A könyvtár csönget egy picit
1944 karácsonyán már a fél város lent kucorgott a pincében, de a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyes fiókjaiban még mindig lehetett könyvet kölcsönözni. Igaz, a kőbányai Halom utcai részlegben erre már hónapok óta nem volt mód: a helyiség telitalálatot kapott ugyanis, a megmaradt köteteket raktárakba szállították. A Verpeléti úti fiók viszont - amelyet a hadicélra lefoglalt Corvin téri könyvtár pótlására hoztak létre - az év utolsó napjáig nyitva tartott. Aki kimerészkedett az utcára, akár be is térhetett az olvasóterembe egy kis békebeli lapozgatásra.
Három héttel később azonban egészen más látvány fogadta a könyvbarátokat. A központi könyvtárba beesett a hó, az olvasótermében leszakadt a bronzcsillár, az óvóhelyen pedig katonalovak trágyájában hemperegtek a Budapest gyűjtemény odalent biztonságba helyezett, pótolhatatlan metszetei. A Molnár utcai fiókot feldúlták, a Fő téri könyvtárba egymást váltó katonai csapatok kvártélyoztak be, a Krisztina körúton a belövések miatt váltak életveszélyessé a helyiségek. Az állatkertben a könyveknek sem jutott jobb sors, mint az egzotikus állatoknak: az utóbbiakat megették, az előbbiekkel befűtöttek a nélkülöző budapestiek. Az 5761 kötetes állomány csodák csodájára megmaradt kisebbik felét a központba menekítették az alkalmazottak.
A könyvtárosok mentették, amit menthetőnek találtak. Takarítottak, leltároztak, polcot ácsoltak, és amint tehették, kinyitottak. Körülöttük a rommá lőtt város is lassan magához tért. Olykor folyt víz a csapokból, helyenként már volt közvilágítás, és a pontonhidakon át lehetett jutni Pestről Budára. A Várban még folytak a harcok, amikor 1945. február 7-én a Phoebus Rt. energiájának hála az újpesti víztoronytól a Forgách utca felé elindult az első 55-ös villamos. Március 26-án a Váci úton, április 30-án a Nagykörúton, május 16-án az Üllői és a Rákóczi úton tűntek föl az első járatok. Reggel fél hat és tíz óra, majd délután fél kettő és este kilenc között szállították a kocsik az utasokat. Nem csoda, hogy augusztus 6-án a BSZKRT elnöke büszkén jelentette: a hálózat 77 százaléka újra ép, a járműpark 60 százaléka ismét üzemképes.
Alighanem a villamosüzem látványos feltámadása adta az ötletet dr. Fort Sándor könyvtári főtisztnek, hogy javaslatot tegyen a mozgókönyvtárak létrehozására. Vas Zoltán polgármester melegen támogatta az ötletet, így július 16-án, majd 23-án útnak indulhatott az első két, villamosba telepített fiók. Az 1. számú mozgókönyvtár vezetője Kolozsvári Géza volt: ők a Béke téren és a Bosnyák téren várták az olvasókat. A 2. számú mozgókönyvtár a kőbányai Liget tér és Kispest között közlekedett, Sárosi Istvánné vezérletével. Néhány hónappal később indulhatott útjára a harmadik villamos, amely a Török utcai, a Lejtő úti és az Albertfalvai kitérőt ejtette útba. A járaton - akárcsak később a kelenföldi villamoskocsiszínben - dr. Kolozsvári Gézáné dr. Schöner Magda könyvtártiszt szolgálta ki az érdeklődőket.
A Szabó Ervin Könyvtár precízen vezetett statisztikái szerint az első mozgókönyvtár 1052, a második 938 kölcsönzőt fogadott 1945-ben. Észak- és Dél-Pesten is a háztartásbeliek, a köztisztviselők, a magántisztviselők, valamint a bérmunkások és kereskedelmi alkalmazottak jeleskedtek a beiratkozásban. A villamosonként csaknem háromezer kötet közül a szépirodalmi műveket jócskán többet forgatták, mint az ismeretterjesztő köteteket.
Bár a könyvtári hálózat az elkövetkező években megerősödött, Nagy-Budapest megszületése továbbra is nélkülözhetetlenné tette a mozgókönyvtárakat. A FSZEK 1954-es évkönyvében közölt térkép szerint akkoriban tíz állomáshelyen várták villamosok az olvasni vágyókat: Újpesten, Pestlőrincen, a Kerepesi úton, a Dózsa György út két pontján, Rákospalotán, Albertfalván, valamint a II. és a XII. kerületben is. A szomorú sorsra jutott állatkerti kirendeltséget - amelyet 1945 nyarán egy rövid időre feltámasztottak, de aztán újfent kénytelenek voltak bezárni - az ötvenes évek elején ugyancsak mozgókönyvtár pótolta. A szakemberek itt "Szabó Ervin egyik kedves ötletét valósították meg": két póniló húzta a kocsit, amelyről a gyerekek olvasnivalót választhattak maguknak.