Tíz rend ruhát, egy télikabátot, két átmeneti kabátot, két pár cipőt és 25 rend fehérneműt számlált össze gróf Zelenski Róbert ruhatárában Szénásy György hagyatékügyi előadó. A grófnak volt még 24 mosókesztyűje, 6 férfihálóinge Z. R. monogrammal, 6 rend ágyneműje, valamint 3 nagy abrosza és 24 asztalkendője meg szalvétája. Rendelkezett 72 törülközővel is, akárcsak 38 méter törülközőre való anyaggal.

A ruhaneműk, ágyneműk meg a 14 tollpárna és a 10, "erősen használt" paplan értékét összesen 1387 pengőre becsülte a hivatalos közeg. A hagyatéki leltárba a lajstromozó följegyzett még egy kétfedelű aranyórát tiszti lánccal, egy zöldköves arany pecsétgyűrűt és egy arany irónt. A gróf garázsában ott állt egy "kb. tizenkét évvel ezelőtt vásárolt nagyfogyasztású Minerva auto". Ezt 1500 pengőre taksálta Szénásy György.

A gróf halála után fél évvel, 1940 áprilisában fölvett leltár szerint Zelenski Róbert nem volt a személyes tárgyak megszállottja. Vagyona azonban - talán éppen ezért - igen tetemes volt. A Magyar Általános Hitelbank Rt.-nél 49 tétel részvényt és kötvényt találtak a hatóság emberei, mintegy 170000 pengő értékben. A különféle pénzintézeteknél vezetett számlákon 470000 pengője volt, és akkor még nem beszéltünk a földbirtokokról, a kastélyokról és az üzemekről.

A hagyatéki leltár is csak a gróf lakásául szolgáló Vilma királynő út 4. alatti villa értékeit részletezi. A ház és a hozzá tartozó 625 négyszögöles terézvárosi telek 127800 pengőt ért. A benne lévő ingóságokért további 18000 pengőt könyvelt el a kirendelt előadó.

Zelenski Róbert férfiszoba-berendezése egy nagy íróasztalból, 3 nagy üvegajtós könyvszekrényből és 2 fiókos szekrényből állt. A bőrgarnitúra része két dívány és hat fotel - a 400 pengőből ítélve elég kopottak. Akadt a házban pianínó zongoraszékkel, 18 kötet Pallas Lexikon, és 2000 további kötet könyv (1000 pengő értékben). A hagyatékügyi előadó talált rézcsillárt, fém állólámpákat, olajfestményeket - a Kislány kacsákkalt például 100 pengő értékűnek vette -, szobrocskákat, nippeket, ezüst hamutartókat és képkereteket, tálcákat és tálalókészletet. Feljegyzett sok-sok kopott szőnyeget, egy fehér, fényezett ebédlőberendezést a 18 széken avult selyemhuzattal, és egy 24 személyes, hiányos, de címeres porcelán étkészletet. Lajstromba vett egy férfi hálószobabútort, egy régi kelengyésládát és 4 bőröndöt, valamint egy plüsshuzatú szalongarnitúrát faliórával és vitrinnel, és 3 bádog mosdóállványt, felszereléssel. Az "1 ócska, fényezett íróasztal, 1 szék", akárcsak az ötpengős vízfestmény aranyozott keretben minden bizonnyal a személyzet lakrészéből került elő.

Gróf Zelenski Róbert valóságos belső titkos tanácsos és felsőházi tag már 1937 karácsonyán elkészítette a végrendeletét. Nyolcvanhét éves volt akkor. Végakarata értelmében a villát és a berendezés nagy részét lovag Zelenski Jánosné, gróf Zay Klára örökölte, de a végrendelkező a környezetében élőkről is igyekezett gondoskodni. Kikötötte, hogy a titkára, R. Fodor József kapja meg az általa használt bútorokat, és számos részvényt is a nevére íratott. Hűséges szolgálóinak kétéves fizetésüket hagyta, ápolónőjének 10000 pengőt szánt. A birtokait öröklő rokonainak meghagyta, továbbra is gondoskodjanak a kegydíjasairól.

A konzervativizmusáról híres politikus persze azt is igyekezett biztosítani, hogy eszméi ne merüljenek feledésbe. Végtére is 1881, azaz képviselővé választása óta hangoztatta őket. Végrendeletében 100000 pengős alapítványt tett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület javára, hogy halála után se szűnjék meg a földreformok elleni harc, "minthogy az eféle mozgalmak erőszakos beavatkozást jelentenek a földelosztás természetes alakulásába".

Nem tudom, mi lett a fenti eszméket leghatásosabban kifejtő publicistának, illetve közszereplőnek szánt díj sorsa. Azt azonban állíthatjuk, hogy ha van túlvilág, "A szocializmus ellen" című fulmináns munka szerzője borzadva nézte onnan, mi történik a Vilma királynő út 4. alatti egykori otthonával. A szecessziós luxusvilla, amelyet 1896-tól 1939. november 20-án bekövetkezett haláláig lakott gróf Zelenski Róbert, 1945-ben a szovjet állambiztonság börtöne lett, és ekként szolgált egészen 1948-ig. Ebből a szempontból az árnyas fasorral szegélyezett utca új neve is igazán kézenfekvőnek mondható: keserű, tehát Gorkij.

/p>

A Lelőhely-sorozat egésze megtalálható a Adatpark rovatában