Öcsi és a Helyszíni közvetítés
1960-ban, képzeljék csak el, hetvenezer személygépkocsi és motorkerékpár nyüzsgött a fővárosi utakon. Mégpedig szabadon, hiszen májustól 25 kútnál már benzinjegy nélkül, készpénzért is lehetett üzemanyagot venni. Természetesen a balesetek száma is megnőtt. Nem csoda, hogy a kapitányság 31 ponton forgalomirányító rendőröket volt kénytelen bevetni - ott álltak a kis pulpitusukon a kereszteződésekben -, és egyre több helyen jelzőlámpákat is fölszereltek.
A Fővárosi Tanács ebben a nehéz helyzetben merész lépésre szánta el magát. Elrendelte, hogy az iskolákban osztályfőnöki órán ismertessék a KRESZ gyalogosokra érvényes előírásait. Idővel a harcba a közlekedési minisztérium és a rendőrség is bekapcsolódott. Kimondatott: a szülők dolga megakadályozni, hogy a gyerekek az utcán játsszanak. Programot dolgoztak ki a megállókbeli sorban állás népszerűsítésére és a villamos lépcsőjén való utazás visszaszorítására. A szabálytalankodó járművezetőnek pedig az éber rendőr egyszerűen kilyukasztotta a jogosítványát.
Kedves olvasók! Én bizony megeszem a cipőmet, ha a Helyszíni közvetítés című kis füzet - a verseket szerzette Bedő István, rajzolta Gönczi Tibor - nem e kampány részeként született. Mégpedig a legzseniálisabb módon: hiszen az osztályfőnöki órák hatása megkérdőjelezhetetlen volt, de a tanulóifjúságot tán még annál is jobban érdekelte a televízió. Így aztán a szerzők egy televízióműsorról szóló verses tanmesében rejtették el a legszükségesebb közlekedési tudnivalókat.
Hősünk, Öcsi, leckeírás után belemélyed az újságba, és fölfedezi, hogy péntek este "helyszíni közvetítést" ad a televízió. Nosza, "jobbra-balra telefonál" - figyelem! ekkor még viszonylag jó a távbeszélő-ellátottság Budapesten -, és meghívja pajtásait egy közös tévénézésre. "Öcsiéknek remek gépét / izgatottan veszik körül", s figyelik, ahogy a közvetítés riportere "városszerte / barangolni fog és amit / lát, azt bemutatja persze".
Bizony, rémes látvány tárul a snájdig, ballonkabátos riporter szeme elé. Egy kisfiú átlósan fut át az úton, társa meg kis híján beszorul két villamoskocsi közé. A következő sarkon pajkos gyermekekre fújja sípját vöröslő arccal egy rendőr. "A huncut fickók / a kocsira csimpaszkodtak: / potyautasok módjára / kocsikáznak utcahosszat". A kép értelemszerűen lovas kocsit mutat. Riporterünk ezután futballozó fiatalokba botlik, de az idillt egy robogó motorkerékpár töri meg. "A gazdája fékez és pár / kemény szóval magyarázza: / hogy az út a járműveké, / nem pediglen futballpálya!" Világos beszéd, ahogy az a pár szó is, amelyet egy teherautó kocsikísérője intéz az úttesten rollerező, illetve a platóba kapaszkodva kerékpározó gyerekekhez. De a fiatalok tudnak mást is: egyikük, lám, a villamos lépcsőjén csimpaszkodva utazik.
A kimerült riporternek ennyi már sok, egy tejcsárdában keres felüdülést. (Ne feledjük, 1960-ban egyre-másra nyíltak meg a tejvendéglők. Igaz, némelyik egység vezetője sérelmezte az átalakítást. A Velencéé például olvasói levélben tette közzé, hogy az ő törzsvendégei inkább a rumos feketét kultiválják.) De még itt, a nagy pohár kakaók között sincs nyugalom: egy ifjú épp a televízió közvetítőkocsija mögül lép kis híján egy motoros elé.
Lehet ezt még fokozni? Bizony lehet. Most titokban készült felvétel következik, rajta egy kisfiú, aki egyetlen délután áthág minden létező közlekedési szabályt. Felugrik a mozgó villamosra, nem lép hátra a peron nyitott ajtajától; később biciklire száll, de elengedett kormánynyal, sőt háttal tekeri a pedált. Kitalálják, ki ez a pernahajder? Nyertek. Öcsi. Érthető, hogy hősünk a tévéműsor után, barátai okulására, leszögezi a legfontosabbakat. "A tanulság, - úgy gondolom -, / összefoglalva csak ennyi: / ne szeleskedjünk az utcán, / jobb egy kissé lassan menni!"
A közlekedés biztonságával foglalkozók néhány év elteltével mégis kénytelenek voltak változtatni a propaganda módszerén. A televízió vesztett varázserejéből, hétköznapi tárggyá vált. A tudnivalókat ezért inkább a trafikokban használt apró zacskókra nyomtatták. Annak a darabnak az egyik oldalán, amelyet nemrég kaptam ajándékba, szigorú intés olvasható: "Álló jármű előtt vagy mögött ne lépjünk az úttestre!". A másikon viszont mosolygó gyerekfej látszik: "Ízlelje meg a kiváló minőségű és közkedvelt lengyel cukorkát!".
