Fango-intézet a Nagykörúton
Az Erzsébet körúti Royal Szálló balján, a hatalmas épülettömb és a Király utca között áll egy ház, amelyet az ifjabb generációk, ha egyáltalán, talán az egykor itt volt Halló bárról ismerhetnek. Száz évvel ezelőtt azonban egészen másról volt nevezetes az impozáns bérház. Benne működött a pesti belváros egyik legnevezetesebb fürdője, amely a keresztségben - lényegre törő módon - a Körúti nevet kapta.
Nem csoda persze, hogy az előző századfordulón számos fürdő működött a Nagykörút mentén. A gomba módra szaporodó bérpaloták jelentős részében az udvari lakásokhoz nem tartozott fürdőszoba, arról nem is beszélve, hogy a temérdek szobaúr, albérlő és ágybérlő, no meg a polgári otthon kötelező tartozékának számító cselédség még akkor sem használhatta a kádat, ha a lakás efféle luxussal föl volt szerelve. Maradtak tehát az elérhető távolságban lévő közfürdők, bennük a gőz és a modern technika megannyi vívmánya. Fontosságukat mutatja, hogy a korabeli szabálykönyvekben számos regulát találunk rájuk vonatkozóan. Megtudhatjuk például, hogy "a fürdőszoba minden fürdés után 5 percig szellőztetendő és kitisztítandó" volt, a fürdővendégnek pedig jogában állt a tisztításnál jelen lenni és a víz hőfokát meghatározni. A fürdőszobában kellett legyen hajkefe és fésű, valamint a segélyhívást lehetővé tevő csengettyű.
Az Erzsébet körút közvetlen környékén több közfürdőt is számon tartottak a századfordulós címtárak. A Vas fürdő a Hársfa utca 55. alatt (a Royal háta mögött) volt, az Első Magyar Gőzfürdő a Kazinczy utca 40.-ben. Ez a tízes évekre ugyanúgy a Ringer család érdekeltségébe került, mint a Klauzál, Dohány és Nyár utcák közötti fürdőkomplexum. A Dohány utca 44. alatti Hungária gőzfürdő és uszoda, a Klauzál utca 8.-ban lévő Népközfürdő és a Nyár utca 7.-ben működő Hungária kádfürdő idővel Hungária fürdő néven egyesült.
A Körúti fürdő annyiban különbözött ezektől, hogy nem valamely szűk mellékutcában, hanem a fényes Nagykörúton nyitották meg 1888-ban. Fényűzőbb volt, mint bármelyik másik: ez alighanem tulajdonosának, az építész Freund Vilmosnak volt köszönhető. Freund a nyolcvanas években tervezőként jegyezte az Andrássy út több palotáját, és szép sikert ért el az Országházra kiírt pályázaton.
A Körúti fénykora kétségtelenül a századelő volt. Egy 1909-ben készült leírás tanúsága szerint akkor a szénsavas és sós fürdők mellett fedett hullámuszoda, valamint gőz- és kádfürdő is működött az épületben, akárcsak egy vízgyógyintézet, amely "teljesen modernül" volt felszerelve "keverőzuhany-készülékkel, 6 káddal és göngyölő helyiséggel". Masszázst és "villamozást" a vezető orvos végzett. A fürdő legnagyobb attrakciója mégis a Fango-gyógyintézet lehetett.
A csúztól és köszvénytől szenvedők enyhülésére még 1900-ban hozták létre a Fango di Battagliával gyógyító intézetet az Aréna úton. Itt ezzel a "rendkívül finoman szemcsés, vulkanikus, eruptív, úgyszólván homogén" anyaggal, magyarán a hőt kitűnően megtartó, ráadásul radioaktív iszappal takarták be a fájó testrészt. A műintézet 1908-ban költözött át a Körúti fürdőbe, ahol 16 újonnan berendezett kabint alakítottak ki 21 ággyal, és egyetlen év alatt 19 700 göngyölést alkalmaztak 4050 betegen. A házi kimutatás szerint 63 százalékuk gyógyultan hagyta el a kezelést, és csak a páciensek két százalékánál bizonyult eredménytelennek a módszer. Nem csoda, hogy az intézet "betegforgalma oly mértékben növekedett, hogy a Fango di Battagliát waggonszámra" kellett hozatni.
Nem tudom, meddig időzött a különleges gyógyintézet a körúton, de azt valószínűnek tartom, hogy a fürdő egészen Freund 1920-ban bekövetkezett haláláig az ő birtokában maradt. Azután átvette a szomszédos Royal Nagyszálló Rt. Ekkoriban mellékutcabeli társaitól még abban is különbözött, hogy nem hajnali négykor vagy hatkor, hanem reggel fél nyolckor - ünnepnapokon nyolckor - nyitotta meg kapuit. A háború után pár évre újra kinyitott: első és másodosztályú kádfürdője és mosodája még az államosítást is megérte.
