"Emlék" - ez a ceruzával cirkalmazott szó olvasható az öszszehajtott papír külső oldalán, alatta pedig szálkás betűs megjegyzés: "Diktálás után írtam 1926-ban, Ripka Tibor."

A két és fél oldalas Nyilatkozat Ágoston Mihály "volt házgondnok" munkás életét és méltatlan öregségét tárja elénk. Alulírott - mint diktálta - 1878-ban állt be "Báró Stralondorfné" szolgálatába, a József körút 67. számú palotájába mint portás. 1883-ban fölépült a tulajdonos József körút 69. számú háza is, így őt áthelyezték oda házfelügyelőnek, a felesége pedig a grófné házvezetőnője lett. 1887-re elkészült a Pál utcán túli, újabb négyemeletes bérpalota is, a József krt. 71. Ágoston Mihály így emlékezik: "(a grófné) kényszerített engem, hogy adjam férjhez az egyik lányomat, mert őtet akarja oda helyezni házmesternek, és én ekkor teljesítettem a kérését". A házbért mindkét házban Ágoston Mihály szedte, ő intézte a "kisebb bagatőr ügyeket" is.

Igen ám, de a grófné tettvágya nem lankadt. "1890-ben felépült a Pál u. 6. sz. háza is. Azt a házat már leleményességből úgy építette, hogy az a József krt. 69. sz. házzal átjáró ház legyen, hogy oda se kelljen neki más házfelügyelőt felvennie." Ágoston Mihály mégis olyan gonddal "vesződött" a 200 lakóval, hogy 1916-ban, a grófné halála után a kirendelt zárgondnok - Bene Ödön - az elszámolás végeztével úgy nyilatkozott: sok házfelügyelővel volt már dolga, de "ilyen becsületes emberre még nem akadt". Hasonlóan vélekedett Czobor tanácsos is, a minisztériumi házgondnok; csak az ő utódjával, "Telegdy-Rott" tanácsossal gyűlt meg a házmester baja. Mivel neki "volt egy szolgája, akit sürgősen oda akart tenni a helyébe", 44 év szolgálat után elbocsátotta Ágoston Mihályt, akinek ezután a fia volt kénytelen "26 millióért" - az összeg természetesen inflálódott koronában értendő - venni egy lakást. A Nyilatkozat így végződik: "Ez volt az államtól az én 44 évi becsületesen végzett szolgálatomért a köszönet."

Szomorú történet, ugye? Csak azt nem tudjuk, igaz-e. Bár a helyszín és a játszó személyek valódiak, az elbeszélés helyenként igencsak ingatag lábakon áll. Már a gonosz grófné dolga sem egyszerű. A József körút és a Pál utca találkozásánál lévő telkeket birtokló Krail Irma hosszú élete során négyszer ment férjhez. 1878-ban gróf Somssich Ivánnénak hívták, 1890-ben már Bercsényi Bélánénak. A neves színész és író férj 1901-es halála után hozzáment egy bizonyos Farkashoz, s csak ezután lett Strallendorff Brúnóné. 1916-ban hunyt el: a házak akkor a kultuszminisztérium kezelésébe kerültek, és egészen az államosításig a grófnéról elnevezett Népnevelési Alapítvány számára hajtották a hasznot.

A többieket is viszonylag egyszerű azonosítani. Bene Ödön ügyvéd volt, Czobor Gyula és Telegdi-Róth Károly miniszteri tanácsos. És létezett Ágoston Mihály is. Az 1900-as lakcímjegyzék szerint valóban a József körút 69.-ben élt: adóbiztos volt. Ez persze még lehetne tévedés, de a tények másban is ellentmondanak a Nyilatkozatnak. Igaz például, a József körút 67., 69., 71. és a Pál utca 6. számú házakban csaknem kereken 200 "főbérlőt" tartottak számon, de arról szó sem volt, hogy mindezekkel a feladatokkal egyetlen házfelügyelőnek kellett volna megbirkóznia. 1900-ban a József körút 67. házmesteri feladatait egy bizonyos Héger Mátyás látta el. Az ottani 9 lakó és a tulajdonosi család - abban az évben Bercsényi Bélát rögzítették családfőként az összeírók - terhei mellett alighanem az ő vállát nyomták a szomszédos, 64 lakásos ház "bagatőr ügyei" is. A 71.-ben egy bizonyos Szíjártó Antal volt a házfelügyelő, a Pál utca 6.-ban pedig Haris Jánost jegyezték be házmesterként.

Ki volt hát Ágoston Mihály? Egyáltalán: mennyire lehetnek pontosak az általa közölt adatok? Mert ha az évszámokra jól emlékezett volna, akkor immár pontosan tudnánk, melyik évben játszódik Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye. Ágoston Mihály azt mondja, a Pál utca 6. már 1890-ben beépült. Alig egy évvel ezelőtt e hasábokon Buza Péter ezt a telket azonosította a legendás grund kiskapus előtereként. Ha Ágoston igazat nyilatkozott, akkor megállapíthatjuk, hogy Molnár azt festette le a regényben, amit 1889-ben látott. Akkor, amikor a család beköltözött a József körút 83.-ba, és ő nekivágott a környék felfedezésének./p>