A Makrancos hölgy című, 1943-ban forgatott magyar vígjáték nem a műfaj csúcsa. Világháborús gondűző, amelyben kellő alapossággal megírt sztori híján Jávor és Karády jelenléte az attrakció. Az utókor mégis sokat köszönhet ennek a filmnek. Néhány jelenete megmutatja ugyanis, hogyan festett eredeti állapotában a pilisszántói Orosdy-kastély. Látni az épület előtti parkot és az erdővel borított hegyek karéjában felépített mesekastélyt. Jól kivehető a pompás, szecessziós főbejárat és az erkélyekkel, ablakrácsokkal díszített homlokzat, akárcsak a szélkakassal koronázott hagymakupola. Hátul fölsejlik a középkorias hangulatú vártorony.

A jelenetsor persze elsősorban a kastély belsejében játszódik. Súlyos, faragott fabútorok és gyertyás csillárok között tombol a makrancos Karády, szép ívű falépcsőn kergetőznek Jávorral, romantikus kandalló mellett békülnek, és látni még egy toronyablakot is. Nagy kár, hogy Alföldy Gábor, a kastély monográfusa szerint mindezt valójában egy stúdióban forgatták. Igaz, a helyszín berendezésénél nagy valószínűséggel az Orosdy-kastély enteriőrjét is figyelembe vették.

Ma már semmilyen lehetőség nincsen arra, hogy ellenőrizzük, elég pontosan dolgozott-e a Makrancos hölgy díszlettervezője: a kastély berendezése szinte teljesen elpusztult. Külső megjelenésében is csak a gyakorlott szem - no meg az építő fantázia - képes felfedezni az eredeti formákat.

A különleges kastély építtetője a vagyonos nagykereskedő, Orosdy Fülöp és felesége, Herzog Margit volt. Orosdy Konstantinápolyban született. Apja - Schnabel Adolf - még Kossuthtal együtt, a szabadságharc után menekült Törökországba, ahol aztán világkereskedelmi vállalatot alapított, és alaposan meggazdagodott. A fiú idővel Magyarországon telepedett le, és igyekezett mindenben pontosan követni a példaképnek tekintett arisztokrácia szokásait. Ennek megfelelően még vadászkastélyt is építtetett a Pilis-hegy oldalában.

A hegyoldalt a birtok tulajdonosa, bellusi Baross Károly eredetileg parcellázni akarta, hogy villatelep épülhessen rajta. Orosdy 1899. július 7-én azonban az egész birtokot megvásárolta, és megbízást adott Meinig Artúr építésznek a kastély megtervezésére. Meinig - és a parkot tervező Hein János - munkája nyomán egészen különleges épületegyüttes született meg Pilisszántó fölött. Maga a kastély szecessziósan túldíszített volt, mégis harmóniát sugallt. A reprezentatív tereknek otthont adó kétemeletes főépület faácsolatú erkélyeit és loggiáit sajátosan ellensúlyozták a lakosztályokat magába foglaló háromemeletes, robusztus vártorony egyszerűbb formái. A kettőt az ívelt szecessziós ablakok és a kovácsoltvas díszek fogták össze. A kastélyhoz vendégszárny is tartozott, az átvezető nyaktag két oldalán egy-egy kis udvar alakult ki.

A századfordulón nemcsak formavilágában, hanem felszereltségében is kifejezetten modernnek számított Orosdyék vadászkastélya. Pala- és klinkertégla-burkolata szokatlan párosítás volt, de elismerést váltott ki a beépített központi fűtés, az áramfejlesztő, a telefon, valamint a vízvezeték is, amelyet szellemes megoldással a hegyoldal magasában fakadó Trézsi-forrás látott el vízzel. A forrás köré idővel műcseppkövekkel teli barlangot építettek, a víz pedig kerámiacsöveken jutott el a kastélyig, ahol szökőkutat és fürdésre alkalmas tavacskát is táplált.

