Egy igazi lovagias ügy
Egy ügyvéd szemétre vetett irattárában elképesztő papírokat találhatunk. Öngyilkos cselédlány halálát feltáró jegyzőkönyvet. Hagyatéki ügyeket, részletes vagyonleltárral. Még egy valódi lovagias ügy dokumentumai is ott lapultak dr. Albrecht Ferenc ügyvéd úr dossziéiban.
Nem akármilyen botránynak lehetett tanúja 1937. június 14-én délután a Duna-korzó közönsége. A Negresco kávéház teraszán egy középkorú és egy fiatalabb úr szólalkozott össze. A perpatvar tárgya egy kávéházi asztal és két szék volt. Endre Lajos nyugalmazott főhivatalnok feleségével és felnőtt leányával uzsonnázott a korzón. A két hölgy később sétálni indult. Ekkor lépett oda Körmendy-Ékes Sándor miniszterelnökségi miniszteri segédtitkár, és engedelmet kért, hogy leülhessen az asztalhoz. Egy hölgy társaságában volt ugyanis, akivel kutya is volt, így a járda mellé szerettek volna ülni. Endre Lajos azonban sajnálattal közölte, a helyek el vannak foglalva. A fiatalember ezt kétségbe vonta: "Nem látom nyomát annak, hogy itt rendelés történt volna, még víz sincs az asztalon" - mondta. Szó szót követett, Endre végül kilátásba helyezte, hogy lepofozza a fiatalembert.
Innen már nem volt visszaút.
Az urak mindenben a szakirodalmat, dr. Rácz Vilmos Párbajkódexét követték. Még a helyszínen névjegyet, illetve címet cseréltek, majd megnevezték segédeiket, akik haladéktalanul hozzáláttak a tárgyaláshoz. Endre Lajos Király Istvánt és magát Rácz Vilmost kérte föl. Körmendy-Ékes helyzete egy kissé bonyolultabban alakult: a képviseletében eljáró dr. Keoves András és dr. Bernolák Jenő a június 22-i tárgyaláson lovagias ügybe keveredett Rácz Vilmossal, ezért kénytelen volt lemondani a posztjáról. Így került a képbe Albrecht ügyvéd úr, aki Purgly Sándorral az oldalán látta el a segédi feladatot.
A négy segéd június 24-én ült le tárgyalni a Belvárosi Kávéházban. Páronként előadták a tényállást, majd bejelentették, hogy megbízóik kölcsönösen felajánlották egymásnak a lovagias elégtételt. Ám ekkor kiderült: Körmendy-Ékes emléklapos tiszt, így "az ő részére a felajánlott elégtétel adása és nyújtása egyaránt az illetékes parancsnokság jóváhagyásától függ".
Szerencsére a Magyar Királyi I. Ferencz József - Jászkun 1. honvéd huszárezred parancsnoksága július 12-én az ügyet kedvezően bírálta el. Ennek ellenére hónapokig nem történt semmi. Már januárt írtak, amikor Albrecht Ferenc levélben fordult Rácz Vilmoshoz, sürgetve az ügy befejezését. Májusban Rácz jelezte: Endre Lajost nem találja, sőt nem is lát arra reményt, hogy rábukkanjon. Megoldásként azt ajánlotta, hogy mivel a jegyzőkönyv szerint a lovagias elégtételnél nincs szükség a felek jelenlétére, a segédek maguk zárják le a dolgot.
A megbízottak május 24-én Albrecht Ferenc Erkel utcai irodájában gyűltek össze. Rácz Vilmos és Király István az Endre Lajos által elkövetett sértésért felük nevében ünnepélyes bocsánatkérést fejeztek ki. Ezt követően Albrecht Ferenc és Purgly Sándor megbízójuk akaratát tolmácsolva mély sajnálkozásukról biztosították az ellenfél segédeit. Nem is maradt más dolguk, mint hogy megállapítsák, a "lovagias ügy a lovagiasság szabályai szerint elintéztetett". Albrecht Ferenc elkészítette az újabb jegyzőkönyvet, amelyet aztán mind a négyen elláttak a kézjegyükkel.
Rácz Vilmos, lefogadom, ekkor elégedetten dőlt hátra a Pénzügyi Hírlap szerkesztői székében. Fülében csengett az általa írt Párbajkódex néhány bevezető sora: "ha nem volna lovagias út, akkor úriemberek, akik közt sértés esett, baráti jobbot felemelt fővel egymásnak sohasem nyújthatnának". De lám, erről szó sincs, hiszen minden elrendeztetett.
Tulajdonképpen kár, hogy a nyugalmazott főhivatalnok és a miniszteri segédtitkár életében mindössze egyszer találkozott. 1937. június 14-én, este hat körül, a Negresco kávéház teraszán.
