, változatossággal, rockos keménységgel.

Mint a neve is mutatja, erőteljes dobritmusokra épít a Drums. Az épít azért is jó szó, mert igazán architektonikus zenét csinálnak, nyugodtan felépített improvizációktól az eksztatikus dübörgésig. Néha leetnózzák őket, néha leaciddzsesszezik. A Drums igazán jó évet zárt, a klubokat megtölti a közönségük. A rádiónál összehoztak egy felvételt, de nem tudom, mi lett vele.

Az angolul éneklő, bluesból, countryból, folkból, sanzonból, rock and rollból, kocsmazenékből, leginkább Tom Waitsekből összegyúrt Quimby is nagyon jól futott tavaly. Igazi klubsztárok lettek, fix közönséggel, súlyos bulikkal. Sikeredett egy lemez is, de csak most jelent meg, tehát ez már a '95-ös év eseményeihez tartozik.

Ki tudja, hány éve küzd már a Barbaro .És tessék, ide, az álalternatívok közé kell sorolni. Pedig... annyit dicsértem már őket, meg dicsérte más is, hogy fölösleges rátenni még egy lapáttal. Szóval kevés rockzenekar van Magyarországon, amelyikben ilyen profik játszanak. Nem nagyon tud más ennyire élő, ennyire robosztus, ennyire magyar rockzenét játszani. És itt volna az etnódivat, de minden hiába. A Barbaro földalatti zenekar. Pedig nem akar az lenni. Sőt.

Már az etnóról jut eszembe, hogy igencsak divatba jöttek mindenféle ír és skót népzenék. Magyar zenekarok alakulnak át írré, sőt már skinheadegyüttesek is ír kocsmazenét játszanak. Azért ehhez volna egy-két szavam. Mert a magyar kocsmazene Lagzi Lajcsitól a Betli duóig művelt és kevésbé művelt körökben tök cikinek számít. Bezzeg ugyanaz írül, az roppant előkelő dolog.

Sziget.

Talán az elejére kellett volna írnom, merthogy szerintem ez volt 1994 legfontosabb magyar könnyűzenei eseménye.

Szóval augusztusban megvolt a nagy óbudai kemping, a Diáksziget, avagy Eurowoodstock, amire büszkének kéne lennünk, mert ekkora fesztivál a környéken nincsen. És gyakorlatilag a nullából csinálta meg néhány őrült ember.

Hogy jó ez nekünk, az nem kérdés.

Hogy jó a magyar rockzenének, mint olyannak, az pláne nem.

Tavaly talán kicsit túl sok volt a Woodstock-máz és túltengtek a blueszenekarok meg az ilyen nosztalgiabalhék.

Egyelőre úgy néz ki, idén is lesz sziget, a pénz összetarhálását megkezdték, bár a szponzorok egyre kevésbé lelkesek. Drukkoljunk a szigetnek. Egy működő valami a nagy fene magyar könnyűzenében, jól működő, kár lenne érte.

Vég

Itten be is fejeződik borzasztó hosszú fölsorolásunk. Tudom, millió zenekar kimaradt. Mert még millióan, millióan nyomulnak, verik a dobot, pöngetik a gitárt. És ez jó. Az egész nyomorultságban ez ajó. Vannak zenekarok. Ilyenek meg olyanok. Mindegy, hogy milyenek. Vannak kismilliónyian. Ez a lényeg. Vannak. Aztán majdcsak lesz valahogy.