Hogyan főzzük a ?
Pótkávé - már a szót is jó ízlelgetni egy darabig. Olyan, mint a hamis mézes, a hamis gulyás meg a babból sajtolt gesztenyepüré. Aki ismeri őket, annak nincs mit magyarázni; aki meg nem, hát annak nem is érdemes.
Az igazat megvallva nem sejtettem, mennyi mindenből lehet kávét csinálni. Pedig a lista - az 1932-es Kincseskönyv szerint - igen hosszú: pótkávé készülhet ugyanis cikóriagyökérből, fügéből, malátából, cukorfélékből, búzából, rozsból, árpából, kukoricából, répafélékből, gyümölcsökből, gyümölcsmagokból, tölgy- és bükkmakkból, gesztenyéből és csillagfürtmagból. Ehhez képest Franckék itt bemutatott, főzési útmutatóval is ellátott termékei csak a lehetőségek szerény kínálatát nyújtják. A cikóriakávéhoz, miként neve is mutatja, a mezei katáng gyökerét használták föl: feldarabolták, megszárították, megpörkölték. A Kneipp malátakávé alapja viszont a szakszerűen csíráztatott és pörkölt árpamaláta volt. A Pátria kávépótló összetételével ezúttal nem szolgálhatok, de némi gyanúra ad okot, hogy Franckék receptje a 3 evőkanál kávépótlóhoz további 2 kocka cikóriakávét tanácsol adni.
Most, hogy alapos tanulmányokat végeztem a pótkávék terén, azt is elárulhatom önöknek, hogy makk-kávét sem túl bonyolult csinálni. Az érett makkot meghámozzuk, borsónyi darabokra aprítjuk, megszárítjuk, pörköljük. A recept szerint "aki a kesernyés ízét nem szereti, az még szárítás előtt forrázza le kétszer-háromszor, és hagyja kissé ázni". Innen már tényleg csak egy lépés a makk-kakaó, amelyet makk-kávéból készített a gondos háziasszony, víz és borszesz hozzáadásával, majd lepárlásával. A végén már nem is kellett más hozzá, csak cukor és zsírtalanított kakaó.
A pótkávé egyébként a közvélekedés szerint testességet és sötétebb színt adott a valódi kávénak, és "kis mennyiségben alkalmazva az ízre sem gyakorolt káros befolyást". Z. Tábori Piroska, A család tanácsadója című, 1929-ben kiadott alapmű szerzője ráadásul arra is felhívta a figyelmet, hogy a malátakávé jóval egészségesebb a valódinál. Mint írta, "a kávé a legáltalánosabb élvezeti cikk, de a benne rejlő koffein igen ártalmas". Nem csoda, hogy gyermekeknek, időseknek és betegeknek, különösképp a reumatikus fájdalmaktól szenvedőknek, a gyengeszívűeknek és a szívbajra hajlamosaknak inkább ovomaltinos tejet ajánlott. És ezzel már vissza is kanyarodtunk a malátához.
Mégis, mintha az utóbbi évtizedekben a malátát inkább sör formájában venné magához a magyar. A világháború után olcsóbb lett a valódi kávé, és rendkívül népszerűek lettek az eszpresszók. A maláta és a cikória visszaszorult a közétkeztetés és a hadsereg konyháira, no meg a takarékosságra intő szakácskönyvekbe. "Tejeskávét főzhetsz malátakávéból vagy pótkávéból (ha van, belerakhatod a babkávé üledékét is)" - javasolta például egyikük.
Tanulságos viszont megfigyelni, hogy az ötvenes évek végétől használt Kereskedelmi társadalmi ellenőrök kézikönyvében nincs is utasítás arra nézve, mit tegyen az ellenőr, ha például pörkölt cikóriát, makkot, esetleg malátát talál a kávéban. Ilyesmi akkor a jelek szerint senkinek sem jutott eszébe. A presszókávé minőségével persze ettől még temérdek gond lehetett. Mint olvasom, az igazi, erős szimplához 3 gramm, a duplához 6 gramm őrölt kávét kellett felhasználni. Az éber társadalmi ellenőr ezért akkor járt el helyesen, ha egymás után tíz kanálnyi mintát vett, selyempapírba öntötte, és egy közeli gyógyszertár patikamérlegén lemérte. Amivel természetesen még csak azt sikerült ellenőriznie, szabályos-e a kanál. De hogy a kisasszony kellő mélységben meríti-e bele a kávétartóba? Nos, a felkészült ellenőr nemcsak alapos volt, hanem gyors is: akkor kapta ki a kávéfőző kezéből a kanalat, amikor az épp meg akarta tölteni a gépet.
No de amiről én most itt beszélek, az már egy egészen más világ. Semmi köze a Franck-féle cikóriához, Kneipp páter malátakávéjához vagy a Pátria kávépótlóhoz. Ez már a bélelt kávé meg a kemény blokkos dupla korszaka. Jut eszembe: ezekről hallottak már?
