A balesetek csökkentéséért
Megfigyeltem, hogy már csak vasárnap kora délutánonként és irtóztató hóesések után lehet jó tempóban autózni a városban. Nem csoda, hogy mindig nosztalgiával nézem a hatvanas években készült filmeket, amelyeken az úrvezetők legfőbb gondja, hogy rájuk sípol-e a rendőr, és ha valaki megérkezik az úti céljához, hát egyszerűen megáll a járda mellett.
Persze lehet, hogy tévedek, és az az idilli kor nem is volt olyan irigylendő. Legalábbis 1964 szeptemberében már Útmutatót volt kénytelen kiadni "A közlekedési balesetek csökkentéséért" a Fővárosi Autótaxi Vállalat gépkocsivezetői részére az üzemi szakszervezet. A bevezetőben így indokolták a lépést: "Naponta halljuk vagy olvassuk az újságokban, hogy a gépkocsiforgalom hatalmas emelkedésével - a sok óvórendszabály ellenére is - mily nagymértékben növekszik a közúti balesetek száma".
A szakszervezeti bizottság néhány jól megválasztott fényképpel is illusztrálta a sofőrökre leselkedő veszélyeket. Bemutattak például egy taxit, amely a Széna tér felé haladtában megcsúszott a síkos kockaköveken, nekiütközött a terelőoszlopnak, és kidöntötte. (A terelőoszlop egy lábra állított golyóforma, amely a kötelező haladási irányt mutatta. Régi képeken sokat láthatnak belőle.) Egy másik taxi a Váci úton távolodott az Árpád hídtól, amikor hátulról belement egy kanyarodni kívánó autóba. A kár - dörögte a szakszervezeti bizottság - 2150 forint volt. A sofőrök láthattak emellett vasúti átjárón szétpréselt Pobedát, meg olyan Wartburgot is, amelyet a Göncöl utcánál kapott el egy jobbról érkező teherautó. (9338 forint veszteség érte ekkor az államot!)
Semmi kétségem afelől, hogy a szakszervezeti bizottság füzete elérte a kívánt hatást. A gépkocsivezetők a rábeszélés hatására ezután a korábbinál is jobban tartották magukat a szolgálati rendtartás előírásaihoz. Viselték a rendszeresített formaruhát, a sapkát és a vállalati jelvényeket, öltözéküket polgári ruhadarabbal véletlenül sem egészítették ki. A nők feltűzött hajjal, télen svájci sapkában, a férfiak megborotválkozva ültek a volán mögé. Körültekintően kezelték a taxamétert, állami nyugtával fizető utastól udvariasan kérték el a személyi igazolványt. A kocsiban felejtett tárgyat a központban adták le, és még munkaidő után sem vitték ki az utas lakására. Ha az utas fuvarozás közben meghalt, az esetet jelentették a legközelebbi rendőrnek, a kocsit pedig fertőtlenítették.
A szakszervezet a rendtartásban foglaltak mellett néhány kiegészítő javaslattal is élt. Kiemelte például, hogy a szeszesital- és kábítószer-fogyasztás mellett a mértéktelen kávéivás is kerülendő, és megrótta azokat, akik szabadidejüket "szórakozással, strandolással, kirándulással töltik, így alvásra csak 1-2 óra jut". Elítélőleg szóltak azokról a sofőrökről, akik az utas unszolásának engedve maguk is felhajtanak egy pohárkával, vagy egyenesen vendéglőről vendéglőre szállítják a kuncsaftot, és vele mulatnak.
Udvarias viselkedésre szólították fel a taxisokat, kiemelve, hogy maguk nyissák és csukják az ajtókat - egyébként is, sok balesetet okozott már, hogy az utas rácsapta a sofőr kezére a kocsiajtót. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a menet közbeni evés, cigarettázás és fecsegés mind-mind komoly veszélyforrás. A szakszervezet hangsúlyozta: a gondos sofőr figyeli az időjárás-jelentést, indulás és kanyarodás előtt hátranéz, nem jön-e mögötte valaki, és meghibásodás esetén azonnal nekilát a gépkocsi megjavításának. (Ne feledjük: ekkortájt a fővárosban közlekedő mintegy ezer taxi töredéke volt csak modern Moszkvics és Warsawa, zömük még a háború előtt állt forgalomba.)
Mára persze a füzet intelmeinek többsége feleslegessé vált. Immár ismeretlen fogalom a telefonos droszt és a taxihiány, alig találni a városban csúszós keramitburkolatot, sőt a párhuzamos közlekedéssel is megbarátkoztak a sofőrök. De jelentem, negyven év sem volt elég, hogy elháruljon a balesetveszély a kiadványban is felsorolt kereszteződések némelyikéről. Legalábbis alig telik el nap, hogy ne hallanék csörömpölést a Dob utca és a Csányi utca sarok felől. És amilyen furcsa az élet, az összekoccant autók valamelyikéből leggyakrabban mérges taxisofőr ugrik ki öklét rázva.
