Egy garzonlakását egyedül lakó, szolid férfit, esetleg egy idősebb hajadont képzelek a mellékelt reklámcédula mögé. Olyasvalakit, aki csak a legszükségesebb eszközöket tartotta aprócska konyhájában, hiszen tudta, hogy nagy traktákat úgysem kell ott megfőznie. Nem lehet véletlen, hogy ez a hajdani ismeretlen a legegyszerűbb, legolcsóbb bérletű eszközöket húzta alá kék ceruzával Budapest Székesfőváros Gázműveinek bérletre felajánlott készülékei közül.

Egy gázfőzőt, melyet "kisebb háztartások és garszónlakások" részére kínált a gázművek 2,90 pengő felszerelési díj és havi 24 fillér bérleti díj mellett, valamint a két lángot kiegészítő gázsütőt havi 40 fillér ellenében.

Egy komolyabb konyhát vivő háziaszszony, lefogadom, nem tudta volna beérni ennyivel. Hiszen a reklámcédula kinyomtatásakor, 1933-ban - amikor előrelátó kiadók már a cseléd nélküli háztartásról és a modern otthonról jelentettek meg könyveket - olyan csodás szerkezetek közül válogathattak a budapestiek, amelyek alaposan leegyszerűsítették az időrabló házimunkát. Volt már fali fűtőberendezés, gázzal melegedő vasaló és nem sokkal később megjelent a gázt használó hűtőszekrény és a mosóüst is.

Az állandó vízmelegítést különféle méretű fürdőkályhák váltották ki - havi 1,50 pengőért már akár zuhanyozhatott is a család -, a folytonosan égő sparherd helyett pedig ott volt havi 2,20-ért a sütővel, három lánggal, tányérmelegítővel ellátott gáztűzhely, amelyet egy kokszfűtőkályhával is egybeépített a gondos gyártó. A kokszot - jegyezzük meg - természetesen ugyancsak a gázművek szállította, így kovácsolva hasznot az óbudai gázgyárban bőven keletkező melléktermékekből.

Mindez már csak azért is vonzó lehetett a nagyközönség számára, mert a fővárosi gáztársaság a harmincas évek elejétől mindenben igyekezett a fogyasztók kedvében járni. A telekhatárig gyakorlatilag ingyen vezették a csöveket, a házon belül pedig készülékenként 40 pengővel támogatták a vezetékek kiépítését. A bérlet igazán olcsó volt, sőt a kellően sok gázt fogyasztó gépekért - a vízmelegítőkért és kályhákért - még felszerelési díjat sem számítottak föl.

Akinek mindez nem lett volna elég, annak meggyőzésére kifinomult eszközöket vetett be a gáztársaság. A szerelési feladatok ellátására létrehozott kerületi kirendeltségeken már a tízes évek végén terjesztették a reklámképeslapokat és a bélyegeket. 1927-ben bérelte ki a vállalat a Rákóczi út 18. alatti épületet; a Központi Városi Iroda hatalmas földszinti kirakataiban a legmodernebb készülékek kellették magukat.

Nem sokkal később a társaság legismertebb attrakciója is megszületett: a Vilmos császár út 3. alatti házban berendezték a gázművek főzőbemutató termét. Az óriási látványkonyhában fogyasztásmérővel fölszerelt, csillogó tűzhelyeken főztek minden kedden és pénteken délután 5 órakor a fehér fityulás szakácsnők. Hármójukat egyenesen Bécsben képezték ki, hogy a díjtalan bemutatókon a leghatékonyabban tudják átadni a gázkészülékek helyes és takarékos használatának műhelytitkait.

De legalább ilyen népszerűek voltak a vállalat által rendezett főzőversenyek. A Háztartási Tanácsadó Szolgálat a háztartási iskolák tanulói mellett a hivatásukat tökélyre fejlesztő háziasszonyoknak is rendezett kompetíciókat leves, húsétel körettel és sütemény versenyszámokban. A korabeli fényképeken jól látszik, hogy a Vilmos császár úti konyha falára ilyenkor szolid felirat került: "A főzőversenyeken Turul gázfőző edényekben főzünk".

Persze a gázművek tanfolyamait is sokan látogatták. Itt a dolgozó nőknek, a háztartási alkalmazottaknak és a betegeket ápolóknak adtak jó tanácsokat, míg a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége menyasszonyképzőt, a Székesfőváros Népművelési Bizottsága többek között "ne dobj el semmit" című kurzust tartott a gázművek főzőbemutató termében. Mára mindennek már alig találni valami nyomát a Bajcsy-Zsilinszky úton. Igaz, a 3. számú házon még most is ott van a - rég nem világító - neonreklám a "Főz, Süt, Fűt" gázemberkével, de a látványkonyha jó ideje odébb költözött az Andrássy úton. Annak pedig, aki ezeket a régi gáztűzhelyeket és kályhákat akarja látni, ugyancsak igyekeznie kell. Az utolsókat mostanában dobják ki a pesti lakásokból./p>