Kartársiatlan diszharmónia
"A csűrdöngölő kimondott férfitánc, a lépések karaktere erőteljes, férfias. Ha lányokkal táncoltatjuk, akkor is csizmásan és nadrágban kell előadni" - figyelmeztette kollégáit Szántó Károlyné a Magyar Tánctanítók Országos Szabadszervezetének Értesítőjében 1948 tavaszán. A szervezett tánctanítók az általa közölt leírásból tökéletesen elsajátíthatták a székely népi táncot, kartáncostul, szólóstul, csujogatóstul.
De kétlem, hogy megtették volna. Az Értesítő március-áprilisi számát olvasva úgy tűnik ugyanis, hogy a magyar tánctanítóknak a legkisebb dolguk is nagyobb volt a csűrdöngölőnél. Gaubek Rezső, a szabadszervezet vezetője legalábbis igazán mélyreható problémákról számolt be A Tánctanítók Szakmai Közössége című cikkében. Mint írta, belső széthúzás és szakmai irigység bomlasztotta immár évtizedek óta a szakmát: "az a kartárs, akinek jól ment, jól is élt, mit sem törődve azzal, hogy voltak válságos évek, amikor különösen a vidéki kartársak közül százan és százan kódorogtak az országban éhesen, rongyosan, »egyéni« balszerencséjükben magukra hagyottan". Gaubek Rezső számára - mint kifejtette - mindig is érthetetlen volt ez a "kartársiatlan diszharmónia", különösen, hogy a tánctanítói hivatás "alapja, szelleme, levegője és életeleme a harmónia".
De az ország társadalmi rendjét a jelek szerint könnyebb volt megváltoztatni, mint a tánctanárok gondolkodásmódját. Bár február 9-én például nagyszerű farsangi mulatságot - és anyagi sikert is arató büfét - tartottak a szabadszervezet helyiségeiben a tánctanító- jelöltek jóléti alapja javára, az egyik kartárs, Gyenes Rudolf továbbra is panaszkodni kényszerült. Mint írta, még a demokrácia beköszöntével sem ért véget az a kor, amikor a kuplészerzők és zsurnaliszták joggal köszörülhették a nyelvüket a tánciskolák tulajdonosain. A tánctanárok egymást szapulták a sajtóban, és naponta láttak napvilágot "röpiratok és különböző förmedvények, melyeket a t. kollégák felelőtlenül" a szabadszervezet nevében terjesztettek. Nem csoda, hogy a vezetőség a legfontosabb feladatának a szakma presztízsének növelését tartotta, hogy az új idők táncmestere "a város, a falu, a tanya kultur diplomatája", valamint a demokratikus ifjúság eszményképe lehessen.
Gaubek Rezső demokratikus tanfolyamok és szemináriumok tartásában, bel- és külföldi utak tanulmányozásában gondolkodott. Kulturális előadásokkal kívánta a tagok ismereteit bővíteni, hogy helytállhassanak az új társadalmi rendben. Fontosnak tartotta a szakmai továbbképzést is, különösen ami a világnézeti ismeretek bővítését illeti. (Alighanem már ezt a célt szolgálta Steppinger Alajosnak a lapot nyitó anyaga is, amely mintegy másfél oldalon foglalta össze a szocialista eszme történetét.) Az elnök emellett célul tűzte ki a közösségi szellem fejlesztését, azon belül is a kartársi szociális gondoskodás intézményes megszervezését: "kultúrház, üdülőház, segélyalap, aggok otthonának létesítése".
A helyzet az volt ugyanis, hogy az 1945-ben útjára indított szabadszervezet száznál is több tagja a felsoroltakból semmit sem mondhatott magáénak. A tömörülés címe, a József körút 8., első emelet Gyenes Rudolf tánciskolájáéval egyezett meg. Boros Ferenc gazdasági felelős legfeljebb arról számolhatott be, hogy az inflációnak áldozatul esett közös vagyon pótlására gyűjtött pénz 1947 végére 13 ezer forintra gyarapodott. A vezetőség úgy számolt, hogy különféle kölcsönök segítségével 1948-ban talán végre módjuk lesz ingatlantulajdonossá válni. A közvetlen cél egy Budapest környéki kis ház volt, annak teljes kifizetése után még egy, míg végül "sikerül később állami támogatással megvalósítani minden táncmester igazi álmát: a Magyar Tánctanítók Szabadszervezetének budapesti székházát".
Nem tudom, a kartársiatlan diszharmónia vagy a szakszervezetek hamarosan bekövetkező államosítása volt-e az oka, de sajnos semmi nyoma annak, hogy valóra vált volna a táncmesterek álma. A szervezet hiányzik a címtárakból, 1948 után a József körút 8. alatt is csak Gyenes Rudolf táncmester helyiségeit találni. Gaubek Rezső viszont megtartotta a tánctanító címet: a pályáját Kispesten kezdő férfiú ekkor a Majakovszkij utca 58.-ban lakott, ott, ahol az ötvenes években a Tánctanítók Munkaközössége VI. kerületi tánciskolája is működött.
Ismerős a cím? Nem véletlenül. A hatvanas évek elejétől vagy negyedszázadon át ott volt a Modern Táncok Iskolája. Tudják, az, amit a Gyenes Rudi bácsi vezetett.
