Lefogadom, vannak önök között olyanok, akiknek hozzám hasonlóan az elsősegély-nyújtási ismeretek kurzusa szerezte a legtöbb meglepetést a gépjárművezetői engedélyért folytatott szívós harc során. Én például sokat gondolkodtam annak idején, hogy a stabil oldalfekvésbe helyezendő sérültek vajon a való világban is viselnek-e a hónuk alatt B betűt, vagy ez kizárólag a tankönyvben van így. De olyan reménybeli úrvezetőt is ismertem, aki egyszerűen fellázadt, mert úgy vélte, szinte semmi esélye, hogy épp gombamérgezetteken kelljen segítenie a közutak mentén.

Nos, van szerencsém tudatni, hogy háromnegyed évszázaddal ezelőtt sem volt igazán más a helyzet. Nem mondom, a Vezérfonál az első segítségnyújtáshoz, különös tekintettel a gépkocsizáskor előforduló balesetekre című munka, amelyet a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete adott ki 1927-ben, lényegesen karcsúbb kis füzet, mint azok, amelyekből manapság tanítják e fontos ismereteket. De a lényeg ugyanaz. Berzéki Paulikovics Elemér dr., az Országos Mentőtestület igazgató-főorvosa minden lényeges tudnivalót egybegyűjtött az élesztés módjairól, a mesterséges "lélekzésről", a baleseti sérülésekről és más bajokról, mint például a gutaütés, megfagyás, nyavalyatörés, villámsújtás, orrvérzés - hogy az akasztásról, mérgezésről és vízbe fúlásról már ne is essék szó.

Paulikovics doktorban szerencsére volt annyi belátás, hogy külön csokorba szedte a gépkocsizáskor előforduló leggyakoribb baleseteket és rosszulléteket. Az ájulás, agyrázkódás, agynyomás, agyvérzés és koponyaalapi törés részleteivel nem untatnám önöket, sajnos ilyenek ma is vannak szép számmal. De a gépkocsizás folyományaként előforduló hisztériás görcsösroham tudományos leírása igazán tanulságos: "Többnyire ideges nőkön jelentkezik, nagy izgalmak hatása alatt. Az egyén hirtelen veszti el eszméletét, síró- vagy nevetőgörcsöt kap, görcsösen rángatózik, ide-oda veti magát s néha a birkózásból ismert hídállásba merevül meg egy időre". A nyugodt fellépés, a ruha kibontása és egy kis Hoffmann-csepp szerencsére ilyenkor is megtette a hatását.

A mentőegyesület persze nem véletlenül hívta föl a figyelmet, hogy "a vezetőnek mindenekelőtt kipihent, nyugodt idegzetre van szüksége és ez okból fontos, hogy felzaklatott kedéllyel, avagy alkoholtól felizgatott idegzettel ne vezessen". Arra az esetre azonban, ha mégis megtörtént a baj, hangsúlyozták, hogy csak a kórház közelében történt baleseteknél "rakják a sérültet kocsira", más esetekben lássák el a helyszínen. E célt szolgálta a gépkocsi mentőszekrénye, amelyben a jódpamacsok, kötszerek, háromszögű kendők, tamponok, sínek, pólyák, ragtapaszok, kötszerkapcsok, ollók és nyelvfogók mellett két tubus Vaselinnek, a Wetol-sebolajnak és több Hoffmann-csepp fiolának is megvolt a helye. Gondos járművezető emellett egy körömkefét, egy kókusz szappant, egy nikkelezett ivópoharat és egy Vezérfonalat is magával vitt, nem beszélve a fogókból, szikékből, szondákból, morfiumból és sebészkesztyűből álló készletről, "az orvos kezéhez" jelzettel.

Érthető persze az elővigyázatosság, ha tudjuk, hogy ekkortájt hihetetlen ütemben nőtt a gépkocsik száma a fővárosban. 1926-ban még csak 3604 személyszállító magánkocsi rótta a budapesti utakat, 1927-ben viszont már 4589. (Paulikovics dr. ekkor legfeljebb sejthette, hogy egy évre rá már 5446-an, 1929-ben pedig 5953-an lesznek.) A közlekedési eszközök által okozott balesetek száma is aggasztó tendenciát mutatott: noha \'27-ben épp örülhettek annak, hogy 881-re esett viszsza az előző évi 987-ről, \'28-ban már 1296 gázolásnak és ütközésnek volt tanúja a város. És az igazi veszély még csak közelgett: 1927-ben például 6333-an tettek autóvezetői vizsgát.

A legtanulságosabb azonban mégiscsak az, hogy ki mindenki tartotta fontosnak, hogy hirdesse magát a Vezérfonálban. Biztosítók, gyógyszergyártók - például a Wetol-sebolaj készítője vagy Erdélyi Dezső a Nádor utcából, aki a Hoffmann-cseppet állította elő -, a Shell és a Rex, a Schmoll Pasta vagy éppen Morzsányi József jelvény-, érem- és plakettgyáros. Dr. Grünwald Vilma királynő úti Szanatóriuma három tökéletes műtőtermét, Dr. Pajor Vas utcai intézménye pedig állandó orvosi ügyelettel működő baleset-állomását reklamírozta. Persze az autógyártók sem maradhattak ki a sorból: a kőbányai Nay és Róna, akárcsak a Hudson, a Renault és a Fiat egymással versengve állították, hogy övék a legkitűnőbb betegszállító autó, amelyet csak kapni lehet.