A kastélyt szerpentinen lehetett megközelíteni a falu felől. Az utat olyan jól tervezte meg Hein János, hogy Orosdyné, aki nagy megelégedésére egy trappban tudott felkocsizni a házhoz, a kialkudott díj kétszeresét fizette ki neki. A műutat később egészen a Pilis tetejéig fölvezették. A szerpentin egy kapusépület érintésével ért el a kastélyhoz: a régi képeken jól látszik, hogy ez a kisebb - mára nyom nélkül eltűnt - ház is a nagy épület formavilágát idézte. A parkot utak és vízfolyások tagolták, de volt itt sportpálya, agyaggalamblövő hely, lófuttató, jégverem, rózsalugas és vadászati pavilon is, akárcsak sírkert a kedvenc lovaknak és kutyáknak. A parkot szinte semmi sem választotta el a környező természettől: a birtokot több jelzett turistaút szelte át.

A kastély belsejéről jóval kevesebbet lehet tudni. A leírásokból annyi derül ki, hogy a két szintet átfogó, kazettás menynyezetű hallban galéria futott körbe, az emeleten többek között "török" szobát, "tükörszobát" és egy kápolnát is berendeztek. A földszinten ebédlő és szalon csatlakozott a fogadótérhez.

Mindebből ma már semmit sem lehet látni; annak ellenére, hogy a kastély viszonylag épen úszta meg a világháborút. A családtagok többsége még 1942-ben az Egyesült Államokban telepedett le, azután a légierő tisztjei üdültek Pilisszántón. A bombázások során károsodott ugyan az épület, de nem helyrehozhatatlanul. Az ötvenes évek elejéig viszont szinte hozzá sem nyúltak: őrizetlenül állt, így falai között szabadon garázdálkodhattak a fosztogatók.

Átépítését, mégpedig belügyminisztériumi üdülővé, 1952-ben rabok közreműködésével kezdték meg. A kortársak ízlése a jelek szerint ehhez a funkcióhoz puritánabb formákat diktált: leverték a burkolatokat, befalazták az íves, szecessziós ablakokat, ormótlanul átalakították az erkélyeket. A vendégszárny lapos tetőt kapott, a parkot szögesdróttal kerítették körbe. Ami megmaradt a berendezésből, azt összetörték, elásták. Csak néhány tárgy menekült meg, az is a falubeliek házaiban: egy perzsa füstölő, egy szecessziós szék, néhány szekrény.

A hetvenes években értelmi fogyatékos gyerekek számára építették át a kastélyt. Ekkor tűntek el a főhomlokzat erkélyei, és ekkor osztották ketté egy födémmel a hall levegős belső terét is. A park viszont elvadult, az erdő egyre nagyobb sikerrel foglalta vissza a területet. A gyermekotthon csak a kilencvenes évek elején költözött el Pilisszántóról; azóta a fővárosi önkormányzat által fenntartott Hegyhát utcai iskola a kastély kezelője. Erdei iskolát működtetnek benne, télen-nyáron várják a diákcsoportokat. Az utóbbi években a felújítás is megkezdődött: szigetelték a tetőt, kifestették a homlokzatot, felújították a vizesblokkokat és a burkolatokat. Az eredeti állapot rekonstruálására azonban nincs pénz, és gyermekintézménynek ez nem is lehet célja - tudom meg Haigl Béla igazgatótól.

Persze talán csak annak okoz csalódást a kastély mai állapota, aki látta a régit ábrázoló képeket. Akinek emlékezetében megőrződött a sok kis torony, a temérdek pompás faragvány és a tető csipkéje, annak óhatatlanul hiányérzete támad a mai állapot láttán. A főbejárat melletti két szecessziós ablakrács és a toronyba vezető lépcsősor indás korlátja - ennyi maradt az Orosdyak mesekastélyából. A hall most kövezett terem, a szalon tálalókonyha, az ebédlő mettlachival burkolt étkezde. A pincében hatalmas konyha és koksszal működő, óriási kazán látható. A torony lakosztályait tanulószobák és hálótermek váltották föl.

- Százkét lépcső - mondja Szőnyi József, Pilisszántó polgármestere, miközben fölfelé kutyagolunk a toronyban. Aztán az ujját az ajkára téve int hallgatásra: odafönt, a kéménylyukban bagoly vert tanyát. De amúgy sem szólnánk egy szót sem. Orosdy Fülöp kastélyából ez az egy érintetlenül megmaradt: a torony tetőteraszáról elénk táruló, lélegzetelállítóan szép panoráma.