Csütörtökön feltámadás
Dr. Domján János református vallásoktató a lehető leggondosabban kezdte el kitölteni a Királyi Olasz Elemi és Középiskola Haladási naplóját. 1937. december 2-án, egy csütörtöki napon írt bele először. A feljegyzés szerint reggel, az első órában az elemistákkal találkozott - a 12 éves Jézusról beszélgettek -, aztán volt még egy ötödik órája is, az alsós középiskolásokkal. Itt Jézus feltámadása volt a téma.
A tanév további részében szinte minden csütörtökön, pénteken és szombaton találkozott tanítványaival. A Budapesti Református Egyházmegye vallásoktatási tanmenete szerint haladt - a szűkszavú jegyzetekkel kommentált példányokat a Haladási napló lapjai közé tűzte. Vigyázott persze arra, hogy minden korosztály a szellemi fejlettségének megfelelő szinten sajátíthassa el a szükséges tudnivalókat. Csütörtökönként az elemistáknak elsősorban Jézus életét magyarázta; szombaton a kisgimnazistáknak a Bibliáról beszélt, péntekenként pedig az érettségi előtt állók hallhattak tőle az egyház történetéről és intézményeiről.
Az is előfordult persze, hogy elmaradt az óra. Ilyenkor dr. Domján János a Haladási napló hátára nyomtatott Utasítás szerint járt el: "a szünetelés okának feltüntetése céljából a szüneteket és ezek okát, valamint az iskolai ünnepélyeket is fel kell jegyezni". 1938. március 12-én beírta, hogy "Temetés volt az Újköztemetőben, igazgató helyettesítette". A hónap végén hosszabb szünet következett: négy napig "nem volt tanítás fertőtlenítés, rkath. ünnep és tanulmányi séta (Aquincum) miatt". Április közepén húsvéti vakáció jött, két napra rá Róma alapításának ünnepe alkalmából volt szünnap. Május vége felé az Eucharisztikus Kongreszszusra való tekintettel rendeltek el tanítási szünetet. 19-én viszont azt jegyezte be a tanár, hogy "a Duce beszélt Genovában, az utolsó három óra elmaradt".
A négy évfolyamonként, összevontan tartott vallásóra gyakorlata is mutatja persze, hogy a reformátusok maroknyi kisebbséget alkottak az Olasz Királyi Iskolában. Igaz, maga az iskola sem lehetett különösebben népes intézmény. Valamikor 1930 körül alapították, akkortájt, amikor a Duce Itáliája és Horthy Magyarországa mind szorosabbra fűzte a két állam közötti kapcsolatokat. 1931-ben Piazza Ungheriának neveztek el egy teret Rómában, amire válaszul Olasz fasor lett a budai Retek utca egyik szakasza. 1936-ban egy látványos politikai gesztusért úgy fejezte ki háláját a főváros, hogy Mussolini nevét adta az Oktogonnak. Az utcatáblákat még aznap lecserélték.
Alighanem ez a láz szülte az Olasz Királyi Iskolát is, amely mindvégig az Oktogon környékén működött. Az intézmény a református vallásoktató Haladási naplója szerint a harmincas évek végén az Andrássy úton volt, az 1942-es dokumentumok viszont az igazgatóságot és a középiskolát már a Teréz körút 9. alatti bérházban jelzik.
Az 1938-as vizsgákat követően dr. Domján csak annyit jegyzett be, hogy 1941-42-ben mindössze hárman látogatták az óráit: Ferrari Ibolya, Südi Sándor és Kiss Péter. Legközelebb az 1943-44-es tanévben nyitotta meg újra a naplót. Ekkor már nyoma sem volt a korábbi gondosságnak. Egy-két szót firkantott legfeljebb a nyomtatott lapokra, legtöbbször arra sem ügyelt, hogy "minden tanítási nap adatainak bejegyzésére külön oldal szolgál". Igaz, feltűnő gondossággal jegyezte föl, ki mennyit hiányzott. Jegyzeteit silabizálva úgy tűnik, Karsa Bulcsú és Tóth Katalin, valamint Fehér Etelka vett részt leggyakrabban az olasz elemiben keddenként tartott vallásórákon. Halász József viszont annak ellenére ritkán jelent meg, hogy a tanár igyekezett minél közelebb hozni az elemistákhoz a tanultakat. A november 25-i foglalkozáshoz például a téma - Teremtés - mellé azt is odaírta, hogy "és lett a városligeti tó".
Az 1944-es tanév ettől függetlenül kurtán-furcsán ért véget. Tizenegy nappal a németek bevonulása után, március 30-án reggel nyolctól dr. Domján még zsoltárokat tanított az ötödik gimnazistáknak. Kilenctől levizsgáztatta az elemi iskolásokat. A következő kedden azonban már nem tartott órát.
