Az istállóból indult egyházközség
A Bajza utca 47.-ben lakó Horváth Jolán kerek tíz forintot fizetett "e. adó" címén a VI. kerületi Szent Család római katolikus egyházközség képviselőjének 1961. július 11-én. Négy korsó sör ára volt ez akkoriban - már ha élhetünk ezzel a profán összehasonlítással -, nem nagy összeg tehát. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy az egyházközség nevében eljáró ember, bizonyos Brezovai az "e. adó" kifejezés használatával jelentős kihágást követett el. Elég lett volna felütnie az akkor megjelent Új Magyar Lexikont, hogy tudja: "Ma Magyarországon egyházi adó nincs, csak egyházi hozzájárulás. Ez önkéntes felajánlás, amellyel a hívők az egyház fenntartásához hozzájárulnak. Az ilyen hozzájárulást adószerűen követelni nem lehet, és behajtásához az állam nem ad jogsegélyt az egyháznak."
Persze minden bizonnyal a rutin vezette Brezovai kezét, amikor a pecsétet rányomta a hevenyészett elismervényre. Az egyházi adó Budapesten gyakorlatilag egyidős volt a terézvárosi Szent Család egyházközséggel. 1918 novemberében történt, hogy a király nélkül maradt, s így a főváros főkegyurasága alá került katolikus egyház a szervezeti változtatások mellett döntött. Összeírták a híveket, majd a száz év alatt jelentősen túlnépesedett, szinte már működésképtelen plébániák tehermentesítésére megszervezték az egyházközségeket. A néhány ezer hívet tömörítő területi egységek feladata "az összetartás fokozása, az áldozatkészség nevelése és a lelkipásztor és a hívek viszonyának közvetlenebbé tétele" volt. Ennek útját a templomépítésben, a kultúrházak emelésében és a karitatív tevékenységben látták az egyház vezetői. A munka alapját az akkor bevezetett egyházi adó teremtette meg. Minden nagykorú, önálló jövedelemmel rendelkező katolikus fizetni tartozott; aki ezt elmulasztotta, az az állami adóhatósággal dacolt.
A Szent Család egyházközség a külső-terézvárosi híveket volt hivatott felrázni lelki tespedésükből. A közösség nevét egy bibliai párhuzam adta: "a kápolna, melyből e területen a lelkiélet megújhodása kiindult, szintén istálló, illetőleg kocsiszín volt, mint egykor a betlehemi is, ahonnét kezdetét vette a világ lelki reneszánsza". A Dalnok utca 25. alatti kocsiszínt Hermann Győzőné és leánya ajánlotta fel az egyházközség számára, a kápolnát 1921. december 18-án Schioppa Lőrinc pápai nuncius szentelte fel. A közösség hamarosan megszervezte a maga oltáregyletét, szívgárdáit, cserkészcsapatát és énekkarát, gyereknyaraló-telepet alapított Gödöllőn, karácsonykor pedig cipőket és szeretetcsomagokat osztott szét a rászorulók között.
Csak a templomuk nem akart felépülni. Mint az 1930-ban kiadott, a fővárosi egyházközségek első tíz évét feldolgozó könyvből kiderül, először az epreskerti művésztelep területén szerettek volna építkezni, majd - az ellenállás láttán - szóba került a Lendvai utca 2., az Andrássy út 106., illetve 114. című telek. Végül, 1928-ban az egyházközség a Vilma királynő út (azaz Fasor) 8. alatti, hatalmas telken álló villát vásárolta meg. Az épületet kultúrháznak kívánták használni, a telken pedig fölépítették volna a templomot.
Volna - mondjuk, mert bár 1931-ben fölszentelték a Szent Család egyházközség templomát, az nem a Fasorban, hanem a hajdani kápolnától kőhajításnyira, a Szondi utcában áll. A kéttornyú, rózsaszín homokkő borítású, vasbeton szerkezetes épületet neogótikus stílusban tervezte meg Fábián Gáspár. A 22 ezer hívő csaknem egytizede egyszerre elfért odabent. Természetesen Hermann Győzőné adománya se ment veszendőbe - a kápolna ma is működik az időközben Székely Bertalanról elnevezett egykori Dalnok utcában -, a fasori teleknek meg különösen nagy hasznát vették a hívek. 1938 és 1941 között három elegáns, modern társasházat építtetett ott a Szent Család egyházközség.
Húsz évvel később viszont már minden másként ment. Nem volt egyházi vagyon, nem volt állami segédlettel kivetett adó, és nem volt nyilvántartás sem a katolikusokról. Brezovai alighanem házról házra járva kutatta föl azokat, akik az általa hagyománytisztelő módon e. adónak titulált hozzájárulást hajlandók voltak megfizetni. Horváth Jolán 1961-ben a 3884. volt a sorban.
