Fekete műbőrrel borított, leporellószerű fényképalbumba gyűjtötte össze 1980-ban a III. kerületi tanács Óbuda utóbbi harmincöt évének legszebb pillanatait. Korszerű orvosi rendelő, szép óvoda, befőttekben dúskáló élelmiszer-áruház és modern lakótelep látható a képeken, meg egy pillanatfelvétel, amely 1972. november 29-én készült. Leonyid Brezsnyev és Kádár János tett látogatást aznap az Ilku Pál Általános Iskolában.

A korabeli sajtóhírek szerint ez a vizit a szovjet pártfőtitkár ötnapos magyarországi tartózkodásának harmadik napjára esett. A látogatás a hétfői, ferihegyi forró fogadtatással kezdődött, majd egy győri tanulmányúttal folytatódott. A szovjet vezetők szerdán ismerkedhettek meg a főváros legfrissebb látnivalóival. Először is leszálltak a metróba, az átadás előtt álló Kossuth Lajos téri mélyállomásra.

Bár Szépvölgyi Zoltán a Fővárosi Tanács részéről nem győzött szerénykedni - "a mi metrónk méretében kisöccse lehetne, mondjuk, a moszkvainak" -, a pártfőtitkár nagy érdeklődéssel nézte a pesti földalattit. Kérdezősködött a vonal kihasználtsága, a járatsűrűség és a műszaki paraméterek felől - Leonyid Brezsnyev mérnök, jegyezte meg a Népszabadság -, aztán azt tudakolta, vendéglátói szerint nem túl alacsony-e a csarnok mennyezete. Az újság szóról szóra idézte a választ: "Szépvölgyi Zoltán széttárta a kezét: - A tervezők... - Ne fogjuk a tervezőkre! Így volt olcsóbb! - szólt közbe Kádár elvtárs".

A metrótól Óbudára autózott a küldöttség, "ahol szovjet házgyári elemekből emelkedik a magasba immár a lakótömbök és az utcák sokasága". A járókelők jó egészséget kívántak Leonyid Brezsnyevnek, Kádár Jánosnak pedig gratuláltak a friss Lenin-rendjéhez. A vezetők ezután egy átadás előtt álló ház lakásait nézték meg, ott beszélgettek árakról és módszerekről, házakról és közművekről. Felszínre kerültek persze a gondok is: a szovjet pártfőtitkár megtudhatta, hogy miközben tizenháromezer új lakást építenek Óbudán, ötezret le is bontanak, mert olyan régiek. De tovasuhantak a gondok, amikor a magyar és a szovjet vezetők beléptek a vadonatúj, Ilku Pálról elnevezett általános iskolába a Kerék utcában. A tudósító szerint "bőségesen jutott az iskolában a kedvesnél kedvesebb jelenetekből minden jelenlevőnek: úttörőnyakkendő-ajándékozás, emléknaplóba bejegyzés, a gyereksereg túláradó szeretetének megnyilvánulásai és persze autogramkérés vég nélkül".

A szovjet párt- és állami vezetők programjának ekkor még a fele hátravolt. Jártak később Agárdon, az állami gazdaságban és Hernádon, a téeszben. Pénteken Csepelre látogattak, este az Operában volt díszelőadás. Az utolsó napon, a hazautazás előtt még a Magyar-Szovjet Baráti Társaságra is szakított időt a küldöttség.

Mi azonban maradjunk még egy kicsit Óbudán, és nézzük meg jobban ezt a képet. Brezsnyevnek és Kádárnak már ott az úttörőnyakkendő a felöltője gallérja körül. A kucsmás asszony minden bizonnyal a tolmács, a bal szélen álló férfi, nyakában sállal, alighanem a rádió számára készít színes riportot. Lefogadom, a szovjet párfőtitkár éppen jó tanulásra buzdítja az elemistákat. Talán meg is dicséri a modernül felszerelt osztálytermet, ahol már műbőrrel borított székeken ülve, kétszemélyes asztalkák mögött tanulhatnak a gyerekek, és olyan világos van, hogy még az ablakkal átelleni falon is megélnek a dísznövények.

Kellő tapasztalattal azt sem nehéz kitalálni, miért viselnek gumipántos vietnami papucsot az illusztris társaság tiszteletére vigyázzba merevedett gyerekek. A ma már egyszerűen Kerék Iskolának nevezett intézmény homlokzatán napjainkban is elolvasható, hogy "Épült 1972-ben, a centenárium évében". Márpedig vadonatúj parkettára az első tanévben még soha, sehol nem engedték rá utcai cipőben a gyereksereget.

De mire véljük, hogy a papucs fölött pucér lábak, sortok, klottnadrágok kandikálnak ki a helyenként ujjatlan köpenyek alól? Miért öltöztek ezek a gyerekek önfeledt strandolónak november 29-én? Aki járt valaha lakótelepen, magától is tudja a választ. A távfűtőművek ezúttal sem lankadó, legendás buzgalma okozhatta, hogy a szovjet és a magyar vezetők egy röpke pillanatra tényleg beleshettek a budapesti hétköznapokba azon a november végi szerdán, Óbudán.