Bojár Géza minden bizonnyal jó építész és ügyes üzletember volt. De jósnak nem volt valami nagy szám. Igaz, az utókornak már könnyű okosnak lennie. Mi tudjuk, mi következett, Bojár Géza viszont csak tette a dolgát, nap nap után.

1947. július 14-én például levelet írt a Batthyány utca 59. alatti öröklakásos szövetkezetnek, amelyben tudatta, hogy vásárolna sérült, de rendbe hozható villát, illetve bérházat. Egyúttal azt is jelezte, hogy neki is vannak eladó ingatlanai. A Vitézek tere és a Szent Korona útja találkozásánál - ott indul ma a Karinthy Frigyes út - kicsit bombasérült, de jó kilátással bíró kétszobás saroklakást kínált tizenegyezer forintért. Ugyanennyit kóstált egy tökéletes állapotú garzon a Lágymányosi úton.

Nem tudom, megfontolta-e valaki a jövőjét az ingatlanüzletre építő Bojár Géza ajánlatát a Batthyány-utcai Házépítő Szövetkezet tulajdonosai közül. Az azonban biztos, hogy a ház megfelelt az építész kívánalmainak: erősen sérült volt. Ami nem is csoda, hiszen az Ostrom utca és a Batthyány utca találkozásánál állt, azon a területen, ahol szinte minden épületet rommá döntött vagy legalábbis erősen megrongált a hetekig tartó közelharc. Az itteni bérháztulajdonosoknak, illetve a szövetkezetekbe tömörült magánépíttetőknek több évre elegendő feladatot adott a helyreállítás.

Pedig már fél évvel az ostrom befejeződése után megszületett az első rendelet, amely kötelezte a tulajdonosokat a házak leginkább sérült részeinek, a tetőknek a megjavítására. 1945. augusztus 1-jétől két éven át minden épületbirtokos rendkívüli hozzájárulást volt köteles fizetni: ebből a pénzből kaphattak kölcsönt a kérelmezők a tetők rendbehozatalához. 1948 őszére el is készült az összes tető, valamint a hatvanhatezer megsérült lakás háromnegyede. Közben viszont a tulajdonviszonyokat illetően is történt némi változás: a bankokkal, nagyvállalatokkal és jelentősebb pénzügyi alapokkal egyetemben tetemes mennyiségű bérház is az állam tulajdonába került, így a kezelésükre már 1948. augusztus 12-én fel kellett állítani a KIK-nek becézett Közületi Ingatlan Központot. A következő évben megszervezett kerületi ingatlankezelőségek feladata lett aztán, hogy gondját viseljék azoknak az épületeknek is, amelyek tulajdonosai elmulasztották a tatarozást és a berendezések javítását. Végül - 1952 februárja után - gyakorlatilag minden bérház a kezükbe került.

1948-ban persze minderről még alig lehetett sejteni valamit. A Batthyány utca 59. tulajdonosait is a napi ügyek foglalkoztatták. November 11-én visszafizették a Magyar Nemzeti Banknak a 8100 forintos tető-helyreállítási kölcsönt, és ugyanaznap fölvettek 10800 forintot az épület renoválására.

Azt is tudjuk, mire kellett a pénz. Három nappal korábban nyújtotta be Balázs József "bádogos, fűtőkészülék, gáz, vízvezeték, csatornázás és egészségügyi vállalata" a háznak az általa elvégzett munkákat összegző kereseti kimutatást. Csaknem százméternyi ólomcső beszerelése, egy konyhai falikút réz kifolyócsappal, három darab fajanszmosdó támaszokkal, hat darab WC-berendezés és öt darab padlóösszefolyó fért bele ebbe a tetemes summába. (A számla szerint a szövetkezet még alkudott is.)

1949-ben a liftet kellett volna rendbe hozni. A szövetkezet májusban a Magyar Felvonó- és Gépgyár Rt. Wertheim F. és Társa utóda Államosított Vállalattól kért ajánlatot. A cég 15106 forint (plusz forgalmi adó és bélyegilleték) ellenében vállalta volna az egyenáramú berendezés átalakítását váltóáramúra, beleértve a sérült ajtók cseréjét és a járószék javítását - azaz a gumipadló és a tükör pótlását és világítás létesítését - is. Egy hónapra rá a Geiger Felvonó Vállalat küldte el ajánlatát: ők már 9940 forintért - plusz adó és illeték - is felújították volna a liftet.

Volna - mondhatjuk, hiszen tudjuk, hogy a Batthyány-utcai Házépítő Szövetkezet abban az évben már nem rendelte meg a munkát. Könyvelésük szerint fizették a havi 1338 forintot az üvegezési kölcsön törlesztése fejében, 1295 forint volt a helyreállítási kölcsön részlete; 92 forint járt havonta a kéményseprőnek, 173 forint volt a villanyszámla, 450 a vízdíj, 300 a csatornázási díj, 255 az adó. A lift megcsináltatására már nem tellett. Ez a feladat alighanem a KIK-re maradt.