Minden kérés meghallgattatik
A gázra alapozott háztartás előnyeit ecsetelte a háziasszonyoknak az 1940-es évre kiadott Gáznaptár. A Budapest Székesfőváros Gázművei által megjelentetett füzet főszereplője, a snájdig csapember (így, nemecsekernősen) az egész modern lakáson végigkalauzolta a meggyőzendő kurta szoknyás menyecskét. A tetejébe még versben is beszélt. Nem csoda, hogy a gázcsövet mintázó alak, fején a sildes sapka módjára viselt csappal, a címlapon egyenesen Rómeóként tűnt föl.
Ajánlata egyébként tényleg vonzó lehetett a kor asszonyának. A takarékláng mintájára elnevezett takarékgázt kínált ugyanis, ami annyit tett, hogy a lakószobánként számolt havi húsz köbméteres fogyasztás köbméteréért 20 fillért kellett fizetni, de afölött már csak 12 fillérbe került a gáz. "Takarékos háziasszony gázzal főz" - hangsúlyozta a vállalat, megemlítve, hogy a gázkészülékek helyes használatát Vilmos császár úti helyiségében ingyenes előadásokon sajátíthatják el az érdeklődők. ("Tanulj gázzal bánni, kisebb a kiadás, / Minderre megtanít a gázelőadás.")
Csapemberünk így indította a tárlatvezetést: "Bár a testem vasból, szívem zárja henger, / Tudom, rám figyel majd minden okos ember." E felütés után következett a fürdőszobai vízmelegítő és gázfűtőkályha, a garzontűzhely, a gázvasaló, a konyhai kis vízmelegítő, valamint a gázhűtőszekrény és a családi gáztűzhely meleg hangú dicsérete. A Gázművek persze kihasználta az alkalmat, hogy az összes termékét a nagyközönség figyelmébe ajánlja. Így jutott egy rajz és egy rím a városi gáz előállításakor visszamaradt koksznak, valamint az azt hasznosító fűtőberendezésnek is: "Cserép a ruhája, koksz a tápláléka, / Tartós meleget ont a Termokoksz kályha."
Bár a csapember azt ígérte, "Nagymosás miatt sem fordul fel már a ház, / Gázmosóüst alatt vígan lobog a gáz", az 1940-es Gáznaptár hajdani tulajdonosa ezzel talán nem értett teljesen egyet. Számára alighanem még mindig okozott némi gondot a házimunkák legnehezebbikének tartott mosás. Ezt mutatja legalábbis, hogy hónapról hónapra gondosan bejegyezte a mosónapot. A pesti háziasszonyok bevált szokása szerint ilyenkor fogadta a munka nehezét elvégző mosónőt. Emellett csak a fontosabb családi név- és születésnapokat, valamint az évfordulókat írta be a naptárba.
Talán egy fiókban vagy egy könyvbe csúsztatva vészelte át a Gáznaptár az 1940 után következő éveket. A jelek szerint akkoriban jutott újra szerephez, amikor a csapember bölcs tanácsai éppen a kevésbé fontos dolgok közé sorolódtak. 1945 után egyfajta naplóvá vált a füzet. Tulajdonosa akkortól mindig tudta, melyik napon mire érdemes emlékeznie.
Ha végiglapozzuk a naptárt, a csapember vidor rímei alatt a következő bejegyzéseket találjuk:
1945. január 14. Józsika megsebesült. Január 23. Józsika egy napra hazajött szabadságra a Sashegyről. Február 7. Józsika fogságba esett. November 19. Első hír Józsikáról. 1946. március 16. Első lap Józsikától. 1947. június 18. Józsi megjött.
1945. július 23. Levél Béluskától. November 17. Béluska hazaérkezett.
1945. augusztus 15. Első hír Gyusziról. Szeptember 5. Gyuszi hazaérkezett. 1946. július 31. Gyuszi belépett a Jézus Társaságába. 1948. július 31. Gyuszi letette a fogadalmat.
1948. augusztus 11. 25 éves házassági évforduló.
1946. január 9. Margitka halála. 1947. július 12. Karcsi bácsi halála. 1948. május 6. Lajos bácsi halála.
Egyetlen hosszabb bejegyzés található mindössze a Gáznaptárban. Májushoz írta be valamikor a háziasszony. Hogy melyik évben, azt ma már lehetetlen volna kideríteni. Így hangzik: "Pünkösd hajnalán fél 5-kor van mise a Fő utcai kapucinus atyáknál. Minden kérés meghallgattatik."
