Ezekről a papírokról, a kijelentést igazoló kék és a bejelentést dokumentáló fehér szelvényekről minden fontosat megtudunk Bánicz Rózsáról. Pestre kerültekor már betöltötte a huszonhatodik évét. Született Nagykapornakon, római katolikus vallásban. Történetünk idején hajadon volt és árva. Az meg teljességgel érthető, hogy ezeket a papírokat gondosan eltette: hiszen egy-egy igazoltatáskor, hivatalos eljáráskor be kellett mutatnia őket. A kijelentő-nyomtatvány hátoldalán hosszú lista mutatta ugyanis, melyek azok a szakmák, amelyek olyan fontosak, hogy még női művelőik lakcímét is ismernie kell a hatóságnak. Az orvosok, téglavetők, gázóra-leolvasók, pótkávégyártók mellett a gyors- és gépírókra is vonatkozott a regula.

Bánicz Rózsát az 1944. március 23-án kiállított és a rádióüzem parancsnoka által lepecsételt Polgári személyi lapja szerint a zuglói Stefánián működő Magyar Philips Művek alkalmazta. Ettől a ponttól azonban dokumentálatlan időszak következik élettörténetében. A következő papír, amelyet a fekete bőrtok megőrzött, egy stencilezett levél. Ebben Márkus Dezső főmegbízott Münchenben, 1947. október 29-én arról értesítette Bánicz Rózsát, hogy a pidingi vasútállomásról november 14-én induló hazatelepítő vasúti szerelvényre osztotta be. Egyben felszólította, hogy a pidingi táborban Kessler Grenzkommisarnál jelentkezzék. Lakóhelyén váltsa ki a 108-ik periódusra szóló élelmiszerjegyeit, majd írassa át magát Pidingbe, és gondoskodjék a nyolcnapos útra elegendő úti élelemről. Márkus főmegbízott megnyugtatta ugyanakkor, hogy a kocsik szénellátását és fűtését illetően intézkedett.

Nem tudjuk, mit csinált Bánicz Rózsa Passauban. De talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a Magyar Philips Művekkel együtt került Németországba: egy jó gyors- és gépíróra mindig szükség lehetett. 1947. november 21-én aztán a bajor Vöröskereszt hathatós közreműködésével megérkezett a Magyar Belügyminisztérium komáromi szűrőtáborába. Onnan Tóth parancsnok - lám, a történelem rendszerint ismétli önmagát - a VIII. kerület, Alföldi utca 18. alatti lakóhelyére indította tovább. A "nyugatról hazatért személy részére" kiállított igazolványra rápecsételték, hogy nyolc napon belül köteles hazatérni, a rendőrség Mosonyi utca 9. alatti toloncügyi alosztályánál jelentkezni, majd bejelentési kötelezettségének eleget tenni.

Bánicz Rózsát még sok kellemetlenség érte a németországi évek miatt. Az őt érintő igazoló eljárás csak fellebbezési szakaszban dőlt el, 1948. április 12-én. Szeptember 14-én a belügyminiszter visszautasította a vagyonőri tanúsítvány elnyerése iránt benyújtott kérelmét. Munkahelyet sem lehetett könnyű találnia.

Egy dolog azonban állandó volt az életében: a költözés. 1947. november 24-én jelentkezett be régi szállásadója, Farkas József Alföldi utca 18. alatti lakásába, de a következő év június 15-én ki is hurcolkodott. Augusztus 27-én már a Rákóczi út 41. alatti címre kapott rádióműsorvevő-engedélyt. Havi tíz forint ellenében a posta engedélyezte neki egyetlen készülék üzemben tartását. Feltéve persze, hogy a berendezést csak az engedélyezett helyen - "lakásban, albérletben vagy társbérletben" - használja.