Csütörtök óta teljes a káosz a Mozaik utcánál, csütörtök óta sorok állnak az Óbudai-sziget bejárata előtt, csütörtök óta meg állás nélkül nyomják a zenekarok, egyik a másik után, mennek a mozik, a színházi előadások, a performancek és vészes tempóban fogy a sör, a bor. A szervezők a szívükhöz kaptak csütörtök reggel, amikor zu hogó eső fogadta az érkező Diák sziget-lakókat. Estére alig 7-8 ezren jöttek össze. Szombatra viszont megjött a jó idő, és vele a tömeg is. Reggel egy-két óra alatt mintegy hétezer jegyet adtak el, délutánra mintegy kétórás sor állt a Mozaik utcai autószerviz előtt. Az aznapi jegyek (összesen körülbelül 30 ezer) mind elfogytak, este 9 után már másnapi belépőket adták a bejáratnál.

A szombati látogatók közül legtöbben a Jethro Tull koncertjére érkeztek, körülbelül 10 ezer ember tolongott a II-es nagyszínpad előtt. Pedig közben a másik pódiumon egy nagyon jó kis észt "lakodalmas rock"-zenekar játszott kevesebb néző előtt, de legalább akkora sikerrel, mint a Jethro. Egyáltalán: a Diáksziget legvonzóbb tulajdonsága, hogy mindig történik valami, mindig belebotlik az ember valami érdekes produkcióba, hol az egyik, hol a másik színpadon, hol a színházi sátorban, hol a videónál, hol pedig csak úgy, valamelyik sátornál, söntésnél.

Úgy tűnik, bevált az az ötlet, hogy éjjel csak hat kisszínpadon aránylag csekély hangerővel, valamint a színházi sátorban tartanak koncerteket, előadásokat. Vasárnap kivételével nem érkezett panasz a környékről, hogy túl hangos lenne a sziget. (Tavaly komoly gondok voltak a hangerővel.) Vasárnap mégis volt egy kisebb affér: elhúzódott a program mindkét nagyszínpadon, s talán a keverők is kicsit többet pakoltak rá a cuccra. Két "állampolgári bejelentés" és egy polgármesteri figyelmeztetés után 11.20 órakor a rendezők leállíttatták mindkét koncertet.

Még mindig nem találta meg a rendőrség annak a fiúnak a holttestét, aki állítólag csütörtökön fulladt a Dunába, amikor úszva akart bejutni a szigetre.

Vasárnap akadt dolguk a biztonsági embereknek is rendesen. Reggel egy fosztogatóbandát értek tetten, és raktak ki a szigetről. (Mivel a károsultak nem voltak a helyszínen, a rendőrség nem tartóztathatta le a tolvajokat.) A meglehetősen szakadt és eléggé részeg harminc körüli figurák sátrakból loptak, raboltak.

Este verőlegény kinézetű emberek tűntek föl a bejáratnál. Valami homályos szöveget adtak elő arról, hogy egy kft. sátrára kell vigyázniuk bent. Az In-Kal emberei nem engedték be őket, pedig láthatóan nagyon elszántak voltak a vasrudakkal is felfegyverkezett fiúk. Amíg a biztonsági emberek a vasrudasokkal vesződtek, le kellett állítani Deák Bill Gyula koncertjét (a hangerő miatt, mint fent már szó esett róla), a közönség néhány elégedetlen tagja pedig műanyag flakonokat és üvegeket dobált a színpadra. (Üveget tilos ugyan bevinni, mégis akadt néhány becsempészett flaska.) A legvehemensebb tiltakozók az In-Kal embereivel is összetűztek, de komolyabb baj nélkül ­ természetesen In-Kal győzelemmel ­ ért véget a verekedés. Ennyi volt az összes rendkívüli esemény, a Diákszigetre egyáltalán nem jellemző a balhé, még agresszív részeget sem nagyon lehet látni. És gondoljanak bele: a hét végén összesen 50-60 ezren nyüzsögtek a fesztiválon