"Látta-e már Budapestet éjjel?" - kérdezte az IBUSZ Autotours prospektusa, mire G. Totosi amerikai állampolgár egy csöppet elmosolyodott. Ő ne látta volna? Igaz, akkor még Töttösy Gézának hívták, de akár doktorálhatott volna is az éjszakai Budapestből.

Azóta viszont eltelt jó tizenöt év. Épp ennyi ideje nem látta G. Totosi a szülővárosát. Némi izgalommal gondolt arra, vajon hogyan festhet Budapest 1960-ban. Egy napra érkezett mindössze, legcélszerűbbnek tűnt hát felülni egy városnéző autóbuszra. Némi gondot okozott, hogy megtalálja a Lenin körút 30.-at, ahol jelentkezni kellett, de végül egy jótét lélek elkalauzolta az Erzsébet körútra. Három óra, ötven kilométer, és mindez húsz forintért - G. Totosi érezte, máris árnyalódik a szociálizmusról alkotott képe.

Először végighajtottak a "munkásköltőről elnevezett" József Attila utcán, vetettek egy pillantást a Vörösmarty cukrászdára - ó, a Zserbó - aztán a busz a "csillogó üzletekkel" teli Váci utcán folytatta az útját. G. Totosi riadtan kapta föl a fejét: a lerombolt Erzsébet híd árván meredező hídfőjére egyáltalán nem volt felkészülve. Még akkor is ez járt a fejében, amikor a Nemzeti Színházhoz értek. A Corvin homlokzata elég kopottas - konstatálta. Aztán kifelé mentek a Rákóczi úton, elhagyták a Keletit, a lóversenypályát, és megérkeztek a Népstadionhoz. "Néhány év alatt világhírűvé vált" - olvasta a prospektusban.

A Városliget viszont kisebb lett - állapította meg, amikor elérték a Dózsa György utat. Nagy irodaházakat látott az út egyik oldalán, a másikon egy emelvényt. "Itt tartják a díszszemléket és az ünnepi felvonulásokat." És hová lett az Angolpark? A nyüzsgő vurstli, a temérdek bódé meg a rémséges Plasztikon? A helyükre épült Vidám Park eléggé szolid intézménynek tűnt. Népköztársaság útja, November 7. tér - memorizálta az újabb helyneveket, de a Köröndön csodálkozva pillantott fel a sillabuszból. Szondi, Vak Bottyán, Balassi? Régen Bethlen, Bocskai és Pálffy állt Zrínyi mellett.

Jé, a Tőzsde. Most a Technika Háza, itt van a televízió stúdiója is. Aztán ott az Ereklyés Országzászló helye, most szovjet emlékmű. A Kossuth téren meg egy új szobor: Kossuth ez is, de valahogy más. És a Kúria? A prospektus szerint képtár, pontosabban Nemzeti Galéria. Irány a Jászai Mari tér: most egy jó nagy, fehér épület uralja. Ez az Országos Rendőr-főkapitányság. Jó tudni.

G. Totosi számára a Margitsziget épp olyan öregesnek tűnt, mint a Liget. Fájóan hiányzott belőle minden mondénság. A régi mulatók helyén süteményt szolgáltak föl, a lovaspólópályán úttörőtábor épült, és romokban állt az Ybl-féle gyógyfürdő a szigetcsúcson. A füzet azt írta: "a helyreállítása folyamatban van". Még szerencse, kár lett volna, ha lebontják. De a busz már az Árpád hídon robogott. Ez is még csak épült, amikor legutóbb erre járt. Az óbudai kis utcák megmelengették a szívét, akárcsak Újlak, meg a Lukács fürdő. De mi az ördög az a Klement Gottwald Villamossági Gyár Ipari Tanuló Otthona? Ja, hogy a Margit körúti fegyház.

A Várban lelassított a busz, így aztán volt ideje alaposan körülnézni. Építkeztek mindenütt, de a Dísz téren vakon bámultak a Honvédelmi Minisztérium ablakszemei. Romos volt a testőrlaktanya is, a palota meg olyan, mint egy üres tojáshéj. A déli oldalon ellenben minden vadonatújnak látszott: tornyok és középkorias várfalak nőttek ki a földből. G. Totosi átpillantott a Tabánra, de ott semmi sem változott. "Itt kerül felépítésre a következő ötéves tervben a tabáni gyógyfürdő-szálló" - olvasta.

A Gellért-hegyet megkoronázó új szobrot már akkor látta, amikor először végigpillantott a városon. A hegy túloldala azonban rengeteg meglepetést tartogatott. Lágymányosi új lakótelep, Bartók kultúrpark, szabadtéri színpad - sorolta a látnivalókat a füzet, ő meg elámulva nézte a kockaházakat az ujjnyi facsemetékkel. "Évről évre korszerű lakások ezrei, üzletek százai, iskolák, orvosi rendelők, mozik épülnek a dolgozók számára" - ízlelgette a mondatot, ahogy a jól ismert szobor új nevét is. Imre királyfi szobra. Szent Korona útja, Kettős kereszt és Palást utca, Horthy Miklós híd - mondta fel magában az útvonalat, aztán bámulta a Műegyetem vörös épületeit meg a Petőfi hídtól délre húzódó lapályt. "Itt épül majd az új budapesti vásárváros" - írta a füzet.

G. Totosi végre megnyugodhatott. Talált valamit, még ha csak egy ígéretet is, ami 1942 óta semmit sem változott.