Nemzeti öncélúság a gyakorlatban
Első blikkre azt is gondolhatnánk, egész kedélyes rendezvény volt a Társadalmi Egyesületek Szövetsége által 1933. november 11. és 19. között megrendezett első Nemzeti Munkahét. Hetven év távolából legalábbis meglehetősen vidor dolognak tűnik, hogy mindennap szerveztek egy gyárlátogatást Kőbánya Bermuda-háromszögébe, a Dreher-Haggenmacher Részvényserfőzde, a Fősör és a Polgári Sör árpaillatú világába, no meg hogy mindennap másik nyolc-tíz étteremben volt sörünnep "vidám ünnepi műsorral".
Ámde patakokban folyó sör ide vagy oda, a TESZ nem a léha élvezetek végett hívta Budapestre a hazafiakat. A szervezet - ahogy az a munkahét programfüzetében is szerepelt - "a nemzeti egységet tűzte ki társadalmi programjának irányelvéül és felülemelkedve a visszavonástól szétesett társadalom elválasztó különbségein, seregszemlére hívta meg a lélekben eggyéforrt magyarokat". A magyarok pedig annak rendje és módja szerint meg is jelentek a "társadalom egységének ünnepén".
Az ünnepélyes megnyitót egy szombati napon, délelőtt tíz órakor a TESZ székházában (a Falk Miksa utca 1.-ben) maga vitéz jákfai Gömbös Gyula kormányfő, a TESZ Vezérelnöke celebrálta. Aznap volt még: a Hősök Emlékkövének megkoszorúzása, az iparcsarnoki kiállítás, a magyar ipari és kereskedelmi propagandahét, majd a Nemzeti Kultúrhét megnyitása és végül a Magyar Kereskedelmi Csarnok díszközgyűlése.
Vasárnapra szervezték viszont a Nemzeti Munkaszózat ünnepét: a különféle szervezetek és egyesületek, valamint a vidék küldöttei a főváros hat pontjáról vonultak zenekísérettel a TESZ székházához, hogy aztán tanúi legyenek, amint Szörtsey József, a mozgalom országos ügyvezető elnöke a Vezérelnököt "felkéri, hogy a Nemzeti Munkahét állandósítását úgy a fővárosban, mint a vidéken rendelje el". Bár az előzetes program a Vezérelnök válaszát illetően nem bocsátkozott jóslásokba, lefogadhatjuk, hogy nem mondott nemet. A menetrend szerint tíz perccel később a Kossuth téren a Magyar Dalosszövetség dalárdái rázendítettek a Nemzeti Hiszekegyre, majd a Vezérelnök kiadta az egységes magyar társadalomhoz intézett Nemzeti Munkaszózatot.
Ezt követően Pestet és Budát is körbejárta a több kilométer hosszú magyar ipari propagandafelvonulás, amelyet a Vezérelnök az Alkotmány utcában tekintett meg. Aki ezt a jelenést elmulasztotta, az délután az Ügetőpályán, a Nemzeti Egység mozgalom nagygyűlésén találkozhatott Gömbössel: a Vezérelnök ott beszédet is mondott. Ezek után bizonyára mindenkit felüdített a gyümölcs-, sör- és borpropaganda jegyében megrendezett szüreti mulatság, nem beszélve az Iparcsarnokban százötven szereplővel előadott látványos drámai némajátékról, amely a Magyar Munkatoborzó címet viselte. Este nagybankettet tartottak, ahol a Kormányzó Urat és a Vezérelnököt is felköszöntötték.
Hétfőn aztán elkezdődött a munka. Kongresszusok követték egymást városzszerte, tanácskoztak a kereskedelmi és iparkamarák, a mezőgazdasági szervezetek, a gyógyszerészek és az ügyvédek, tárgyaltak a közszolgálati alkalmazottak és a mérnökök, eszmét cseréltek az idegenforgalom képviselői, akárcsak a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tagjai. (Témáik voltak: "nemzeti öncélúság a gyakorlatban" és "revízió nélkül nincs Magyarország".) Sor került emellett számos takarékossági tanácskozásra, nótaünnepre és textilrevüre, szerveztek kirándulást a Boráros téri híd építkezéséhez, a Gellért Szállóban pedig Budapest városrendezési terveiből nyitottak kiállítást. A Nemzeti Színház ünnepi előadásai előtt Gyula Diák Munkariadó című prológusát adták elő, és a Turul Szövetség XIV. Országos Követtábora is összeült.
Hetven év távolából nem könnyű megítélni, hogy milyen hatással volt a Nemzeti Munkahét megrendezése a gömbösi ideál, az öncélú, erős és ellenzék nélküli államhatalom megteremtésére. Egy dolog azonban biztos: aki megengedhette magának az egyhetes pesti ünneplést, az igen kellemes körülmények között csatlakozhatott az "egységes nemzeti munka hadseregéhez". A rendezvénysorozatra utazóknak féláron adták a vonatjegyet és a HÉV menetjegyeit, az Operaház és a Nemzeti Színház díszelőadásain 25 százalékos belépődíj-kedvezményt biztosítottak számukra. Azoknak, akik a dohánytőzsdéken megváltott TESZ-jegyigazolványokat felmutatták, a budapesti vendéglősök és kávésok olcsó TESZ-reggelit és TESZ-menüt szolgáltak föl. A fürdők és szállodák mellett még a kereskedők nagy része is kedvezményt biztosított mindazoknak, akik erre a hétre "önzetlen harcosául szegődtek a magyar jövőnek"./p>