Mese egy kétszobás öröklakásról
A Körút menti bérházban, ahol a mérnök a feleségével élt, állandóan megült a rántásszag, és zengett a gang a kiabálástól. Igaz, a harmadikon legalább világosak voltak a lakások, de nem volt lift, így gyalog kellett felcipelni a tűzifát a pincéből. A lakás nagy volt, legalább nyolcvan négyzetméter, viszont mindöszsze két, egymásba nyíló szobából állt. A mérnökéknek így át kellett járniuk a mérnök édesanyján. Arról nem is beszélve, hogy 1961, a lakbérpótlék bevezetése óta csaknem duplán fizettek, hiszen mindössze hárman voltak két szobára. Havonta 250 forintot szedett be tőlük a házkezelőség.
De 1964 tavaszán egy csapásra minden megváltozott. Egy este színes füzetet hozott az asszony: az Országos Takarékpénztár szervezési és értékesítési osztálya adta közre, benne az öröklakáshoz jutás feltételeivel és az 1964-1965-ben átadni tervezett lakóházak leírásával. A mérnökék ízlelgették a címeket. Úri utca 4.: lakhatnának például a Várban. Ha a Tóth Árpád sétány felőli oldalon vennének lakást, lábuk előtt terülne el az egész város. "A melegvízellátást gáz-vízmelegítők biztosítják. A fűtés gázkályhákkal történik. A konyhákba konyhabútor kerül beépítésre, a lakásokban beépített garderobe szekrények készülnek." Lesz itt egyszoba-hallos, háromszoba-hallos, sőt jó néhány kétszintes lakás is.
Továbblapoztak, nézegették a címeket. Horvát utca a második kerületben, Frankel Leó út - ott még pincerekesz is járt a lakáshoz, valamint közös mosókonyha és szárítóhelyiség -, Kisrókus utca, Ganz utca. Vagy maradjanak inkább Pesten?
Az újpesti Árpád úton cserépkályhás lakásokat építettek, de a konyhába és a fürdőszobába egy-egy infrahősugárzót is felszereltek. No és itt volt a Bajza utcai garzonház. Kár, hogy mindössze egy háromszobás lakás lesz benne a százhuszonöt szoba-hallos és a huszonöt egyszobás mellett, ráadásul a konyha is kicsi. Pedig milyen jól hangzik, hogy lesz központi fűtés és központi meleg víz, a földszinten meg "étterem, ruhatár, eszpresszó, berendezett társalgó, olvasószoba, rádió-, televíziószoba kerül kialakításra". De hopp, a Köztársaság tér és a Luther utca sarkán négyszobás otthonok is épülnek, és a lakások túlnyomó többsége kétszobás. A Karinthy Frigyes útra meg egyenesen a kelenföldi hőerőműből jön a meleg; és jó a helyzet az Újlipótvárosban is, ahol az Elmű Hőerőtelepe fűt.
A mérnökék megszámolták: az előttük álló szűk két évben 312 garzonlakást, 258 egyszobásat - köztük egy műtermet -, 85 egyszoba-hallost, 902 kétszobásat, illetve kétszoba-hallost, valamint 142 háromszobás és 13 négyszobás lakást készült építeni az OTP. A leírás szerint ezeket az otthonokat nem pusztán előnyös fekvésű telkeken, erkéllyel vagy lodzsával és "jó kivitelben" tervezték tető alá hozni, hanem azt is leszögezték, hogy a fürdőszobákba nyolc sor csempeburkolat, a szobákba parketta, a mellékhelyiségekbe hidegpadló kerül, valamint lesz egy-, nagyobb lakásokban kétaknás mosogató is.
Most jött a neheze. A mérnökék rátértek a fizetés feltételeire. A megkívánt, legalább ötéves állandó budapesti lakhely megvolt, viszont a következő pont így szólt: "a kitöltött jelentkezési lap átadása alkalmával - lehetőleg takarékbetétkönyv bemutatásával - valószínűsíteni kell, hogy a vételár készpénzben fizetendő része a jelentkező rendelkezésére áll". Bár az állam - ezt nem győzte hangsúlyozni az OTP - a vételárból jelentős engedményt adott, előtörlesztésként így is ki kellett fizetni a teljes ár legalább húsz százalékát, valamint három százalék kezelési költséget. A táblázatból kiderült: egy garzont 120-140 ezerért, egy egyszobás lakást 130-150 ezerért adtak; a kétszoba-hallos ára fölmehetett 200 ezer, a háromszobásé pedig 240 ezer forintig.
Az OTP szerencsére számítási példát is mellékelt az adatokhoz. Ha vesznek egy kétszobás lakást 180 ezerért, és előre kifizetnek mondjuk 50 ezret - anyukáék talán összeadják -, akkor marad 130 ezer. Harminc éven át havi 553 forintot kell befizetniük. A kettejük havi 4000 forintjából persze ez sem kis összeg, de végül is talán megoldható.
Így is történt. A mérnökék az Ipoly utcában vettek kétszobás lakást. Huszonhárom évig törlesztették a havi 553 forintot. Akkor aztán az állam egyik pillanatról a másikra megfelezte a tartozást, és jelentősen megemelte a háromszázalékos kamatot. De a hátralévő összeget a mérnökék szerencsére a nyugdíjukból is ki tudták fizetni.
