A vezérigazgató úr liftje
Fehér Gyula egészen fiatalon, harminchárom évesen lett a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója. Az Angol utcában működő cég akkortájt, háború ide vagy oda, erősen felfutóban volt. Négy éve csak, hogy megvásárolták Erényi Béla gyógyszerész kozmetikaicikk-üzletét és vele a Diana sósborszesz gyártásának és forgalmazásának jogát. 1919-ben bekebelezték a Panacea Gyógyszervegyészeti Rt.-t, két évvel később megvették mellé a Marvel Illatszergyárat. 1925-ben nagy erővel álltak rá a csokoládé- és cukorkagyártásra.
Ezután viszont eljött a nagy gazdasági világválság. 1929-ben és 1930-ban a Marvel kivételével összes érdekeltségüket el kellett adniuk. Bár a következő években mindent megtettek, hogy felhívják magukra a figyelmet - ők alkalmaztak például elsőnek reklámfeliratot maga után húzó repülőt a budapesti égbolton -, a termelés még 1939-ben is alatta maradt az 1929-es szintnek.
Ettől persze Fehér Gyulának még egészen jól ment. A harmincas évek közepére olyan komoly potentáttá vált, hogy a Kortársak lexikonába is bekerült. A róla szóló szócikkből kiderül, hogy a Diana vezérigazgatói posztja mellett több cég és bank igazgatóságában dolgozni, sőt több szakmai és társadalmi egyesület munkájában részt venni is jutott ideje. A sok munkának persze meg is lett az eredménye: Fehér Gyula 1936-ban úgy döntött, Városmajor utcai lakásának közelében, a Szamos és Maros utca sarkán felépíttet egy bérházat. Platschek Imre készítette el a terveket, a kivitelezést pedig Delmár Béla vállalta el.
A Szamos utca 5. alatti épület egészen kiváló, Bauhaus stílusú alkotás lett. Három szintjén tágas, világos és kényelmes lakások kaptak helyet, a sarkokon és a bejárati csarnokba íves üvegfelületek engedték be a fényt. A részleteket is aprólékosan dolgozták ki, az üvegajtó kör alakú fogantyúja például a padozatba sülylyesztett kör formájú lábtörlőrácsra és a lépcsőházi "kajütablakokra" rímelt.
Fehér Gyula igazi luxusbérházat építtetett a Városmajorban. Olyannyira, hogy a háromemeletes épületbe még egy személyfelvonót is beszereltetett. A lift karbantartására 1939 nyarán kért ajánlatot Simon Sándor mérnöktől, a Carl Flohr A. G. Berlin magyarországi képviselőjétől. A mérnök - akinek a lipótvárosi Légrády Károly utcában működött az irodája - decens, a névbetűiből összeállított SS-jelzéssel ellátott levélpapíron, kézírással nyújtotta be a háztulajdonosnak a cége által kínált változatokat.
Havi 5 pengőért műszaki felügyeletet vállalt volna Simon Sándor. Ebben a havi egyszeri átvizsgálás és olajozás, a hatóság által megkövetelt fogópróba "foganatosítása" és a szükséges adminisztráció elvégzése mellett a felvonókezelő változása esetén az új alkalmazott betanítása is benne volt. Azonnali hibaelhárítást is ígért Simon, igaz, külön díjazásért. Hétvégén viszont csak akkor ajánlott kiszállást a cég, "ha az utasok testi épségét fenyegeti veszély". "Ilyen esetekben 100%-os pótdíjat kell számítanom" - fűzte hozzá a mérnök.
Havonta 6 pengő 50-et kért a cég akkor, ha a "felvonótelepnél szükséges olaj és zsiradék szállításának kötelezettsége" is őt terhelte. Havi 8,50-ért ellenben az üzemzavarok helyszíni megszüntetését is kész volt vállalni. Volt emellett egy egészen különleges ajánlat is: 15 pengőért a háztulajdonos biztosíthatta, hogy a műszaki felügyelet mellett a munka- és anyagköltségek is ("kivéve az üvegeket és a tükröt") Simon Sándort terheljék. Eltekintve persze a vis major esetétől, nevezetesen: "tűz, földrengés, árvíz, csatornarepedés, zendülés".
A vezérigazgató a 8,50-es ajánlatot jelölte meg piros irónnal, így feltételezhetjük, hogy szerződött is Simon Sándorral. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy sem tűz, sem árvíz, sem zendülés nem pusztította el a Szamos utca 5. felvonóját. Mi több, még az IKV liftcserélő buzgalmát is megúszta. Így esett, hogy ma is szinte érintetlen. Igaz, liftkezelő régen nincs a házban, így a lakók kulccsal nyithatják ki a többihez megtévesztésig hasonló földszinti ajtót. A felvonóba eltolható üvegajtón át lehet bejutni. A csodaszép, sötétre pácolt faszekrényben metszett tükörből néz vissza képmásunk. Mi több, Fehér Gyula még arra is ügyelt, hogy liftezés közben egy kis szék szolgálja a Szamos utca 5.-ben élők kényelmét.
