Molnár Győzőről és az ő födémmegerősítésért vívott Vadász utcai szabadságharcáról meséltem önöknek a legutóbb. A Molnár család dossziékban lefűzött sagája egy másik kitartó küzdelem emlékét is megőrizte. Ez a történet ifjabb Molnár Győző lakásigényléseinek másodpéldányaiból bontakozik ki.

Lakásigénylés? Mára persze szinte a fogalom is feledésbe merült. Bezzeg nagyon is ismert volt az 1949 és 1990 közötti évtizedekben, amikor hiába nőtt hetvennégy százalékkal - azaz háromszázötvenezerrel - az odaítélhető otthonok száma, az államhoz egyre csak dőltek az újabb és újabb kérvények. A hatvanas és a hetvenes években változatlanul százezer körüli igénylést regisztráltak a tanácsok, és csak a nagy lakótelep-építések idején, 1985-re sikerült ötvenegyezerre mérsékelni a számukat.

Nem csoda, hogy az állam mindent elkövetett, hogy lebeszélje az embereket az igénylésről. 1961-től lakbérpótlékot vetettek ki azokra, akiknek lakásában szobánként kettőnél kevesebben laktak. Ötéves helyben lakáshoz és munkaviszonyhoz kötötték az ingatlanhoz jutás jogát, és nagyjából tízévenként egyszer elrendelték a lakásigénylések megújítását. Aki bújt, bújt...

Molnár Győző azonban a kitartó igénylők közé tartozott. 1974-ben, huszonnyolc évesen töltötte ki első Lakásigény-bejelentését. Számot adott családi állapotáról, munkáltatójáról, arról, hogy "fizikai, ill. termelést (üzemekben) közvetlenül irányító műszaki dolgozó-e. Referált, hogy ő és házastársa mióta lakik a fővárosban, és mióta dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Megnevezte foglalkozását, számszerűsítette havi jövedelmét. Bevallotta jelentősebb vagyonát: lakása, nyaralója, gépkocsija nem volt, csak 400 négyszögöl szőlleje. Ingó vagyonát 6000 forint értékűre becsülte. (Ifjabb Molnár akkoriban 2700-at keresett egy hónapban a Szentendrei úti házgyár marósaként.)

Az igénylésen azt is feltüntette, hogy házassága hét éve alatt a Vadász utcai, komfort nélküli, aládúcolt lakás 22 négyzetméteres szobáját lakták négyen. Innen két és fél szobás, összkomfortos, új tanácsi bérlakásba szerettek volna költözni. A "lakásigénylés egyéb indokai" rubrikába csak ennyit írt: "Mivel egy szoba áll rendelkezésre, családtervezésünket nem tudjuk megvalósítani. (3 gyermeket szeretnénk nevelni)". Végül aláírta, hogy körülményei változását minden év őszén bejelenti a hivatalnak, és ha lakást kap, azt semmiképp sem fogja "túlnyomó részben" albérlők, ágybérlők, illetve fizetővendégek rendelkezésére bocsátani.

Nyolc évvel és egy házassággal később ismét szülei Vadász utcai lakásában találjuk ifjabb Molnár Győzőt. Ekkorra a Lakásigény-bejelentés űrlapja 1 forintról 3-ra drágult, igaz, az oldalak száma is a duplájára nőtt. A hivatal ezúttal is kikérdezte Molnárékat családi helyzetükről, a Vadász utcai lakás ismérveiről - "állandó tartózkodásra nem alkalmas, mert állagának romlása miatt a műszaki hatóság bontandó épületnek minősítette" -, előző lakóhelyükről és hogy onnan miért távoztak. Jelezniük kellett, milyen lakást szeretnének (beérték volna egy és fél szobás, komfortos otthonnal). Arra is kíváncsi volt a hivatal, fizikai dolgozó-e az igénylő, mióta és hol dolgozik, volt-e kettőnél több munkahelye az utolsó öt évben, szűnt-e meg bármelyik is közülük "kilépett" bejegyzéssel, és hogy tagja-e az igénylő, esetleg házastársa szocialista brigádnak. Jó pontnak számított, ha a lakásra vágyó valamilyen kitüntetésnek birtokában volt, lett légyen az a Kiváló Ifjú Szakember cím. Hasonló jelentőséggel bírt a választott testületi tagság és a társadalmi megbízatás.

Ifjabb Molnár Győző és neje viszonylag gyakran váltott munkahelyet, ráadásul egyetlen kitüntetést sem tudott felmutatni. Kérték viszont figyelembe venni a tényt, hogy komfort nélküli lakás egyetlen szobájában élnek négyen, és az aszszony ismét gyermeket vár. Molnárné még azt is odaírta: "SOS!"

Talán ez a kétségbeesett segélykiáltás okozta, hogy alig egy évvel később Molnárék megkapták a kért lakást. Igaz, nem lakótelepit és nem is összkomfortosat. A költözködéssel viszont nem kellett sokat bajlódniuk. Az aládúcolt, lebontásra ítélt Vadász utcai ház második emeletén utalt ki nekik egyszobás lakást a tanács.