Ha önök esetleg azt gondolják, hogy az úgynevezett pr-cikk - amely első látásra újsághírnek látszik, de valójában reklám - modern találmány, bizony nagyot tévednek. A Pesti Futár 1936-os karácsonyi számában például különös átmenet látható a szerkesztőségi oldalak és a hirdetések között. A könyv- és filmismertetők után, de még a keretes reklámok előtt - "Elkobozták Faragó Sándor Amíg a fiúból férfi lesz című könyvét, de később teljes egészében engedélyezték. Kapható minden könyvkereskedésben és trafikban!" - négy izgalmas hír olvasható.

Az egyik arról tudósít, hogy a pesti kávéházi világ ismert figurája, Konyakos úr naponta felhajt néhány pohár Bauer konyakot, s lám, remekül alszik, és még influenzája sem volt soha. A másik a Goldberger-gyár potom áron kapható, de strapabíró és tetszetős nyakkendőit ajánlja, a harmadik pedig a Dubarry kávéház újítását, az üldögélésre csábító Laticel-párnát.

A legérdekesebb azonban kétségtelenül a 7-es autóbuszról szóló hír. E szerint "A Beszkár igazgatóságát levelek árasztották el, hogy a 7-es autóbusznak adjanak új megállót a Keleti pályaudvar és az Erzsébet körút közötti részen. A Beszkár végre is nem tudott kitérni a jogos kívánság elől, és az új megállót a Magyar Divatcsarnok elé helyezte el. (...) Az utasok, akik a Belváros felőli autóbusszal érkeztek, nyolcvan százalékban mind a Magyar Divatcsarnokba igyekeztek. Ugyanez volt az arány, akik a Keleti felől jöttek".

Ebből is látszik, hogy az utókor nem véletlenül emlékszik úgy Ruttkai Antalra, mint a modern üzleti reklám hazai apostolára. Ruttkai, akinek édesapja egy Hársfa utcai szatócsboltban kezdte a kereskedést, 1921-ben alapította meg áruházát a Rákóczi út 74.-ben, közel a Szövetség utcához. Dacolva a kietlen környékkel a Magyar Divatcsarnok az évtized végére elfoglalta a szomszédos házak alsó szintjeit, és 1934-re megszületett a pazar építészeti kialakítású, hihetetlen választékot kínáló áruház. A ruhától a játékig, a bútortól az élelmiszerig mindent lehetett benne kapni.

1936-ban ez az üzlet már csaknem annyira hozzátartozott a korábban minden látványosságot nélkülöző külső Rákóczi úthoz, mint a Keleti pályaudvar. A 7-es busz azonban igazi újdonság volt. Csak 1934 elején történt, hogy a Beszkárt átvette a fővárostól az autóbuszüzem kezelését, s mivel ezzel egy időben új járművek beszerzésére is jutott két és fél millió pengő, szóba kerülhetett néhány új járat indítása. Az 1936-os költségvetés tervezésekor a képviselők egy része amellett kardoskodott, hogy a Rákóczi úti forgalom meggyorsítása érdekében az ottani villamosvonalak mellé autóbuszjárat is induljon. Igyekezetük sikerre vezetett, így 1936. május elsején a Keleti pályaudvar és az Erzsébet híd között útjára kelt az első 7-es busz.

Nem mintha korábban nem járt volna 7-es Budapesten. Az 1935-ös Beszkárt zsebkönyvet felütve láthatjuk, hogy az autóbuszüzem járatait folyamatosan számozták 1-től 26-ig. A 7-es nem más volt, mint az 1933-ban megindított óbudai troli. A főváros egyetlen trolibuszjárata - pontosabban: trolleybusza - Óbudáról indult, végighajtott a Vörösvári úton, hogy aztán a temetőnél forduljon vissza. Amikor a 7-es számot a Beszkárt átadta a Rákóczi úti busznak, a troli T jelzést kapott.

Igaz, az új 7-es is megért azóta néhány változást. A vonalat nyugat felé először a Fő utca-Mechwart tér irányába hosszabbították meg, majd - az Erzsébet híd pusztulása után - elkanyarították dél felé. Keletnek is hosszabb lett az útvonal, a busz egyre távolabb jutott a Thököly út mentén. Ruttkai Antal áruházát is hiába keresnénk. Az üzletek a háborús ostrom idején romba dőltek, ami maradt belőlük, fosztogatók martaléka lett. A háromból csak a középső épület nyitott meg újra: idővel Otthon Áruházként ismerte meg az Állami Áruházakon felnőtt nemzedék.