Háztartástan felsőfokon
Abból a nagyon sok évből, amelyet az iskolarendszerű nevelés keretei között töltöttem el, egyetlen alkalomra emlékszem, amikor majdani háziasszonyi teendőimre igyekezett engem felkészíteni a közoktatás. Az úgy volt, hogy nyolcadik általánosban, amikor a gyakorlati órákon már túljutottunk a kábelcsupaszoláson és az alumínium gyufatartó készítésén, mi, lányok, a varrás elsajátításához értünk. (A fiúk, felteszem, maradtak a csupaszolásnál.) Tanárnőnk a következő kérdést szegezte nekünk: szoknyát varrnánk-e szívesebben vagy otthonkát? A válasz nem volt kétséges. Szoknyát legalább hordtunk néha - iskolai ünnepségeken például -, az otthonka viselése viszont semmilyen formában nem merült föl. Nehéz idők következtek. Elkeseredésemet legfeljebb az enyhítette, hogy a nagymamám megszánt, és összedobta helyettem a tanárnő által megkövetelt otthonkát.
Mindez arról jutott eszembe, amit a Budapesti Polgári Iskola című neveléstudományi folyóirat 1938/39-es évfolyamában olvastam "a nőnevelés újabb irányzatáról". Masson Izabella a belvárosi Prohászka Ottokár utcai leánypolgári - ma Papnövelde utca és Apáczai Gimnázium - mellett működő háztartási továbbképző tanfolyam eredményeire hívta föl a figyelmet. Meglátása szerint a világháború után "világszerte véget ért a női egyenjogúságért folytatott több évtizedes hosszú harc", a nők előtt megnyíltak az egyetemek, és "egyenlő életboldogulási lehetőségeket" vívtak ki maguknak. Olyannyira, hogy "ez az átalakulás immár a családi életet is veszélyeztetni kezdte". Nem véletlen, hogy a nők elkezdtek visszavágyni természetes közegükbe, a háztartásba, amit a férfiak egyébként élénken helyeseltek. (Nem utolsósorban azért, mert Budapesten ekkoriban százezren voltak munka nélkül, és különösen a nők által is keresett irodai munkákban volt nagy hiány.)
A közoktatási kormányzat gyorsan lépett, és a leányok nevelésében igyekeztek mind nagyobb teret szentelni a háztartási tudnivalóknak. Még az az ötlet is fölmerült, hogy a gimnáziumban, sőt az egyetemen is kötelező jelleggel tanuljanak főzni, gyermeket gondozni. Ebből aztán nem lett semmi, viszont Fallenbüchel Tivadar, a leánypolgári igazgatója előterjesztésére 1926-ban létrejött a Prohászka utcai háztartási továbbképző tanfolyam. Célja nem volt más, mint hogy "művelt, gyakorlati tudással rendelkező" háziasszonyokat és családanyákat neveljen, akik, ha úgy hozza a szükség, kenyérkeresetre is válthatják tudásukat. Ez esetben nem kell irodákban foglalniuk a helyet a férfiak elől, hanem képesek például kórházak, árvaházak, népkonyhák, panziók háztartási ügyeit irányítani.
A polgárit végzett, sőt esetenként érettségizett vagy tanítói oklevéllel bíró lányok három éven át látogathatták a Prohászka utcai intézményt. Hallgattak hittant, magyar nyelvet és irodalmat, németet, valamint művelődéstörténelmet, akárcsak mennyiségtant. Tanultak gazdasági földrajzot, vegytant, tápanyagismeretet, biológiát, háztartástant és neveléstant, foglalkoztak rajzzal és iparművészettel, volt ének- és testnevelésórájuk. Az első évben a legnagyobb óraszámban fehérneművarrással foglalkoztak, a másodikban ennek helyére a felsőruhavarrás lépett. A főzés kezdettől benne volt a tanrendben, de az utolsó évben a korábbi négy helyett tizenöt órát szántak rá.
A tanfolyam mindazonáltal nem volt olcsó mulatság. A beíratási díj 10,50 pengő volt, a legmagasabb éves tandíj megközelítette a száz pengőt. Főzési anyagmegtérítés címén az alsósok negyedévenként öt pengőt, a harmadikosok havonta 15 pengőt fizettek. Tárgyanként és havonként további három pengő fejében franciát, gyorsírást és gépírást is lehetett tanulni. Igaz, az ismertetéshez mellékelt fotók valóban kitűnő körülményeket mutatnak: tágas és világos varrószobát, nagy termet, ahol elegáns porcelánnal lehetett gyakorolni a terítést. Szépen dekorált dunsztosüvegeket ("az ízlésesen elkészített befőtt a háziasszony büszkesége"), hatalmas konyhát gázsparherdekkel, ahol öntöttvas edényekben főztek a pöttyös ruhába, kendőbe és fehér köténybe bújt növendékek.
Gyanítom, éppen ez az apróság az, ami negyven évvel később valahogy a mi tanrendünkben is lecsapódott. Annak a bizonyos otthonkának a képében.
