"Itt az ősz és az élet erői egyre fogynak. Szeretnénk minél előbb elérni, hogy már a kupolát fejezik be. Sajnos, még az jövőre sem valószínű, de mindent elkövetünk, hogy ne soká késsen az se!" - írták a Magyar Szentföld templomát építő ferencesek az 1947. évre kiadott Évkönyvük egyik fejezetében. Legsürgetőbb feladataik között tartották számon ugyanakkor a Golgota, az em-mauszi szentély, a Szűzanya halálának és mennybemenetelének szentélye, valamint a Kereszt megtalálásának helye kialakítását. "Soknak látszik, de nem lehetetlen, ha nem kedvetlenedünk el" - biztatták - alighanem elsősorban - magukat.

Igaz, miért ne hihettek volna a ferencesek a hatalmas templom befejezésében? Már az is kész csoda volt, hogy a háborús időkben félig elkészült. 1936-ban jött létre a Heinrich István úton a hűvösvölgyi zárda, és hét zarándokút során kikristályosodott a Magyar Szentföld eszméje: egy modern katedrálisé, amelynek szentélyeiben a szentföldi kegyhelyek másolatai kapnak helyet. Molnár Farkas, a feladatra kiválasztott építész - a Bauhaus egyik legnagyobb hazai követője - 1938-ban Palesztinában fölmérte az eredeti helyszíneket, majd elkészítette a templom terveit. Az elliptikus forma és az óriási csarnokra boruló, 34 méter átmérőjű vasbeton kupola a maga nemében szenzációnak ígérkezett.

A szentélyek és emlékhelyek húsz stációban voltak hivatottak feleleveníteni az Újszövetség eseménysorát. Szent Anna házától a kereszt megtalálásának helyéig tartott a sor: 1946-ra mindebből nemcsak a templom tömege, hanem több szentély is elkészült. Az elsőként átadott Golgotai Kápolnában a jeruzsálemi oltár és egy cédrusfa szekrény mellett a Kálváriáról való XII. századi mozaikburkolat is helyet kapott. 1941-ben szentelték föl a Betlehemi Barlangot, majd sorban kialakították és berendezték a szentélyek mintegy felét. Terméskövekkel burkolták a názáreti barlangot, szer-kezetkész lett az emeletes sekrestye, akárcsak a Szent József műhelye és a táborhegyi barlang fölé tervezett terem, amelyet az Utolsó vacsora színhelyének szántak. Az épületen kívül tető alá került a názáreti kút és a lourdes-i barlang, valamint a Szentföld Múzeum, amely a zarándoklatokon gyűjtött anyagot tárta az érdeklődők elé.

Az 1947-es évre készülve tehát még teli volt bizakodással a hűvösvölgyi Ferenc-rendi zárda közössége. A templom, ha lassan is, de épült. Minden bizonnyal új és új hívek csatlakoztak a Szentföldi Nagycsaládhoz: az Évkönyv szerint az évenkénti tagsági díj 5 forint, az örökös tagság díja 100 volt, 1000 forint ellenében alapító-jótevői tagságot lehetett nyerni. Az utóbbiakért havonta két szentmisét mondott a közösség, nevüket a Magyar Szentföld szentélyeiben is megörökítették.

A ferences atyák persze aligha gondolták, hogy ez a megörökítés jó, ha két kurta évre szól. Noha 1949-ben már állt a templom kupolájának zsaluzata, az országgyűlési választások után végleg abbamaradt az építkezés. A következő évben a rendet feloszlatták, az épülettorzót "hatósági célokra vették igénybe". Majd ipari tanuló intézet költözött a szentélygyűrűbe és a templomkert házaiba, és egészen 1954-ig a jövő munkásainak képzése folyt a hűvösvölgyi lombok alatt. Őket önkényes beköltözők követték: egy szobrászművész például, aki a műtermének talált ideális helyet a tágas terekben.

A hatezer köbméternyi, fedett belső tér természetesen az állami vállalatok érdeklődését is fölkeltette. 1965-ben a Technoimpex akart itt raktárat és csomagolóüzemet létesíteni; az ötletet végül a Vörös Csillag Traktorgyár valósította meg. 1971-ben aztán, amikor a tanács visszavette tőlük az épületet, arra is kötelezte a gyárat, hogy az eredeti állapotban adja át a templomtorzót. Lebontották hát a beépített mosdókat, kivették a nyílászárókat, kivésték a falból a villanydrótokat. Az állam meg folytatta a tervezgetést: használóként szóba került a Medicor, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, szántak ide szabadtéri színpadot, sőt még az is fölmerült, hogy izotóptemetőt létesítenek a vasbeton falak között.

1974-ben végül másmilyen megoldás született. Akkor dőlt el, hogy a Magyar Szentföld soha el nem készült templomába költöztetik át a Fővárosi Levéltár iratanyagának egy részét, amely addig a Bazilika pincéjében pusztult. A torzó tehát jó negyedszázadra irattárrá vált. Jövőjét eddig nem is volt érdemes firtatni. Most viszont kéne: hiszen kész csoda, de belátható közelségbe került az új levéltárépület átadása./p>