Polgár Dánielt alighanem megjavulni küldték Rákospalotára, a Wágner Manóról elnevezett nyilvános magángimnáziumba. Az 1939/40-es tanévre kiállított Ellenőrző könyvében legalábbis az olvasható, hogy előzőleg megbukott Hajdúnánáson. Így aztán, bár már betöltötte a tizennyolcat, hetedikesként foglalta el helyét a gimnáziumban. Egy olyan intézmény padját koptatta ekkortól, amely a szigoráról és a húsz-harminc százalékos bukási arányról volt híres.

A fiúiskolát még Wágner Manó apósa alapította. A brit felsőosztály mintaintézményét, Etont szerette volna viszontlátni a Pesthez közeli, gyorsan fejlődő településen. Az internátussal kiegészített tanintézet - a növendékek jó része bejáró volt - egy pompás kertben állt, a diákok nyáron tornáztak, télen korcsolyáztak, de lovaglást és vívást is lehetett tanulni. Gyorsírást és fotózást oktattak, és az ógörög helyett az angol nyelvet tanították.

Polgár Dániel, egy debreceni postatanácsos fia azonban az Ellenőrző könyv tanúsága szerint nem egykönnyen vette át a brit elit életformáját. Mindössze az önképzőkörbe iratkozott be - húsz fillér volt a havi tagdíj -, no meg eljárt az énekkar próbáira. Az ellenőrző is szinte teljesen kitöltetlen maradt, csak a kötelező olvasmányok jegyzéke került bele. Az ifjú, ha teljesítette a havi penzumot, a tanév végére Gárdonyi, Mikes Kelemen, Bessenyei és Kazinczy gondolataival is gazdagabb lett.

Igaz, a wágneristák ellenőrzője önmagában is elég jól mutatja, milyennek látta az alapító család az ideális diákot. A napirendi minta szerint a tanuló reggel fél hétkor kelt, este kilenckor feküdt. Reggel és este nem mulasztotta el az imádkozást. Hangos imádsággal kezdődött a tanítás is, utána következett a vigyázzállásban elszavalt magyar hiszekegy. A tanítási nap végén ugyancsak hangos imában mondtak köszönetet a tanulók az aznap elért eredményekért. Vasár- és ünnepnapokon istentiszteletre mentek, erről szükség esetén igazolást vittek a hittanárnak. Külön szabály mondta ki, hogy "súlyosan bűnhődik az a tanuló, aki társának vallását gúnyolja vagy csúfolja. Izraelita vallású diákok szombaton mentesülhettek az írásbeli feladatok alól.

Polgár Dániel, míg a Wágnerba járt, csak magyar gyártmányú tanszereket használhatott. Az iskolában magyaros formaruhában jelent meg, ünnepélyes felvonulások alkalmával tollat tűzött a sapkájára. Ha országzászló előtt haladt el, fejet hajtott. Az iskolában nem pörlekedett, nem zajongott, az óraközi szünetben az udvaron tartózkodott, de ott sem labdázott vagy kergetőzött. Nem szemetelt, a berendezést nem rongálta, fölösleges tárgyat nem vitt az iskolába. Nem késett a tanításról, de nem is ért az épülethez túl korán. A gimnázium környékén nem ácsorgott.

Pénzt nem adott másnak és nem kért kölcsön, nem kártyázott, valamint nem dohányzott és nem ivott alkoholt. Egyáltalán: kávéházba még szülei társaságában sem lépett, éttermi étkezéshez előzetes osztályfőnöki engedélyt kért. Színházba, hangversenyre, mozgófényképes előadásra csak úgy tette be a lábát, ha ehhez a tantestület írásban hozzájárult. Táncmulatságot, tánciskolát nem látogatott, este kilenc után az utcára nem lépett, iskolán kívüli egylethez nem tartozott.

Akkoriban, amikor Polgár Dániel e szabályokkal szembesült, Wágner Manó már tíz éve halott volt. Fia, Negyedi-Wágner Aurél igazgatta a gimnáziumot, az ő intézkedésére történt a korábbi fatornyos, faragott díszes épület kockaházzá bővítése is. Polgár Dániel már ebben az új iskolában tanult. De ha kinyitotta az Ellenőrző könyvét, Wágner Manó emlékével szembesülhetett. Megtudhatta például, hogy a német születésű alapító címeres magyar zászló alatt, fejét Nagy-Magyarország térképén nyugtatva kívánt a sírban nyugodni. Elolvashatta a következőket is: "ha majd megíródik a várossá nőtt Rákospalota története, nem lesz ott egyetlen mozzanat sem, ahonnan Wágner Manó neve hiányozhatna".

Nos, ebben igaza lett a látnoknak. Rákospalota 1974-es keltezésű históriájában valóban sokat foglalkoztak a szerzők Wágner Manóval. Iskoláját sovinisztának, klerikalistának, a legreakciósabb szelleműek közül valónak tartották. Azt is írták, hogy "az uralkodó osztály gyermekeinek az iskolában meg kellett tanulniuk a feltétlen engedelmességet, hogy majd uralkodni tudjanak.

Ami azt illeti, Polgár Dániel kortársainak erre már aligha volt idejük.