A Nemzeti dalt Epstein Hermann negyedik osztályos tanuló szavalta a Dob utca 35. alatti elemi iskolában 1943. március 15-én. Bauer Tamás Sándor feladata volt az ünnep méltatása, majd Ábrahámsonn Tamás harmadikos nebuló következett az Egy gondolat bánt engemet című verssel. Elhangzott még többek között a Lobogjon a zászló - Fränkel Iván és Bernstein Ervin elsős diákok tolmácsolásában -, valamint a Dal a hazáról, amelyet Bauer László és Schőnberger Arthur adott elő. A negyedikesek kórusa a Klapka-induló és az Árpád apánk mellett a Mi a magyart is elénekelte. Összesen huszonöt műsorszámból állt a Budapesti Orthodox Izraelita Hitközség népiskolájának ünnepi megemlékezése.

Ebben a tanévben épp hetven éve működött a hitközség fiúnépiskolája. Az eseményekről beszámoló évkönyv szerint azonban az intézmény nem ünnepelt, "mert erre az idők nem voltak alkalmasak". A tantestület azonban ennyit mindenképp szükségesnek tartott megjegyezni: az iskola hét évtizedes fennmaradása csak azért volt lehetséges, mert "belső munkája a hithez való tántoríthatatlan ragaszkodásunknak, tiszta hazaszeretetünknek és a tudás terjesztésének szilárd pillérein" nyugodott.

A mindennapi munkát viszont számos körülmény zavarta az 1942/43-as tanévben. Az elemi fiúiskolából Schück Mózes és Hirschler Marcell hitoktatót, valamint Speiser Ignác tanítót hívták be hosszabb-rövidebb katonai szolgálatra. A polgári iskola tantestületéből Horn Hugó történelem-földrajz szakos tanárnak, valamint a mennyiségtant tanító Reif Árminnak és dr. Boros Tibornak kellett bevonulnia. Ami viszont a polgári iskolákban erre a tanévre bevezetett Honvédelmi ismeretek című tantárgyat illeti, a tanári karnak az előkészítést célzó erőfeszítései fölöslegesnek bizonyultak: "Ezen új tantárgy tanítása alól a V. K. M. a zsidó iskolákat 8100/1943. sz. rendeletével felmentette".

Az iskola mindennapjaira rányomta a bélyegét a szűkölködés. A téli szünet - mint a fővárosban mindenütt - itt is bő egy hónapig tartott. A nyaraltatást ekkor már második éve Budapesten, a Nagyatádi Szabó - előbb és utóbb: Kertész - utca 32. alatti orvosi rendelő és elemi leányiskola "árnyas, virágos és tágas" udvarán oldották meg. Két turnusban száz-száz elemi és polgári iskolás fiút és leányt fogadtak. A gyerekek játszhattak, tanulhattak, és napi négyszeri bőséges étkezésben részesültek. Nőtt ugyanakkor a napközi otthon kihasználtsága is.

A népiskola 433, valamint a polgári 349 tanulója közül ebben a tanévben is számos gyermek szorult rá a hitközség jótékonykodására. A segélykönyvtár a fiúelemiben 459, a leányoknál 644 könyvet osztott ki. Nagy szükség volt a Pesti Izraeliták Pártfogó Irodája által az iskolának juttatott ötezer pengős adományra is, akárcsak a Mechanikai Szövőgyártól kapott ötven méter szövetre, amelyből a hozzáértő szülők varrták meg a szükséges gyereköltönyöket. Más támogatóktól ötven télikabát, száz lányruha, tizennyolc pulóver és öt pár gumicipő is érkezett. A Hanna gyermekmenzán naponta 110 elemista és 90 polgári iskolás diák kapott ingyenes ebédet. Az elemistáknak emellett ingyenuzsonnát is kínáltak: általában lekváros kenyeret, szűkösebb napokon vajasat.

A Dob utcai iskola eközben mégis igyekezett úgy működni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A tornaórákon havonta egyszer a tanulók emlékébe idézték az utcai közlekedés rendjét. A filmoktatás keretében a polgáristáknak lepergettek 68 ismeretterjesztő filmet. Megtartották a Madarak és fák napját, a Gyermekhéten a szülők előadást hallhattak Takarékosság és önfegyelem címmel. A leányiskola Kiss József önképzőköre külön ülést szentelt a hősi halált halt kormányzóhelyettes, Horthy István dicső emlékének. Ők rendezték az iskolaévet lezáró ünnepélyt is. Az ember tragédiájában Ádámot Kohn Sarolta, Lucifert Sternberg Mirjam adta, majd elhangzott a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!

Az iskola vezetői ugyanakkor azt is tudták, hogy sokkal több a dolguk, mint a gyerekek szellemi és testi igényeinek kielégítése. Az évkönyvben meg is fogalmazták: "A zsidó családok egyensúlyát a rájuk nehezedő különleges körülmények is megingatták, megbolygatták. Az iskolára hárul az a nehéz, de nemes feladat, hogy a sok keserű behatástól felzaklatott gyermeki lelket átmentse egy szebb és boldogabb holnap számára."

A kiadványból kiderül: a következő, az 1943/44-es tanév ünnepélyes megnyitóját szeptember 8-án, délelőtt 9 órakor tartották. Az oktatásban használt tankönyvek listáján a tantestület nem változtatott./p>