Cellophan Kernertől
Kerner Emil rákosszentmihályi fűszer-, bor- és csemegekereskedő állandó vevőkörrel dolgozott. Olyannyira ismerte az üzletébe járó környékbelieket, hogy még a bizalom luxusát is megengedhette magának. Sötétkék vászonborítású könyvet nyomtattatott, aranybetűkkel ráíratta a nevét és a címét - jutott hely a csemegések céhes jelvényének, a gyarmatáruktól roskadozó asztalnak is -, és törzsvevői onnantól abba jegyeztethették föl, mit vásároltak. A Bevásárlási könyv belső lapján a következő használati utasítás volt olvasható: "Tisztelettel kérjük, hogy a havi vásárlási összeget minden hónap első napjaiban kiegyenlíteni szíveskedjék. Bevásárlásoknál kérjük e könyvet mindig behozni."
Borsos Albert családja 1936 januárjától 1939 márciusáig élt ezzel a pompás lehetőséggel. A családfő nagy valószínűséggel alkalmazott lehetett, mint Rákosszentmihály nagyközség lakóinak többsége. Mint ilyen, a hónap elején juthatott hozzá jövedelméhez. Borsosék az Árpád utca 35. alatti házukból több mint négysaroknyit gyalogoltak, hogy elérjenek Kerner Emil Rákos út 110. alatti - főútvonali! - üzletébe.
Borsoséké nem lehetett különösebben népes háztartás. Hetente kétszer vettek egy kiló kenyeret, nagy ritkán két kiflit. Hordós káposztából elég volt nekik nyolcvan deka (26 fillérért), tejfölből két decinél sosem vásároltak többet. Nagyjából hetente kellett fél liter petróleum, negyedévente egy kiló mosószóda. Fél kiló, 48 fillér ára szappant több hónapra beosztottak. Kenyérből rendszerint a 32 filléres, rozsból sütöttet választották. Olykor-olykor elcsábultak egy kis teasüteményre: Kernerék fél kilót 1 pengő 40-ért adtak. Kezdetben szinte mindennap felíratott egy - de csak egy! - fél deci rum vagy kevert (20 fillér), hetente többször is egy flaska bor. A 20 filléres üveget rendre visszaszolgáltatták. Idővel ezek a kiadások ritkultak, helyüket átvette a nagy rendszerességgel fogyasztott Igmándi víz.
A Rákos út 110. alatti boltban egyébként a jelek szerint minden volt, ami egy jól felszerelt csemegésüzlettől elvárható. Só és kristálycukor kimérve, simaliszt, daraliszt és búzadara, Carolin rizs és makaróni (negyed kiló 30 fillérért). Árultak túrót, liptóit és tojást, sajtot és kávét. Az utóbbiból csaknem 3 pengő volt negyed kiló: nem csoda, hogy Borsosék legtöbbször beérték a 46 filléres Franck pótkávéval. Lehetett kapni zöldséget, citromot, fügét; nyáron dinnyét, ősszel szőlőt. Volt gyufa, eceteszencia, faszén, fahéj, mazsola, vaníliarúd. Babérlevél, bors és szardínia, egy doboz 86 fillérért. A Borsos család nyáron itt vette meg a szalicilt és a "cellophant", karácsony előtt a Lux szappant és a "smirlivásznat".
Kerner Emil hó elején aztán akkurátusan összeadta a tételeket, hozzáadta a naponta egy liter tejet, Borsosék pedig - késedelem nélkül, ezt ma is állíthatjuk - fizettek. A kereskedő lendületes aláírásával igazolta, hogy a számlát rendezték. Az ügymenet csak 1938 szeptemberétől váltott némileg hivatalosabbra: akkortól pecsét mutatta, hogy a fizetés megtörtént.
Kernerék boltját a negyvenes évek végén államosították. Az ötvenes évek elején - a telefonkönyv tanúsága szerint - a XVI. kerületi Közért Vállalat fűszerboltja és raktára működött itt. Mára ennyi sem maradt az üzletből. Az utcát átszámozták, sőt nem is csemegebolt: immár rövidáruval kereskednek a patinás üzletben.
Az Árpád utca azonban, ahonnan Borsosék reggelenként elindultak bevásárolni, nem sokat változott. Megmaradtak a kis családi házak, nagy kerttel, az utca is olyan, mint régen lehetett. Igaz, aszfalt híján immár hatalmas kátyúkban bukdácsol az ember.
