Mint a büszke szülő a csecsemő első hasra fordulásával, úgy kérkedett dr. Haller László az Állatkert örvös medvéjének kunsztjaival 1940 nyarán. Az Állatkerti hírek május-júniusi számában egy külön fejezetet szentelt a mackó mutatványainak. Az ifjú medve a gondos tanításnak köszönhetően akkoriban már képes volt két lábon járni, kézen állni, bukfencezni, tapsolni, és épp kerékpározni tanult. Mentora szerint mindazonáltal a "részeg mackó" című szám volt a kedvence: üvegéből mézes tejet szürcsölgetve élethűen utánozta a földre rogyó korhelyeket.

Haller László szerint a medve szereplése tökéletesen tükrözte az Állatkert kettős szerepét, hiszen biztosította az állatok egészséges fejlődését és a közönség szórakoztatását. Hasonló feladat jutott a majmoknak is, akiket - a szakértői indoklás szerint - az unalom egészségre káros hatásaitól óvott meg a rendszeres gyakorlás.

A fókák egyike viszont puszta véletlen folytán vált látványossággá. Történt ugyanis, hogy megbetegedett, ezért egy külön ápoló gondozta - társaitól elválasztva - heteken át. A szokatlan helyzet jellemváltozást idézett elő nála: felgyógyulásától kezdve úgy követte mindenfelé a gondozóját, mint egy hűséges kutya. Rendszeresen kimászott elé a sétányra, rekedt ugatással köszöntötte, majd a nyomába szegődött. Legnagyobb öröme az volt, ha az ő kezéből kapta meg a napi tengerihal-ellátmányát. (A hírlevél szerzője persze nem mulasztotta el megjegyezni, hogy "a mai háborús viszonyok között, amikor a halászat és a szállítás igen sok bajjal jár, a tengeri hal beszerzése intézményünk igazgatóságának sok gondot okoz. Hogy a rendszertelen szállításból eredő bajokat elkerüljük, mindig tárolunk néhány hónapra való halat a hűtőházban".)

A felnőttek akkoriban 20 fillérért, a gyermekek mindössze tízért tekinthették meg a mackót, a fókát vagy éppen a harmincnyolc esztendősnek saccolt öreg ludat, amelyet Tóth Mihály bugacmonostori gazdasági intéző hagyatékából ajándékoztak az örökösök az Állatkertnek. Aki rabja lett a látványnak, akár bérletet is válthatott: a 12 pengős felnőtt-, 6 pengős gyermek- és 8 pengős közalkalmazotti bérlet a lovagló- és hajtóiskola áraiból is kedvezményre jogosított. Igaz, akinek nem volt pénze a belépőre, az sem maradt ki teljesen a kert produkcióiból, hiszen az intézmény lakói a városban is rendszeresen felléptek. A margitszigeti szabadtéri színpadon nyaranta ők alakították a János vitéz huszárlovait. A tevék a Nemzeti Színházban, az Operában és "keleti tárgyú mozgóképeken" szerepeltek. (A Gül Baba című moziban rajtuk kívül az oroszlánkölyköket, a majmokat, a papagájokat és a pávákat is alkalmazták.) A világot jelentő deszkákon állatkerti szamárral, pulival, rókával és bagollyal is találkozhatott a nagyérdemű. De a legnagyobb látványosság kétségkívül az egyik fekete fejű birka volt: estéről estére egy kis szekéren zötyögtették végig az Andrássy úton és a Körúton, egészen a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházig.

1944. szeptember 14-én, amikor az első bombák lehullottak az Állatkertre, temérdek madár pusztult el. Gólyák, récék, sasok és keselyűk maradtak a röpdék romjai között. Még szeptemberben áldozatul esett néhány láma és sok vízi szárnyas. Karácsony után bomba pusztította el a zsiráfpárt - velük a robbanás pillanatában világra jött, teljesen kifejlett borjút -, a kengurukat és a gnúkat. Istállójukban égtek el a ritka európai bölények, légiakna terítette le Ferenc József ajándékát, a huszonöt mázsás elefántbikát. A krokodilok és alligátorok beledermedtek a kihűlő vízbe, ahogy megfagytak az állandó meleghez szokott majmok is. Az éhező nagymacskák egymást marták halálra. Azokat az állatokat pedig, amelyeket elkerültek a bombák, felfalta a főváros éhező polgársága. Őzeket, bölényeket, kócsagokat, tengeri halakat lőttek le puskával, szeltek föl konyhakéssel.

Az ostrom után készült felmérés szerint az Állatkert 2500-as állományából 1945 tavaszát tizennégy állat érte meg. Az elefánttehén, öt víziló, egy teve, egy zebra, egy láma, egy borz és négy madár. A városlakók idővel viszszaszolgáltattak még három majmot, öt shetlandi pónit és egy papagájt. A mackó és a fóka kunsztjait ekkor már csak az Állatkerti hírek fotói idézték./p>