Azt mondtam önöknek legutóbb, hogy a Szamos utca 5. alighanem megúszta a nagyobb sorscsapásokat - Simon Sándor mérnök listája szerint: "tűz, földrengés, árvíz, csatornarepedés, zendülés" -, hiszen a ház eredeti felvonója még ma is teljes szépségében látható a háromemeletes városmajori lakóházban. Néhány újabb dokumentum azonban arra utal, erősen túloztam. Bár azok az események, amelyektől a lift felügyeletére vállalkozó szakember tartott, nem következtek be, bőven jött helyettük más.

A fővárosiak 1937. október 13-án, egy légoltalmi próbariadón szembesültek először a közvetlen veszéllyel, amely öt évvel később testet is öltött. 1942. szeptember 4-én éjjel harminc-negyven szovjet gép repült a főváros fölé, és bombákat dobtak Buda akkori peremvidékére. A Rózsadombon telibe találták Zilahy Lajos író villáját, a Városmajorban pedig súlyosan megrongálták az éppen csak elkészült plébániatemplomot. Megsemmisült Sztehlo Lili hat festett üvegablaka, lehullottak a homlokzatot borító kőlapok, és összeomlott a sekrestye. Egy bomba felszakította a földet a templom és a harangtorony között, a bombatölcsér mélyén rá lehetett látni a lefedett Ördögárokra.

Fehér Gyula bérháza, a Szamos utca 5., alig egy saroknyira állt a városmajori templomtól. A jelek szerint az akkor alig ötéves, elegáns lakóház is megsérült a bombázásban. A támadás utáni napon a Diana vegyészeti gyár vezérigazgatójának "véghatározatot" szövegezett ugyanis a XII. kerületi elöljáróság ügyintézője. Az okiratot szeptember 5-i dátummal, a bombázás másnapján írták, mit sem törődve a szombati rövidebb munkaidővel.

A határozat szerzője felszólította Fehér Gyulát, hogy az "épületen a legutóbbi légitámadás alkalmával történt rombolások helyreállítási munkálatait haladéktalanul indítsa meg", mert ellenkező esetben az Építésügyi Szabályzat vonatkozó passzusa értelmében 500 pengő pénzbírsággal fogják sújtani. Arra is felhívták a figyelmét, hogy mivel "a munkák elhúzódása közveszélyt okozhat", a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

A háztulajdonos, úgy tűnik, mégis fellebbezett - bizonyára négypengős okmánybélyeggel, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának címezve -, mert szeptember utolsó hetében a hivatal törölte az előző határozatot. Az újabb levélből kiderül, hogy a vezérigazgató lakhelyéül is szolgáló bérháznál helyszíni szemlét folytattak le. Az ott tett megállapítások szerint az épületen "előállott károkat felelős szakértő bevonásával azonnal helyre kell állítani olyképpen, hogy a légitámadás következtében megrongált lakás, padlás, pincerész stb. ismét lakhatóvá, illetve használhatóvá váljék". Egyúttal dr. Garancsy XII. kerületi elöljáró felszólította a tulajdonost, hogy a mérnöki osztályon mielőbb jelentse be, milyen minőségű, mennyiségű és méretű anyagra van szüksége az építkezéshez. Ezeket ugyanis soron kívül fogják neki biztosítani.

A Bauhaus stílusban épült Szamos utca 5. aprólékos kidolgozottsága még ma is szembetűnő. A leírásokból azonban az is kiderül, hogy eredetileg ívelt üvegek borították a lakások sarokablakait, a bejárati csarnokot pedig ugyancsak szépen kiképzett üvegfal világította be. Lehet, hogy éppen ezek a különleges elemek voltak azok, amelyeknek pótlásához a háztulajdonosnak szüksége lett volna a hivatal segítségére - ma már hiába is keresnénk ugyanis őket. Bár a vezérigazgató bérházát bizonyára hamar rendbe hozták, a viszontagságok korántsem értek véget. 1944. december 28-án, amikor a front elérte a Városmajort, a Szamos utca védvonallá vált. A környéken Kun páter nyilas bajtársai gyilkoltak, a plébániatemplomban katonai pihenőt rendeztek be, a magasabban fekvő házak pedig tele lettek géppuskafészkekkel. A lakók leköltöztek a gáz- és szilánkbiztosnak remélt óvóhelyekre. Ott is maradtak január 30-ig, amikor végül összeomlott a magyar és német osztagok városmajori ellenállása.

A pincéből följövők, már ha volt erejük az emlékeik közt kutatni, alighanem kis nosztalgiával gondoltak vissza az 1942-es évre. Hiszen akkor, egészen szeptember 4-e éjszakájáig, legfeljebb a BNV városligeti kiállítóterületén láthattak ellenséges tankokat, géppuskákat és az előző háborúból maradt harci repülőket. Az 1942. augusztusi tudósítások szerint rengeteg nézőt vonzottak./p>