Luxus fénykép biztos szerződés
A Zeneművészeti Főiskola nagytermében tartotta meg szokásos artistavizsgáját 1937. február 6-án a Magyarországi Artista Egyesület. Szöllőssy Lilly bizonyára boldogan olvasta két héttel később az egyesület hivatalos közlönyének számító Artisták Lapjában, hogy bemutatkozó fellépése óriási sikert aratott. A diadalban a művésznő tehetsége mellett feltétlenül szerepe lehetett annak a ténynek is, hogy az ifjú csillag "Reiner Rezső akrobatikai iskolájában tanult nagyszerű táncát adta elő". A lapban ugyancsak közölt hirdetés szerint a nevezett műintézet a New York-palota első emeletén volt.
Szöllőssy Lilly az őt dicsérő sorok mellett temérdek más, fontos információhoz is hozzájuthatott a lap hasábjairól. Megtudhatta például, hogy a bratislavai Redout-ban pár héttel korábban megtartott artistakongresszus résztvevői tájékoztatták egymást az országaikban érvényes munkavállalási szabályokról, a művészeket sújtó adókról és a betegsegélyezés feltételeiről. Kiderült persze az is, hogy a szakma a nemzetközi összefogás ellenére is rögös maradt: azon a télen egy magyar artista és táncosnő bérével is adós maradt az athéni Ambassadeur.
Igaz, az ifjú dívát sikeres vizsgája után alighanem inkább a jó hírek érdekelték. Ezért talán át is lapozta azt a közleményt, amely szerint "jobblétre szenderült Kenedy (Grün) Dezső, az ismert, népszerű bohóc", és abban a többoldalas cikkfolyamban sem merült el, amely Kovács Andor egykori elnökségi tag és Sándor József főszerkesztő immár hosszú múltra visszatekintő viszályába engedett bepillantást. Jól tette, mert - hetven év távolából úgy tűnik legalábbis - sem a "Grünau Poldi-ügyet", sem a Spentz Pinkász-féle összeesküvést nem volt esélye megérteni.
A táncosnőt bizonyára sokkal jobban érdekelte, hogy artisták részére tánc- és estélyi cipőket kedvezményes áron kínált a Király utca 78. alatti Frisch cipőüzlet, s hogy az Erzsébet körút 56. első emeletén található L\'Art Fotosalon "artista árakon" készítette el a legmodernebb artistafényképeket. Egy házzal odébb az Ormos cipőszalon áhítozta a megrendelését - "mindennemű színházi és artistacipők, tánc-, ugró- és steppcipők mérték után is készülnek" -, a Royal Drogéria színházi sminkeszközöket kínált, a Rákóczi út 40.-ben pedig Sonya ígérte, hogy fotóműtermében akár trükköket, montázsokat és háttérberajzolásokat is kész alkalmazni a sikeres artistafelvételek előállítására. A Párisi Nagyáruház igazolványképet ajánlott azonnalra, Szentes G. Gy. azt állította, hogy a Teréz körút 12. alatt készülő "Luxus fénykép biztos szerződés", míg Salgó Boriskánál, a Király utca közelében "mondain táncokat" tanulhatott volna az ifjú művésznő. Aki alighanem azt is megjegyezte, hogy Dán Fülöp Kristóf téri szűcs szerint a "legjobb investitió: jó, értékes prémbunda olcsón".
Lilly azonban nem zárhatta ki teljesen boldog ábrándjai közül a rideg valóságot. Az Artisták Lapja vezércikket is közölt ugyanis, mégpedig jajkiáltás formájában. "A kis cirkusz lebontását tervezik - Veszélyben a magyar artistaság utolsó munkahelye" - írta az újság. A cikk a főváros azon tervéről számolt be, amely a Városliget rendezését célul tűzve maga elé többek között az akkor már negyven éve működő kis cirkusz lebontását is kezdeményezte. A cirkusz elvesztése egyenesen tragédiának mutatkozott abban az időben, amikor Budapesten már letűnt a nagy hírű mulatók kora - az orfeumok helyén színházak és mozik nyíltak -, és a varietéműfaj visszaszorult a mind lerongyolódottabb régi vurstliba. Ott azonban még mindig megtalálták azok a kispénzű érdeklődők, akik a belépti díj öszszeadott filléreivel szép bevételt termeltek nyaranta az épületet bérbe adó fővárosnak.
Szöllőssy Lilly talán akkor még nem is értette, miért nagy baj a kis cirkusz bezárása. Az ő szeme előtt bizonyára a másik, a nagy cirkusz lebegett, a Beketowból lett új Fényes Cirkusz az Állatkert szélén. Mit törődött volna ő az egy korábbi Fényes által alapított kicsivel? Pedig annak a napjai már tényleg meg voltak számlálva. A következő nyáron, 1938 júliusában még tartottak ott egy káprázatos ünnepséget: a vurstli századik születésnapján a legismertebb színművészek - például a Latabárok, Mezei Mária, Keleti László - osztoztak a színpadokon az artistavilág krémjével a pesti nép nagy gaudiumára. De ez a csoda is csak három napig tartott. Utána az artisták menedékének végleg bealkonyult: a kis cirkuszt még azon az őszön lebontották.
