Igaz, Hubner Irmának más dolga nem is igen lehetett az Országház utcában, mint átvenni az összegyűlt lakbért. Elvégre a ház működtetéséről gyakorlott szakemberek gondoskodtak: Petrovics János és felesége, született Szente Anna. Az OTI-nak címzett, 1940. szeptember 19-én kitöltött "Házfelügyelő (segéd-házfelügyelő) belépését jelentő lap" tanúsága szerint jól végzett munkájuk lehetett az ajánlás Hubner Irma számára. Erre utal legalábbis, hogy korábban Mészöly Jenő nyugalmazott ezredesnél voltak alkalmazásban az Országház utca 16. alatt.

A bejelentőlapra a háztulajdonos ráírta, és piros irónnal alá is húzta: "Az OTI 12637/1940 sz. »Tájékoztatója« csak fé. szeptember 17-én kézbesíttetett, és ezért ezen Bejelentés csak most eszközölhető". Nem csoda, hogy ragaszkodott ehhez a megjegyzéshez, hiszen a nyomtatvány hátoldalán Figyelmeztetés! címszó alatt szigorú dörgedelmek olvashatók. A passzusokból kiderül, hogy "A munkaadó köteles Budapest székesfőváros területén fekvő bérházában foglalkoztatott minden betegségi, baleseti, öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági vagy csak baleseti biztosításra kötelezett házfelügyelőt, segéd-házfelügyelőt a munka megkezdésének időpontjától számított 8 nap alatt az Országos Társadalombiztosító Intézet budapesti kerületi pénztáránál bejelenteni". Aki ennek a kívánalomnak nem tett eleget - márpedig Petrovicsék még 5-én foglalták el posztjukat -, legkevesebb pénzbírsággal volt sújtható. Egyedi esetben ezer, ismétlés esetén háromezer pengőt volt köteles fizetni.

Érthető hát, hogy Hubner Irma akkurátus pontossággal töltögette ki a Petrovics házaspárra vonatkozó rubrikákat. Beírta születésük időpontját (1900, illetve 1901), helyét - Alcsút és Pusztazámor -, valamint szüleik nevét. Tekintve, hogy a biztosítási díj összege szempontjából igen fontos körülménynek minősült a házfelügyelő esetleges főfoglalkozása, jelezte: Petrovics János "segédmunkás a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezeténél, melynél heti keresete 25 pengő, levonva betegségi stb. járulék fejében 2 p. 30 f.".

A Petrovics házaspárnak szüksége is volt arra a heti 25 pengőre, hiszen abból, amit Hubner Irmánál kerestek, aligha tudtak volna megélni. Fizetést nem kaptak; házfelügyelői díj gyanánt havonként 12,50 járt nekik. A szemétpénz 9,50-re rúgott, a kapupénzből származó jövedelmüket havi 3 pengőre saccolta a háztulajdonos. (Nyugodt, csöndes vidék volt az Országház utca, csupa várbeli hivatalnok és nyugalmazott katona lakta.) A felvonódíjtól és a központi fűtés kezeléséért járó díjtól lift és kazán híján estek el Petrovicsék.

A természetbeni járandóságokat illetően a következő felsorolást tartalmazta a nyomtatvány: "hány szobás lakás, fűtés, világítás, ruházat, ellátás". Hubner Irma ezt írta: "egyszobás lakás a férjjel közösen, más nincs". Igaz, ezeken a javakon legalább senkivel nem kellett osztoznia a Petrovics családnak, mert a további rubrikákba, keresztbe odaírta a tulajdonos: "segéd-házfelügyelő nincs!". Így aztán Petrovicsék maguk takarítottak, javították a kisebb hibákat, egyedül szedték össze a szemetet, és éjszakánként ők jártak ki kaput nyitni, ha a tizenhat lakás lakóinak valamelyike későn talált hazatérni.

Érdekes, hogy az elmúlt hatvan évben ez az egy dolog nem változott meg. A lakónévsor szerint ma is tizenhat lakás található az Országház utca 12.-ben. Igaz, annak, aki be akar jutni, már nappal is kaputelefonon kell csöngetnie.