Könyvtár a Roosevelt téren
A hatvanas évek elején, amikor a háború utáni Budapest első, átfogónak mondható útikönyvét írták, a szerkesztők egy meglehetősen foghíjas Roosevelt térre kalauzolták el olvasóikat. A képzeletbeli turistabusz legördült a Lánchídról, az utasok tekintete beleütközött a Gresham kissé kopott díszeibe. Tőle jobbra immár Belügyminisztériumként magasodott az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Bal kéz felől ott állt az Akadémia, középen, az "erős forgalom" gyűrűjében kis park, szobrokkal. A téren ezen kívül nem volt semmi.
Még az ostrom idején kapott bombatalálatot a Gresham balján álló Európa Szálló és az Akadémiával szemközti Lloyd-palota is. Az utókor úgy tartja, mindkettő megmenthető lett volna, de a kortársak inkább a bontócsákányt választották. A két klasszicista ház arra a sorsra jutott, mint a pesti szállodasor ripityára lőtt épületei.
A foghíjak beépítése azonban egyre késett. Még 1966 végén is csak ott tartott a város, hogy funkciót keresett az egykori Lloyd-ház telkének. Pontosabban: a hivatalos döntés már megvolt, csak a közvélemény meggyőzése volt hátra. Pedig a tervpályázat már lezajlott, a győztes, Czebe István elkészítette a terveket. Megrajzolta az addigra dugig megtelt, kényszerből a város több pontján működő Akadémiai Könyvtár ide szánt új épülettömbjét.
Mégis, mocoroghatott valami kis bizonytalanság a döntéshozókban. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy "a Magyar Tudományos Akadémia vezetői úgy érezték, ilyen fontos kérdésben érdemes lenne a város patrióta polgárainak véleményét is meghallgatni". Ennek jegyében megkérték a tervezőt, készítse el a hétszintes épület három homlokzati változatát, és ezeket néhány napra kiállították az Akadémia előcsarnokában.
A Budapest című folyóirat 1967. januári száma szerint harmincheten nyilvánítottak véleményt a rajzokról. A közvélemény-kutatást összegző cikk szerzője, Major Máté a teljes vendégkönyvet közölte, így mi is megtudhatjuk, mit gondoltak a pestiek a tervezett könyvtárról. A B változatra szinte senki sem voksolt - ezt a rajzot a lap már nem is hozta le -, a másik kettő közül a többség a hangsúlyos, függőleges osztásokkal élénkített, dinamikusabb - C jelű - homlokzatot látta volna szívesen a Roosevelt téren. A hozzászólók harmada viszont kétségeinek adott hangot. "Miben különbözik bármelyik homlokzat egy pl. irodaházi homlokzattól?" "Ez mitől könyvtár kívülről?" "A tér jellegéhez, a Duna-part panorámájához ilyen üveg-beton kockák nem illenek. Csak a stílusbeli egység megközelítése képzelhető el harmonikus megoldásnak." "Hol lehet itt leparkolni?" És: "Ez az épület nem egy évre szól. Hol van a tér a dokumentációs elektronika számára?" "Nem kár a Duna-parti részt egy esetleges későbbi szálloda elől elvenni?"
Mondanom sem kell talán, hogy közben a döntés tulajdonképpen már megszületett. Major Máté a Budapestben közölt cikkben hosszan méltatta az A jelű terv előnyeit, majd meg is magyarázta, miért: "Én ugyanis - és a szakemberek nagy többsége -, a közvéleménytöbbség szavazatának ellenében, az A variáns mellett döntöttem, és ezt az álláspontot az Akadémia elnöksége is magáévá tette."
A kérdés eldőlt tehát. Hogy ma, ha lekanyarodunk a Lánchídról, nem látjuk sem az A, sem a C variánst? Hogy nincs ott semmiféle könyvtár? Persze, hogy nincs. A városvezetés és a kormány alighanem megfogadta az egyik hozzászóló tanácsát: "a Fővárosi Tanács 20 év után végre eldönthetné, hogy mit kíván ezen az exponált helyen építeni". Igaz, nem azonnal, de végül eldöntötték. A könyvtár elfoglalta az egykori akadémiai bérházat. 1981-ben Finta Forumának köszönhetően feléledt a Duna-parti szállodasor. Egy évre rá a Lloyd-palota telkén felépült Zalaváry Lajos Atrium Szállója. Addigra már a tér másik foghíja is beépült: az Európa Szálló helyén fölhúzták a Tervhivatal zöldben pompázó székházát. De az már tényleg egy másik történet.
