A házfelügyelő köteles volt tehát a járdát, a kapualjat, a folyosókat, a lépcsőházat és a folyosók rácsait naponta leporolni, hetente egyszer felmosni. A lépcsőházi ablakok és a fémtárgyak megtisztítására havonta kellett sort kerítenie. A pince és a padlás takarítása negyedévente volt esedékes, a hólapátolás viszont szükség szerint akár naponta többször is. Természetesen a járda vízsugárral való felmosása és lesöprése sem maradhatott el, akárcsak a "járda mellett elvonuló folyókák" tisztítása a kapunyitás előtt egy órával.

Gondoskodnia kellett arról, hogy a kapukon használható zár és működőképes jelzőcsengő legyen, sötétedés után pedig égjenek a folyosók és lépcsőházak lámpái. A kapukat a házmesterek este tízkor zárták, és reggel hatkor - nyáron ötkor - nyitották. (A III. kerületben és a kültelkeken viszont reggel háromkor kezdődött a munkanap.) Aki kapuzárás után érkezett, 10 fillért volt köteles fizetni. Idegenektől éjfél után 20 fillért kértek, kivéve persze a rendőröket. A látogatók dolgát viszont megkönnyítette, hogy a házmesterek a lakónévsort nemcsak a bejelentőkönyvben vezették, hanem a bejárat közelében is kifüggesztették.

Mindemellett temérdek más dologra is oda kellett figyelnie az éber házfelügyelőnek. Ha fertőzésre gyanús beteget látott például, akinél orvos nem járt, jelenteni tartozott a tisztiorvosnak. Jól tette hát, ha képes volt felismerni a sárgalázat, a leprát, a himlőt, a lépfenét vagy épp a trachomát - csak hogy a fontosabbakat említsük. Ugyancsak az ő gondja volt értesíteni a szomszédokat, ha valamely lakásban ciánozás vált esedékessé. Nem késlekedhetett, ha mínusz tíz fok alá esett a hőmérséklet: ez esetben még nappal is haladéktalanul el kellett zárnia a vízvezetéket. Gondjain csak az enyhíthetett, ha "megfelelő berendezésű, gombkormányzású" felvonó volt a házban. Ekkor ugyanis - az elöljáróság engedélye birtokában - felmentést kaphatott a liftkezelői teendők alól.

A jó házmester ügyelt emellett a reklámokra, hiszen tudta, hogy a székesfőváros engedélye nélkül még magántulajdonban lévő ingatlanokon sem szabad hirdetés céljára szolgáló berendezéseket elhelyezni. Ugyanígy rajta tartotta a szemét a rádióantennákon, amelyeket csak az ingatlantulajdonos beleegyezésével lehetett fölszerelni a tetőre. Ügyelt a sípládások hatósági papírjaira is, a bérlőkhöz érkező vidékieket pedig figyelmeztette, hogy ha 48 óránál tovább tartózkodnak a fővárosban, kutyájuk után ebadót kell fizetniük. Betartatta a viráglocsolásra vonatkozó regulákat - aki reggel 9 és este 8 között öntözött, 200 pengős büntetéssel volt sújtható -, és észben tartotta, hogy kéjnők albérlőként való befogadását a rendőrség csak a háztulajdonos írásbeli hozzájárulása alapján engedélyezi.

A házfelügyelőnek mégis lehettek igazán kellemetlen pillanatai. Például akkor, amikor a háztulajdonos élni kívánt jogaival, és lefoglalta a nem fizető bérlő ingóságait. Bizony nem ártott, ha a házmester tisztában volt azzal, mit nem lehet visszatartani. A tiltólistán szerepeltek például a könyvek, a rendjelek, az iskolai tankönyvek, a munkaeszközök, az egyenruhák, az edények és az ágynemű, akárcsak az egy hónapra szükséges tüzelő és a családi fényképek. Utóbbiak természetesen kizárólag keret nélkül.