A jó cserkész tarhonyát evett
Arról legutóbb nem tudtam túl sokat mondani önöknek, mivel múlatta napjait a józsefvárosi Csilléry cserkészcsapat, de a Velem járó című, 1936-os kiadványnak köszönhetően legalább megtudhatjuk, milyen volt az ideális cserkész.
A jó cserkész - a szerkesztő, dr. Ajkay József csapattiszt szerint legalábbis - a Franklin-tábla segítségével alakított ki magából "emberebb embert és magyarabb magyart". A nyomdászinasból lett amerikai miniszter módszerét követve, esténként a magyar cserkész is beikszelte naptárjában, eleget tett-e a becsület, kötelesség, segítés, testvériség, lovagiasság, természetszeretet, engedelmesség, jó kedély, takarékosság és tisztaság aznapi követelményeinek. Ugyanekkor eldöntötte, mi lesz másnapi jótette. Ajkay parancsnok szerint ugyanis a "tervszerű jótett megóv attól, hogy beesteledjék, és ne találj alkalmat jótettre".
A Velem járó persze a jótettek kiötlésében sem hagyta magára a cserkészt. Aki az előre gyártott jó cselekedetekből dolgozott, maga varrta föl például leszakadt gombjait, megakadályozta az állatok bántalmazását, és másokért imádkozott. Megfelezte mással a tízóraiját, ízetlen tréfán nem nevetett, odahaza ajtót nyitott az ebédet behozónak. Este ellenőrizte, le van-e zárva a gázóra. Kiránduláson hálás köszönettel fogadta a tízórai csomagot ("bármit is adnak"), hideg időben kölcsön adta takaróját, a sátorban pedig a legrosszabb helyet kérte.
A Velem járóból megtanulta a Magyar hiszekegyet, a Cserkészek 12 pontját, az egyenruha gondozását, a vízből mentést és a legkülönfélébb csomók kötését. Tisztában volt a légvédelmi szabályokkal és a tájolás titkaival, valamint tudott morzézni. A takarékoskodás fortélyait is elsajátította. Odahaza elzárta a vízcsapot és bedugaszolta a tintásüveget. Kiránduláson pirított szalonnát készített, mert az "duplán laktat". Korán kelt, feleslegesen nem beszélt. Külföldi gyümölcs helyett magyar almát, rizs helyett tarhonyát evett, külföldön pedig kizárólag magyar szalonnát és szalámit vásárolt.
A cserkészt viszont mindez nem akadályozta meg abban, hogy egyfolytában költsön. Kizárólag a Cserkészboltban persze. Én bizony megszámoltam: a Velem járó 124 oldalából 44-et hirdetések töltöttek meg; a többin csak jelezték, hogy a jó cserkész egy lépést sem tesz szabványos cserkészfelszerelés nélkül. Ennek darabjait pedig értelemszerűen a Cserkészboltban lehetett a legolcsóbban beszerezni. "Ha bárki a pesti piacon egy, a Cserkészbolt által forgalomba hozottal azonos minőségű cikknek megjelenéséről értesíti, amelynek ára a Cserkészboltiénál olcsóbb, ezt a szívességet a Cserkészbolt egy üvegbetétes alumínium vajtartóval jutalmazza" - kecsegtetett a zsebkönyv.
A Cserkészbolt a Nagy Sándor és a Vadász utca sarkán lévő Cserkészházban üzemelt, két háztömbnyire a Vilmos császár (manapság Bajcsy-Zsilinszky) úttól. A Cserkészbolt Szövetkezet a túrabakancstól a lasszóig, a jelvényektől a sátorig, a díszegyenruhától a kalapkarima-leszorítóig mindent árult. Akár postai utánvéttel is, de kizárólag készpénzfizetéssel. A részletre vásárlás - drágasága miatt - ellentétben állt ugyanis a IX. cserkésztörvénnyel.
Ha megengednek néhány példát: az őrsi zászló 1,20 pengő volt, a rajzászló 9,80. Tátra hegymászó bakancsot, sötétvörös durabelbőrből, luxuskivitelben 31,51 pengőért lehetett kapni; Bocskay-sapkát, tollal - legolcsóbban - 2,50-ért. Az ingzsebszalagot 30 fillérért adták, a hárompróbás cserkészjelvényt 24-ért; a morzeábécével díszített kés 2,90-be került, a síp zsinórral 84 fillérbe, a cserkészvillanylámpa 2 pengőbe. Volt még elsősegélykészlet (1,90), szabványos mosdókészlet (2,50), aprószeres készlet tűvel, gyertyával, szeggel (1,60).
Külön egyenruha dukált a farkaskölyöknek, a cserkészapródnak és a cserkésznek, nem említve a díszegyenruhát. Felkészült cserkész termosszal indult korcsolyázni, hátibő-rönddel vagy norvég hátizsákkal kirándulni, táborba viszont portyázócsajkával és hálózsákká alakítható gallérral ment. A Cserkészbolt külön kínálattal állt a teniszező, a repülő és a vízi cserkészek rendelkezésére.
Egy dolgot illetően azonban semmi különbség sem volt a cserkészek között. Mindegyiküktől egyforma szigorral kérdezte a Velem járó szerkesztője: "S te megtettél-e mindent, hogy legalább öt-hat új - nem cserkész, mert azok már mind előfizettek - előfizetőt szerezzél a Magyar Cserkésznek?"
