Tanítójukban bizonyos Bálinth bácsit tisztelhetünk. Ez Haverland Tivadar verséből derül ki, amelynek így szól az első strófája: "Szomorú napunk volt ma az iskolába: / Vártuk a Tanító bácsit, de hiába. / Telefonáltak, hogy beteg s nem tud jönni… / Hej, pedig de szeretünk vele tanulni." A tanító úrról az is megtudható, hogy az ifjakat csak jóra oktatta - ez utóbbi tényt Weser Gyula rögzítette A mi iskolánk című költeményében.

Bálinth tanító úr mindazonáltal kellő szigorral is viseltethetett a harmadikosok iránt. Erre utal legalábbis a Birkózás című közlemény: "1. Vámos - Farkas, győztes: Vámos. 2. Fiers - Vámos, győztes: Vámos. 3. Lányi - Weser, győztes: Lányi. 4. Harmadik osztály - tízperc, győztes: tanító bácsi."

A VKEHL karácsonyi számának legalább a fele persze a közelgő ünnepekkel foglalkozott. A szerzők azonban le se tagadhatták volna, hogy verseik és fogalmazásaik 1932-ben születtek. Pár fillérért betlehemező munka nélküli felnőttekről, karácsonyfa nélkül ünneplő szegényekről írtak - még akkor is, ha például Hoffmann Lajos "egy kis húslevest, meg kalácsot" is odaképzelt a nélkülöző család asztalára. Mások viszont a fenyők útját követték nyomon. Dénes György például így: "Átéltem a szomorúságot, amikor a csehek elrabolták a szülőföldemet. Ettől kezdve Csehországhoz tartoztam. De a szívem magyar maradt. Fájt, mikor el kellett válnom testvéreimtől. De most, hogy édes hazámba kerültem: minden fájdalmam elmúlt".

A mintaiskola harmadikosait szerencsére nemcsak ilyen komor témák foglalkoztatták. Radán György édesapja világító számlapú ébresztőórájáról írt, Pók Tibor meg arról, hogy "szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek". Raabe Richard - a pacázást elkerülendő - a helyes tollhasználatot proponálta, az állatismereti blokk legemlékezetesebb írása pedig Marx Károly Cica halál című egypercese volt. Eszerint megdöglött a nagy cica, de a fiának a gondos gazdi olajat adott hánytatónak. (Kovács Antal A mi kutyánk című írása még ennél is rémesebben végződött: Fickó kimúlt, mert megmérgezte a házmester.)

Bekker Ákos az ebédnél ízlelt tormamártást énekelte meg, Bor György szülei együttmuzsikálását, Dénes Györgyöt pedig az iskolai orvosi vizsgálat ihlette meg. Az írás csupa derű, hiszen az oltás elmaradt, a jelen lévő anyukák pedig joggal lehettek büszkék jó étvágyú gyerekeikre, akik között az iskoladoktor egyetlen beteget sem talált. Ami persze nem jelenti azt, hogy kisebb-nagyobb balesetek ne leselkedtek volna az ifjúságra. Haverland Tivadar például megírta, hogyan esett le Szentmihályon a szilvafáról, a szomszéd oldalon pedig Vámos László szentelt néhány strófát egy esetnek, amikor egy bizonyos Tivadart elütött az autó. Ugyanő egy nagy verésről is írt, amelyet egy atya utalt ki az ötös osztályzatról beszámolni vonakodó fiának.

Téved azonban, aki azt gondolja, hogy a VKEHL csak az irodalmi próbálkozásoknak adott helyt. Ellenkezőleg: a legfrissebb híreket is közölték. Jobbulást kívántak a beteg víg komáknak, az egészségeseket pedig felszólították, hogy nehogy túl sokat egyenek az ünnepek alatt. Nyugtázták az iskola ünnepi színielőadását, segítettek Szekeres tanár úrnak keresni az elvesztett 12 pengős sálját, és kitértek a félév legnagyobb szenzációjára is. Ez így szólt: "Tanító bácsit ma azzal leptük meg, hogy amikor kiment és újra bejött: olyan csöndbe voltunk, hogy majdnem elájult."